attól félek, hamarosan _tényleg_ megtudom, hogy milyen az, ha az ember kiesik az agyából.

ma Hubbie-val kicsit elfantáziáltunk a leendő konyhánkon, ahol ketten egyszerre tudunk majd reggelit készíteni és még a kávéfőzőgép is elfér, mi pedig kicsoszoghatunk az erkélyre és a reggeli kávé mellé elolvashatjuk az újságot.

igaz, nem olvasunk újságot, de ez a legkisebb gond.

lassan csak leesik, hogy új helyre költözünk.

kíváncsi vagyok, mikor érem utol:

– a határidőimet

– a háztartásomat

– a költözési kartonjaimat

– a leendő kádamat

– a tanítványaimat

– az alvásigényemet

ezt leszámítva remekül vagyok, legalább a frizurám tökéletes (ami oly sokat dob egy hisztérikus nő kedélyállapotán)

vinaigrette-mártás helyett kissorozat-gyártás

lehet, hogy dadaista verseket kellene írnom?

amikor a minap azon keseregtem, hogy kissé kijöttem a formámból, és elhatároztam, hogy többet fogok mozogni, akkor nem hittem volna, hogy ezt bárki meghallja, pedig szemlátomást de.

igazán vicces volt levinni a 10 kilós biciklit vállon a harmadikról, majd az utcán konstatálni, hogy a bicikliszerviz zárva van, ezért újra felvinni a biciklit a harmadikra, majd felcaplatni a negyedikre, hogy hátha csak rosszul csukták be az ajtót és azért nem indul el (de nem).

szóval a nagybevásárlást most egy kicsit elhalasztom, bár kétség kívül marha fitt leszek, ha ezt még eljátszom párszor.

a mai napon megegyeztünk a kivitelezővel, kapott kulcsot, péntektől már nyüzsög és jövő hétfőtől bár bombázzák szét a lakást. elmentünk reggel megnézni egy másik lakását és megbizonyosodtunk róla, hogy a fal olyan sima, hogy seggre esik a légy, a szakik normálisak, a festés csodaszép,ezért végül az ő ajánlatát fogadtuk el és nem a kicsit olcsóbbat, aki nem tűnt ennyire precíznek.

egyszerre vagyok izgatott, kurva fáradt és kicsit kétségbeesett, hogy ezennel valójában eladósodtunk családom felé egy röpke négy évre, ami azért felettébb nyomasztó, mert úgy érzem, hogy most aztán tényleg 100%-osan jó döntést kell hoznom mindenben, legyen az a csempe színe, a konyhabútor elrendezése, vagy a parketta lakkja.

egy dolog biztos: a lakás biztosan jó, és ezt dokumentálnám is:

(ez a nappali, mögötte a hall, mögötte pedig a háló. a hálóba, a félszobába és a konyhába délelőtt süt be a nap)

rudolphot elvitték, köszöntsük helyette gigit. nem olyan látványos és szegény kicsit kopottabb is, de van rajta 6 sebesség, 10 kiló alatt maradt és ráment a trekking gumi, ma már teszteltem murvában is, és simán átmentem rajta. bizonyára senki sem akarja majd ellopni, ezúttal a dizájn helyett a kényelemre mentem és a megbizhatóságra.

magyarul megvan végre a téli/túra biciklim.

remélem, ez a dinasztia tartósabbnak bizonyul, mint az előző.

vicces, amint beléptem az ajtón az új biciklimmel, ami egy hónap után végre elkészült, hívtak a régire, elvileg 5-kor jön egy csaj megnézni, remélem el is viszi, mert jelenleg öt bicikli tobzódik a lakásban és ebből három az enyém, ez már nekem is túlzás.

tényleg végtelenül feldob, amikor az astoriánál ledudálnak azon az 5 méteren, amin nem a bicikliúton megyek. és ha ez még nem lett volna elég, még egy korombéli (vagy fiatalabb srác) még ki is üvöltött az ablakon, hogy menjek anyámba. kivételesen volt annyi lélekjelenlétem, hogy beintsek neki.

ezek után 20 méterrel ő persze beszorult a dugóba, én meg elsuhantam mellette.

de azért a 20 méterért kurvára megéri baszkurálni a biciklistákat.

felidegesítettem magam, na.

hihetetlen, megjött a tiszteletpéldánya a könyvnek, amit másfél éve fordítottam és a szokásos 1 990 forintos színvonalról hirtelen felugrottam a 3 000 forintos kategóriába! kár, hogy a héten írtak, hogy idén már nem lesz nekem munkájuk, mert szar a piac és már mindent lefordítattak, amit idén ki akarnak adni.