a minap elmentem egy ilyen expatoknak szervezett ismerkedő estre (nem kell semmi bonyolultra gondolni, egy rakat ember áll egy bárpult vonzáskörében és kedélyesen bazsevál hajnalig). a helyen egyértelműen túltengtek a franciák, amit a mellettem álló francia pasi ki is fejtett a haverjainak.
– komolyan már, mindenki francia itt, rémes. a múltkor is elmentem az Akváriumba, kinéztem egy csajt, úgy éreztem, muszáj leszólítanom, erre nem francia volt?
kedélyesen röhögcsélve megtaláltam E-t a tömegben, aki ugye a félig francia barátnőm. mesélem neki, hogy az már azért egy szint, amikor a franciák arra panaszkodnak, hogy túl sok a francia.
– ne is mondd, a múltkor az Akváriumban voltam, leszólított egy pasi, persze ő is francia volt.
(igen, ugyanaz a pasi volt).
hab a tortán, hogy én meg szóba elegyedtem egy korábban magyarul beszélgető pasassal, akiről szintén kiderült, hogy francia, csak meglepően jól megtanult magyarul. szóval már álcázzák is magukat.