botsáska konyec, jöhetnek a vörösvérsejtek. böh.

na tessék, mostanra eljutottam arra a szintre, hogy cukinak találom a kis botsáskákat (bár ha jól látom, ezek valójában vándor levelek, de attól még aranyosak a félcentis rohangáló falevelek). mondom mindezt, miközben MSN nevem a kedves "tetves botsáskák" üzenetet közvetíti a világ felé. fijanszé szerint ideje lefeküdnöm…

most őszintén, hittétek volna, hogy a botsáskákról lehet egy 25 perces ismeretterjesztő filmet forgatni, ami csak róluk szól? megáll az eszem.

tegnap rá kellett döbbennem, hogy a 100-as posta az üllői út valahányban kicsit messze van ahhoz, hogy az ember naivan elinduljon a ferenc körútról gyalogsan. komolyan, ennyi erővel ferihegyre is kimehettem volna . de legalább alapoztam a vasárnapi túrára.

bevallom, nem tudom, mit kezdenék magammal wikipédia nélkül. igen tudom, sokan támadják, de azért alapvető dolgokra nagyon praktikus, például lehet benne strukturális ábrát találni a tűzhányókról magyarul és franciául is, ami csak azért jó, mert nekem most épp erre van szükségem egy ismeretterjesztő műsorhoz. 

ugyancsak nagyon szimpatikus, hogy rajta van a növények latin neve, ami alapján el bírtam igazodni pár száz rovar között. igaz, a madagaszkári őshonos növényeknél már zavarban voltam, mert a felüknek nincs is neve magyarul benyovszky móricz ide vagy oda. de ez már nem a fordító hibája.

magyarul elkezdtem dolgozni, igazán remek.

na, hát kezdek magamhoz térni a szombati túrából, bár nem mondom, elég lassan gyalogoltam ma el az astoriáról a kálvinra, és még csak arra sem hívatkozhatok, hogy annyira nehéz lett volna az az egy darab tejföl és fél kiló kenyér, amit út közben vettem. mindenesetre az egy hónapos "aktív" életmódnak már kezdem érezni a hatását (és egyesek szerint látni is lehet), miszerint tegnap, amikor totális hulla fáradt ültem a kanapén és bámultam a szép időt odekünn, azon gondolkodtam, hogy el kéne mennyi biciklizni pár órára. aztán azon gondolkodtam, hogy hogyan tegyem meg azt a 3 métert, ami elválaszt a konyhától.

tiszta mázli, hogy ilyen fittnek érzem magam, mert eléggé úgy néz ki, hogy egész héten dolgozni fogok, mint állat, most még a vihar előtti csendben raktam be egy mosást, szedtem le a ruhákat a teregetőről, mostam ki a kádat, mert este 8kor megkapom a fordítandó anyagot, és akkor nincs megállás.

éljen a tavasz.

no hát, sikerült az ebéd, ehető volt, már-már finom, még a nap is besütött közben, csak ne lennék irdatlan fáradt a tegnapi túra (meg a tegnapelőtti úszás, meg az az előtti gyúrás) miatt, a járás is nehézségeket okoz. szüleim f6kor mentek el, mégsem feküdhettem le aludni egyből, mondván, holnap majd felkelek, szóval próbálok hasznos dolgokat csinálni, mint mosogatni, mosni, komód-fiókokat rendezni.

viszont azt hiszem függőség alakult ki bennem a rendszeres sport iránt, mert miközben alig bírtam felállni a kanapéról, azon tanakodtam, hogy el kéne menni legalább sétálni egy órácskára, vagy biciklizni egy kicsit. aztán a szél visszatartott (mondjuk valószínűleg már akkor elájultam volna a fáradtságtól, amikor nagy nehezen beszuszakoltam a biciklit a liftbe).

hát most őszintén, kell nekem egy volt triatlonoshoz járni spinningre? úgy érzem magam, mint aki fát vágott egy hétig szibériában, pedig lassan már eltelt 24 óra az edzés óta. 

(jelzem, amilyen városi leány vagyok, valószínűleg 10 perc favágás a balatoni nyaralóban is kellőképpen kikészítene…)

tegnap osztottunk, szoroztunk, lelkiekben csődbe mentünk, őrjöngtünk, majd higgadtan nyugtáztuk, hogy most már aztán tényleg dolgozni kell.  méghozzá rengeteget. (szóval akinek franciatanár kell, sikítson)

blabla