az elmúlt pár napban próbáltam regenerálódni lelkiekben, ez mindenféle kaják fogyasztásával kezdődött, majd egy állatkert látogatással és két darab mozizással folytatódott, eddig könnyed vasalással töltöttem az időt (csak két helyen égettem meg magam, egész jó arány), most pedig kismacskanézőbe megyek, csak előtte megiszom egy dupla kálciumot, hogy ott bírjak maradni legalább másfél órát…

egyszerűen nem tudok aludni. egyrészt az megy a fejemben, hogy az új biciklim gumija mégsem akkora, mint állították, így holnap mehetek reklamálni, amitől némiképp rettegek, mert nem igazán lenne kedvem erre ráfizetni, de ki tudja, kicserélik-e.

ráadásul egy teljesen gyilkos napon vagyok túl.

nem elég, hogy kiderült, hogy nem megyünk törökországba, de a pénzt se látjuk viszont, ami valahol várható volt, de mégsem a világ legfelemelőbb híre.

a nap következő kellemes mozzanata az volt, amikor Hubbie hirtelen a körzetitől az István kórházba lett küldve, hogy ugyan már, vizsgáltassa már ki a vakbélgyanúját. hogy a mijét? kérdem én a telefonban. igen, igen, a vakbélgyanúját. hát kurva jó.

aztán szerencsére és remélhetőleg tartósan jóra fordult minden és valószínűleg nincs vakbélgyulladása, sőt, a rengeteg vizsgálat hatására jobban is lett, de futhat még pár kört pár másik dokival, így az egy hetes szabiból valószínűleg alig marad majd hasznosítható idő, azt pedig rendrakással kellene tölteni.

ja mert hogy a legszebb az egészben, hogy hirtelenjében, kemény egy évvel azután, hogy beköltöztünk ebbe a lakásba, rájöttünk, hogy itt nekünk nem éppen ideális, sőt, egyáltalán nem. szóval miért is ne szórakoztassuk magunkat még egy költözéssel, haha.

nőiesen bevallom, voltam már jobban is.

mintha mindennek fejében nem lenne elég a tény, hogy itt ülök a IX. kerben és nem a török riviérán, még sikerült azt álmodnom, hogy ellopták a tegnap vásárolt új biciklimet. asszem comfort foodra van szükségem.

szerintetek mi a jobb, hogy most derült ki, hogy nem érvényes egyikünk útlevele, vagy jobb lett volna holnap reggel 6-kor a reptéren?

ma elmentem a bicikliépítőmhöz, és visszakértem a pénzt, mert úgy éreztem, annyira nem motiválja a dolog, én meg elutazom egy hétre, így inkább nem hagytam ott neki az előleget. visszafele betértem a bringaguruba, ahol másfél órás vajúdás után sikerült vennem egy tökéletes őszi/téli darabot, 5-kor mehetek érte, addig raknak rá sárvédőt és vastagabb gumikat, addig itt ülök és izgulok, alig bírok dolgozni, tényleg nem vagyok komplett, tudom én 🙂

elmondanám, hogy annyira rágörcsöltem erre a határidő témára, hogy még álmomban is ezzel foglalkoztam, rajtam kívül mindenki olcsó ponyvákat fordított, csak én volt kegyvesztett.

hosszú nap lesz a mai…

befejeztem a könyvet, ebben a percben küldtem el a kiadónak, most izgulhatok reggelig, hogy lebasznak-e határidő wise, vagy sem, mert a helyzet nem igazán egyértelmű, lévén nem volt konkrét határidő, csak egy olyan, hogy szeptember közepe, ami azért elég szubjektív. bárcsak tudnám, hogy miért bírnak az ilyesmik még mindig marhára foglalkoztatni, amikor azért igazán lett volna időm az évek során…

tegnap a könyvtár klub kerthelységében ültem eukrata bátyámmal, míg a pincében a hacktivity war game valahanyadik fordulója zajlott, az emeleten pedig lagzi volt, mindez hőn utált egyetemem legújabb épületében. miután közgazdász végzettségű bátyám csillogó szemekkel elmagyarázta nekem, hogy mi a hacktivity war game lényege, én pedig hasonló extázisban magyaráztam neki, hogy miért igazán szép egy országuti bicikli váza, kicsit csendben maradtunk, majd váratlan fordulatként lelkizni kezdtünk.

én elpanaszoltam neki, hogy mennyire hiányzik a szellemi kihívás és állandóan azon agyalok, hogy mi is az élet értelme, ő elpanaszolta nekem, hogy bárcsak lenne ideje ilyeneken tanakodnia, a 16 órás munkanapjai mellett igazán őrül, hogy lyuk van a seggén.

ettől valahogy mindketten jobban éreztük magunkat és zárszóként ittunk fejenként egy pálinkát.

az a meglepő ezzel a futással, hogy míg előtte úgy éreztem magamat, mint egy vasárnapi ebéden túlzabált, kialvatlan hülye bölcsész vizsgaidőszakban (amiből mellesleg minden igaz is, leszámítva a vizsgaidőszakot), most, hogy sikerült elvonszolódni futni, döbbenetesen fittnek érzem magamat, forognak a fogaskerekek, mondhatni valósággal pezsgek. jobb, mint a kávé.

pff. mi értelme, hogy befejeztem egy nagy adag melót, amikor vár rám egy másik.

szerdán indulunk, addig kb. csak dolgozni fogok, mondanom se kell, hogy milyen motivált vagyok… böee.