na, ha jól csinálom, akkor szinte az egész novembert külföldön fogom tölteni. muhaha!

hát a hétvégém rendkívül izgalmasnak ígérkezik. egyrészt addig kb minden másodpercemet dolgozással kell töltenem, hogy leadjak ezt-azt. másrészt, valamiért minden erre a hétvégére jött össze.

első körben adott egy esküvő, ami két részből áll, egy polgáriból és egy templomiból. eredetileg úgy volt, hogy a polgárin leszek a tanú, semmi extra, utána családi körben kis sütizés. na most én erről egészen sokáig úgy gondoltam, hogy pénteken lesz, de a most szombati lánybúcsún a nagyon sokadik pezsgő után hirtelen kiderült, hogy tulajdonképpen ez szombaton délután van.

ami csak azért zavaró mert Hubbie nővére 40 éves lett és ezt családi körben ünnepelnénk, méghozzá az eredeti tervek szerint nálunk, szintén szombat délután. 

kétségbeesett telefonálgatások után sikerült átpakolni a szombati banzájt máshoz, ahova talpig puccba majd egyszer csak beesünk, de így lőttek az eredeti tervünknek, hogy viszünk tortát is.

ami végig rendkívül fix volt, az a vasárnapi templomi esküvő, ahova nekem csak közönségnek kellett volna mennem Hubbie-val, majd az esti bulira úgy szintén. nem rég kiderült, hogy Hubbie csak a szertartásra bír jönni, mert dolgozik vasárnap este, ami persze érthető, de mégis csak kellemetlen, hogy mehetek egyedül egy olyan lagziba, ahol az ifjú páron és a tanún kívül senkit sem ismerek.

erre jön a ma reggeli csavar, a templomi tanú pénteken elutazik 3 hónapra Kínába dollár milliókat keresni, amiért nem hibáztatjuk, de kell ugyebár egy beugró tanú, aki ki más lehetnék, mint én, ami roppantmód szórakoztatónak ígérkezik, mert nem vagyok megkeresztelve, fatma keze lóg a nyakamban és életemben háromszor voltam templomban, két katolikus temetésen és egy református esküvőn, szóval nem érzem magam igazán túlképzettnek, hogy tanúként üljek/álljak az oltár előtt és adott pillanatban keresztet fogjak a kezembe, amire az egyébként szintén nem megkeresztelt és nem vallásos mennyasszony majd ráteszi a kezét és isten színe előtt vállal mindenféléket, ami, lássuk be, már önmagában is elég groteszk.

bónuszként részt vehetek a szertartást követő családi ebéden is, méghozzá egyedül, még mindig teljes vadidegenek társaságában, ráadásul az eredetileg ismert egy darab tanú is már réges rég Hong Kongban lesz addigra.

ha legalább egyszer nem kapok röhögőgörcsöt, akkor valamit rosszul csináltam.

tanuljatok meg franciául

szeretem, ha a barátaim empatikusak, szó se róla. de azért az kicsit túlzás, hogy amikor bejelentem, hogy el szeretnénk költözni, rávágják, hogy nem is értik, hogy bírtam eddig ebben a fostalicska lakásban lakni.

azóta időnként hangosan közlöm a lakással, hogy nem fostalicska, nehogy komplexusai legyenek.elvégre arról igazán nem ő tehet, hogy nincs erkélye és bár világos, nem kimondottan napfényes…

(ha nagyon precízek szeretnénk lenni, akkor legfeljebb a környéket lehetne fostalicskázni, de ez is leginkább talán onnan jön, hogy úgy tűnik, az én liberalizmusomnak is van határa…)

nem is tudom, mi lesz most velem, valahogy a skandináv krimi korszakom végére jutottam, az elmúlt másfél évben olvastam svédet, izlandit és norvégot és az az igazság, hogy ezútobbi  (jo nesbo) annyira fantasztikusra sikeredett, hogy nem látom értelmét, hogy további krimiket keressek magamnak, úgy is csak csalódást okozna, szóval ideje műfajt váltanom. az amazon szerint ugyanis még 159 nap van hátra, míg megjelenik a legújabb kötet, az pedig még odébb van.

azt hiszem, teszek egy kört a fantasy világában.

le se tagadhatnám, hogy ez az én laptopom. időnként gondol egyet, és átkapcsolja a billentyűzetet franciára. pont mint az agyam.

hát hogy is mondjam, eddig sem gondoltam túl sok jót az amerikai konyháról úgy általában, de most, hogy egy elvileg családi recepteket bemutató főzőshowt fordítok, egészen szörnyű képem lett a dologról. az egy dolog, hogy a mértékegységek többnyire "egy rúd vaj" és "egy doboz porcukor" szintjén mozognak, de hogy anyuka legendás vesepecsenyéje barna mártással úgy indul, hogy bepácoljuk a húst a kedvenc pácunkba, és erre elővesznek egy gyári páclét és rálőttyintik, majd bekeverik a barnamártást két rúd vajból, rengeteg szója szószból és ketchupból, meg egy kis mustármagból, hát izé…. és azért annyira különleges ez a mártás, mert friss fokhagymát raknak bele. 

ettől függetlenül persze éhes lettem ettől az egésztől…

amióta fiktív nyaralásomat töltöm (takarítással és munkával), egyre hülyébb fordulatokat vesz az életem… elvileg szerda hajnalban jöttünk volna haza, remélem akkor véget ér a vudú, mert ez most már kezd határozottan groteszk lenni.

ilyenkor áldom az eget, hogy adott nekem humorérzéket, méghozzá jó sokat.

rengeteg teendőm előtt a legfontosabbnak mégis az tűnt, hogy eltüntessem a rengeteg halott blogot a linklistából. olyan kevesen maradtatok…

miniatűr nyaralásom után ideje visszacsatlakoznom a munka világába, az elmúlt másfél napot úgy is takarítással töltöttük, az már majdnem munkának minősül… a lakásban persze még nincs se rend, se tisztaság, de bízom benne, hogy hamarosan bekövetkezik az áttörés. 

addig pedig jöhetnek a fordítanivaló egészségügyi és egyéb magazinok…