leírhatatlan módon vágyom arra, hogy legyen végre egy olyan nap, amikor SEHOVA se kell mennem. se hobbiból, se kötelességből.

a minap felriadtam és egyszerűen nem hagyott nyugodni a tudat, hogy közeleg az ősz, az esős napok és kénytelen leszek leszállni jó kis biciklimről, amivel egész nyáron közlekedtem, mivel szegénykének a verseny gumiai nem éppen kedveznek az ilyesmi körülményeknek, meg sárhányót se igazán szerelnék erre a kis szépségre. időközben eszembe ötlött, hogy van nekem ugyan egy trekking biciklim, ami nagyon csecse, csak éppenséggel egy hangyányit túl nagy, ezért nem igazán szeretem használni.

az ilyenkor rám jellemző megszállottsággal dobtam el  minden fontosabb tennivalómat és becsoszogtam kedvenc bicikliboltomba, ahol kedélyesen azt tanácsolták, hogy vegyek valami egyszerűbb használt biciklit, nem kell nekem csili vili teleszkóp meg anyám tyúkja, csak egy vastagabb gumi. mellékesen az is kiderült, hogy a gyári méretek nagy része nekem túl nagy.

innen már egy király utca sufniban találtam magamat, ahol bicikliépítéssel foglalkoznak és ugyan csak érdeklődni mentem, hogy egyáltalán mennyi idő és pénz egy városi cirkáló megépítése az én méretemben, egyszer csak azon kaptam magam, hogy már színekről, méretekről és foglalókról beszélek nagyon lelkesen.

szóval most épül az új biciklim, tegnap felhívtak, hogy nézzek meg egy vázat, de sajnos nem lett jó, kicsit úgy érzem magam, mint gyerekkoromban karácsonykor, nem tudni, mit fognak találni illetve összerakni, milyen színű, márkájú, fazonú, csak azt, hogy bicikli. meglehetősen izgalmas.

hát ez nem egy jó film. az előzetes alapján teljesen belelkesültem, hogy végre egy látványos romantikus orosz film, monumentális csatajelenetekkel és végtelen havas tájakkal, erre kaptam egy b kategóriás tv filmet.

nem tudom, lehet, hogy a premier előtti kópiákkal van a baj, esetleg az uránia filmszíház vetítőberendezésével, mindenesetre rég láttam ilyen gagyi színeket a vásznon. sajnos sokkal valószínűbb, hogy minden tökéletes minőségű és ezeket a színeket ilyenek szánták. 

aztán ott van még a szinkron, ami egyébként szövegileg rendben van, viszont a hangsávokat valami ritka rosszul keverték, némelyik szereplő fülsüketítően üvölt, mások meg szinte suttognak, sokszor nem érteni, hogy mit mondanak. extra fárasztó, hogy egy narrátor mindig felolvassa a feliratokat, amik többnyire városnevek és dátumok szoktak lenni (valószínűleg én is el bírnám őket olvasni magamnak, mellesleg nem is annyira lényegesek, mivel fél perccel után valaki egyből megjegyzi, hogy "itt, péterváron" vagy valami hasonló). ezt akkor is megteszi, amikor éppen két szereplő valami drámai beszélgetés közepén van, amit így értelemszerűen nem lehet érteni.

na de a filmről is pár szót, klasszikus háborús drámával van dolgunk, hős admirálisunk hősies kapitányként kezdi a balti tengeren 1916-ban, majd mindenféle bravúrokat követően admirális lesz, de közben kitört a polgárháború, így ő lesz a fehérek egyik vezetője, aki hősiesen… nos, elveszti a csatát. ezzel a vonulattal nincs is semmi baj, a film tempója a csata jelenetekben megfelelő, követető és egyben pörgős, látványos, a statisztákon sem spóroltak, teljesen rendben van. itt megjegyezném, hogy az admirálist játszó színész bár nem egy adonisz, meglehetősen rokonszenves, így szívesen is követjük a viszontagságait.

na most jön a rosszabbik része a filmnek, ami pedig a szerelmi szál. mert admirálisunk ki másba szeretne bele, mint valamelyik tisztjének a feleségébe és akkor már indulhat is a szenvedés és a pátosz, sok sok lassított képpel és semmibe meredő tekintettel. átlagban 10 perc csatára jut legalább 5 szenvelgés, ami egyébként sokkal többnek tűnik, mert a dramaturg valószínűleg nem bírt mit kezdeni ezzel a szállal és a világ legidegesítőbb szövegeit bírta megírni. így aztán 10 perc után magasról teszek arra, hogy anna vaszilievna mit gondol vagy érez, amikor az egyébként dekoratív színésznőt legszívesebben felpofoznám, hogy "hülye liba! forradalom van, pakold a holmidat, ne pedig a leveleid miatt aggódj, amik nem fognak majd utolérni".

összességében az egész film egy hosszúra nyújtott unalmas szenvedés, amit időnként feldobnak a csatajelenetek, meg egy-két katonai amputálás a csatatéren és egyéb nyalánkságok, de így is nagyon fárasztó végignézni, főleg, hogy a filmből érezhetően sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha a szerelmi szálat nem rakják bele, vagy másképp mutatják meg.

ne nézzétek meg.

kicsinál ez az időjárás. vagy a fáradtság. vagy mindkettő. mindenesetre alig élek…

van egy eladó női túra/városi biciklim 65 000 forintért budapesten, kb 100 km van benne, nagyon jó gép, csak nekem túl nagy (18-as, átlagos méretű nőknek ideális). itt lehet róla mindent megtudni, érdeklődni meg emailben lehet nálam.pesten megtekinthető és átvehető.

tegnap megkérdezték tőlem, hogy miért lázadok a klasszikus háziasszonyi szerep ellen. bevallom, nem értettem a kérdést.

említettem már,, hogy utálom az egészségügyi magazinokat?

álmomban marcipánból készült miniatűr könyveket lapozgattam, majd komótosan megettem őket és bűntudatom támadt, hogy nem hagytam belőle Hubbie-nak. na ezt fejtsétek meg!!

oh bassza meg, elfelejtettem megemlékezni arról, hogy most volt egy éve, hogy beköltöztünk ide. csak ugye nem most, hanem pár napja. atyagyatya, de rohan az idő! (jelzem, függöny, az még mindig nincs)

ki az isten szervez házibulit hétfőn?? vagy ha ez a mögöttünk lévő kollégiumból jön, hogy lehet, hogy eddig egyszer sem hallottam őket, az elmúlt egy év alatt?