blog kategória bejegyzései

a fürdőszoba polc

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

és akkor este 10-kor megjelent a szobámban Mr. Ying (ezúttal cselesen épp volt rajtam ruha), hóna alatt egy fürdőszoba polccal, hogy akkor ezt most kicseréli. ha már ott voltam, felmutattam neki a zuhany helyett lévő slagot, ő vakargatta a fejét, majd hümmögött valamit. érdeklődve várom, a nap melyik szakában fog beállítani egy új zuhanyfejjel (illetve, hogy mikor fogja kihívni az internet szerelőket…)

költözés

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

tegnap végül sikerült beköltöznöm aktuális szobámba, bár ez sem ment teljesen egyszerűen. délután 3-kor rám törte az ajtót a takarítónő (akinek még mindig nem tudom a nevét), aki örömébe a nyakamba borult, majd sűrűn bocsánatot kért, hogy ha tudta volna, hogy nekem kell az a szoba, akkor már tegnap kitakarította volna. ezután kedvesen megdorgált, amiért szétterültem mind a három ágyra az ideiglenes szobámban (bevallom, ezt én sem értem, hogy csináltam) és megnyugtatott, hogy tök jó nagy szobát kapok most, ne aggódjak.

némi pakolászás után átcsoszogtam minden szarommal pizsamanadrágban a folyosó másik felére és elfoglaltam a szobát. kicsit szemügyre vettem az újonnan kialakított konyha/mosógép szekciót, majd meghallgattam a takarítónő (aki egyébként Fülöp-szigeteki, mint itt a legtöbb takarítónő),panaszait arról, hogy az egyik állandó vendég indiai és bazi büdöset szokott főzni, szóval majd vele kell megküzdenem a konyháért. konstatáltuk továbbá, hogy a mosógép nem szárít, így jöhet megint a vállfára akasztásos szárítási módszer a szobában, vagy esetleg csoszogjak le a 13. emeletre a szárítógéphez, de ott általában ágyneműt szoktak szárítani (úgy látszik, most sem úszom meg, hogy kezemben alsóneműmmel flangáljak az egyik hátsó liftben).

ezt követően a takarítónő megnyugtatott, hogy mindjárt oda adja nekem a szoba kulcsát, csak előbb kitakarít.

mondanom se kell, a takarítónőt soha többet nem láttam ezek után, így este 7 felé kezdtem el Mr. Yinget hivogatni, hogy esetleg hozzon már egy kulcsot, mert kezdek éhes lenni. Mr. Y misztikus háttérzajokból beszlve tudatta velem, hogy hamarosan érkezik és úgy fél 9 felé be is andalgott.

a szoba egyébként kellemes és tágas, egyetlen hátulütője, hogy a zuhanyrózsa valamiért eltűnt, ezért voltaképpen egy slaggal kell zuhanyozni (meleg víz viszont van doszt), de olyan luxus felszereléseim vannak, mint asztal, tükör, szék, sőt! fotel! (a wifi problémától most tekintsünk el).

 

bónusz információ, amivel nem tudok mit kezdeni: kicsit később este, miközben enni igyekeztem, szembe jött Mrs. Ying sírva, férje által támogatva. ezzel együtt ő is nagyon megörült nekem, majd síva vonult tovább a liftek felé.

 

a pittyegő lépcsőház

Közzétéve Szerző:
Hozzászólás

ahogy arra már korábban is utaltam, HK egyik vonzereje, hogy működik. az emberek azt csinálják, ami a dolguk, a szolgáltatások szolgáltatnak, a közlekedési eszközök jönnek, a problémákra van megoldás. ehhez persze kell az ázsiai közösségi gondolkodás is, hogy az emberek ne mind egyéniségek legyenek és szarjanak a közjóra, de azért persze vannak külső megoldások / kényszerítő erők is (így például sose fogjuk megtudni, hogy azért nem taggelik itt össze a metrót, mert tisztelik a közös tulajdont, vagy azért, mert be van kamerázva / tele van állandóan emberrel / baromi sok pénz a bírság).

az egyik ilyen jópofa megoldással fél perce szembesültem, ahogy pizsamában ücsörögtem a laptopommal a lépcsőházban (igen, ez valójában a “Kátya és a nem működő wifik” című eposz újabb fejezete). mint ismeretes, egy kisebb város méretű épületben lakom, liftből 12 van benne, feltételezem, lépcsőházból sincs kevés. a bejáratnál van több portás is, aki monitorolja a liftek belső kameráit, útbaigazítja az elveszett embereket (ebből elég sok van errefelé), illetve ezek szerint körbe is járja az épületet rendszeres időközönként, mivel ücsörgésemben egyszer csak megjelent egy őr, kezében fura kütyüvel. zavartan köszöntem neki, ő valószínűleg látott már pizsamás fehérembert wifi problémákkal, így szempillája se rebbent, majd a kütyüvel oda ment a lépcsőfordulóban lévő fémcsavarhoz és pittyent vele egyet. ezután megindult lefele és hallottam, ahogy emeletenként pittyeg egyet.

ha jól sejtem, ez a megoldás arra, hogy biztosan körbejárja rendszeres időközönként az épületet, mivel a pittyegés feltételezem rögzül időkóddal együtt a kütyüjében. mégis csak hatékonyabb, mint a takarítónőnek kint hagyott papír, amit aláír egész napra előre reggel, majd felszívódik.

lehet, hogy ez egy teljesen elterjedt módszer olyan körökben, amikben én nem mozgok Magyarországon, engem mindenesetre most nagyon lenyűgözött, pedig utólag belegondolva már láttam egyszer, méghozzá az egyik helyi parkban (ott oszlopok pittyegtek, nem a fák).