most azt játszom, hogy nem kapok hisztérikus rohamot a fáradtságtól és a határidőktől, hanem fegyelmezetten megcsinálok egy melót, aztán írok ide valamit, mert megérdemlem, aztán megint fegyelmezetten dolgozom.
szóval én nem tudom, hogyan nézhettem az állatorvosra, amikor mondta, hogy a ragtapaszt a macska hasán majd tépjem le két nap után, de azonnal megnyugtatott, hogy tulajdonképpen leesik az a ragtapasz magától is, meg leszedheti ő is varratszedéskor.
csak mert ez a dög már így is így néz rám a nap nagyobbik részében (kicsiben ferde, de ha kattintasz, jól jelenik meg):
Huhhúúú, bázz, szegény állat, szegény Te…! Végigasszisztáltam már pár miskárolás utáni lábadozást, egyik rosszabb volt, mint a másik, de ennyire szemrehányó és vádló tekintettel még kevéssel találkoztam. Remélem már jobban van a jószág! Amúgy nagyon szép állat, nekem is az ilyen fekete jellegű macsekok jönnek be. 🙂
[Szifonpatkány](#12379580): szerencsére túléltük mind a ketten, a dög azóta vidáman sétál a negyedik emeleti erkély korlátján, lehet, hogy ez valami összetett bosszú része, mindenesetre ő jól van, nekem még szoknom kell a konstans pánikot.