szeretem az ilyen mondatokat:

supply pressures were measured through a number of related attributes including expected increases or decreases in predicted future supply of various energy sources.

ti mit csináltatok volna a következő helyzetben:

dögletes meleg, délután 4, alexandra könyváruház. sehol senki.

"na jó, megveszem az új harry pottert, üsse kő"

bamba pénztáros pasas levadász

– van puhakötetes Harry Potter?

– he?

– Harry Potter?

– van.

– puhakötetes?

– ja, nem.

– fizethetek Compliment Tickettel?

– he?

– ezzel itt – kezébe nyom

– öööö – elővesz hosszú listát, rajta elfogadható utalványok miniatűr mása.- öööö….. igen.

– és azt lehet, hogy 1500 ft fizetek utalvánnyal a többit kp-ban?

– öööö….. – györeket eresztek- lehet.

– jó, akkor kérek egy HPt.

– keménykötetest?

– van puhakötetes?

– nincs.

– akkor keménykötetes jó lesz.  – utalvány odaad, pasi szöszöl. egyesével kitépi, leszedi a borítót, kinyitja a fiókot, elővesz egy boritékot, belerakja, elrakja a boritékot, becsukja a fiókot, átmegy a pénztárgéphez, pityeg, megint pityeg, visszamegy fiókhoz, előveszi boritékot, megnézi mennyit adtam, visszamegy, pityeg, pénztárgép sípol, megint pityeg, sípol…. stb. egyszercsak megjelenik a kijelzőn, hogy adjak 5099 ft-ot kp-ban.

– adok 100 ft- ot, jó?- kérdem, miközben adok egy 10 000-est. bamba tekintet. – adok 10100-at, és akkor egy 5000-est kell visszaadni, jó?

– ööö… aha.

ezek után a pasi a kezembe nyomot 10  002 forintot, én zsebrevágtam, magamhoz vettem a HP-t és örvendtem, hogy van légkondi az alexandrában, különben már napalmot öntöttem volna a pasira. 5 lépés után szörnyű gyanú nyilalt belém, akkor vettem észre, hogy mennyit adott vissza. kövezettek meg, de nem mentem vissza reklamálni. ti mit csináltatok volna?

Kedves Olvasóim!

Nem régiben rádöbbentünk többen, hogy annak ellenére, hogy 1984-ben (és akkortájt) születtünk, szinte semmire sem emlékszünk a rendszerváltásból (pedig hat évesen azért maradhatna valami). Sikerült eddig felmutatni Antall temetését, illetve Nagy Imre újratemetését (egy szál ingben szavaló Orbán Viktorral a Hősök terén), illetve az első választásokra, esetleg egy nagyobb Andrássy úti SZDSZ tüntetésre, de másra nem nagyon.

Legyetek oly kedvesek, osszátok meg velem emlékeiteket, hadd tudjam, mi van az emberek kollektív tudatalattijában!

Ezer hála. 

vettem párizsban egy gumikacsát, ami szint vált, ha forró vízbe rakom. normál  állapotban narancssárga, forró víz hatására citrom sárga. az a kacsa napok óta az asztalomon cimtromsárgállik…

eldeformálódott a terasz ajtóm, a műanyag keret gondolt egyet és nem hajlandó többé derékszöget képezni saját magával.

kicsit elegem van. 

jelentem, én 8 évet éltem közel-keleten, ahol a 40-45 fok igazán nem ritka, és láttam olyat, hogy az ember 10 méter alatt szarrá ég. de ami most pesten van, az teljesen abszurd. aki teheti, üljön kádba. és ne igyon fröccsöt este 10-kor se, mert nagyon furcsánérzi magát tőle. és tegnap biciklivel beleragadtam az aszfaltba…

csütörtök este találkoztam a Nővel kettesben. 5 éve nem volt erre példa. határozottan jól sikerült találkozó volt.

a szimplakertben a nő ráköszönt valakire, akire nekem kellett volna. a társadalmi hálóm szokásos vicces fordulatai.

minden esetre most először vagyok eleget egy helyen ahhoz, hogy öt év után megjavuljon magától egy kapcsolat. régebben ennyi idő alatt már két országgal odébb lettem volna.  

tegnap kissé lepukkantam.

nem tudom feltűnt-e, de az ember élete nagyobbik felét meneküléssel tölti. menekül az idő elől, a gyász elől, a keserű emlékei elől. szolárium, cigaretta, alkohol, drog, szex után nyúl, hogy egy kicsit kilépjen az időből, hogy egy kicsit elfelejtse, hogy folyton menekül. persze ez egy elég negatív elmélet, de talán van benne valami.

október óta hajtottam mint egy barom. most álltam meg először. jól elmentem párizsba, ahol szembesítettem magamat rengeteg ismert és ismeretlen lelki katasztrófával, majd itthon gyorsan próbáltam mással foglalkozni. ettől egyetemi teljesítményem egészen megnőtt, kapcsolatom meg majdnem tönkre ment.

aztán most itt a leállás, egészen keddig. semmit se csináltam, csak aludtam és idióta számítógépes játékok előtt lobotomizálódtam. hát persze, hogy utolért az összes párizsi ismert és ismeretlen lelki katasztrófa. ez tegnap estére már egészen kellemetlen dimenziókat öltött.

nem az a rémes, ha valaki, akit ismersz, ki van akadva. az a rémes, amikor csak úgy, félvállról tesz egy utalást valami szörnyűségre. mert ilyenkor tudod, hogy már mindegy, az élete megváltozott, a tragédia szerves része lett az embernek, te meg hirtelen elveszítettél valamennyit az anno oly vidám, oly szellemes és optimista barátodból. legalább egy tucat ilyen utalás volt azalatt a másfél nap alatt, amit párizsban töltöttem. tegnap kénytelen voltam foglalkozni velük.

nem tudtam mit kezdeni magammal, más se tudott mit kezdeni velem, elolvastam inkább 120 oldalt egy könyvből.

mára kicsit jobb. ma már csinálok is valamit, igaz csak egy órát tartok egy szem magántanítványomnak, de már az is valami.

pocsék egy érzés volt a tegnap este, de alapvetően örülök, hogy én legalább meg tudtam kicsit állni és inkább szembesültem a bajaimmal, mintsem az idők végeztéig hajszolom magamat. 

új link, grapefruit néven, nem tudom ki az, de kilinkelt. ha már ott voltam, kijavítottam a humorkához vezető linket, mert még a régihez vezetett. kb ennyi.

próbálom magamat azzal nyugtatni, hogy mindig a legszarabbul induló bulik sülnek el a legjobban, de ez valami tragikus. olyan migrénem van, h nem látok ki a fejemből. de a térdem már jó. viszont így kb gyök kettővel tudom csak végiggondolni, hogy mit kéne holnap vinnem. remélhetőleg nem felejtek el azért semmit. még jó, hogy segítenek… höh. ja mert holnap megyek víziturára bodrgogra 5 nap, hétfőn jövök, úgy hírlik esni fog az eső…subidu

ó  basszus, nem elég, hogy rám hajnalodott elég csúnyán, de most jöttem rá, hogy anyukámnak volt igaza, mégsem 7 oldalas az a rész, amit most betábláztam magamnak, hanem 10 (viszont így a másik a 7 oldalas). én már tök örültem, hogy az 5. oldalon vagyok végre valahára és bíztató grafikonok jönnek… asszem ez elég hopeless. mmint az alvás. az a baj, hogy hosszú távon ezt a szart fordítani eszméletlenül felemészti az ember önuralmát. asszem magamhoz veszek egy korai reggelit…