alapvetően nem tartom magamat egy materialista alkatnak, bár tény, hogy gadget őrült vagyok és bizonyos hülye tárgyaknak nagy jelentőséget tulajdonítok. de most kifejezetten zavar, h misztikus körülmények között eltünt pár kép egy digitális kameráról. mert nekem kb 5 év kellett, hogy azokat képeket elmerjem készíteni. és kb ugyan ennyi idő, míg találtam valakit, akit érdemesnek tartok rá, hogy megcsinálja őket (techinkailag nekem nehezemre esne készíteni a cuccot). és kurv ajók voltak. tükrözték azt, amit kellett. erre most se híre se hamva. persze, meg lehet őket csinálni újra, de az már nem lesz ugyan az a spontán hangulat. szóval most egészen elszontyolódtam.

kaptatok új linket, a lávalámpa R blogja, aki végre beszállt az iparba (miközben néha meg átfut az agyamon, h én meg kiszálok, de sebaj…)

na hát rég voltam erre. most meg persze jó fáradt vagyok és azt se tudom, mit felejtek el ide leírni… de majd csak lesz valami, elvégre ahogy esik, úgy puffan, vagy micsoda.

szóval nagy összevisszaságban kérem szépen az van az én életemben, hogy egy évvel öregebb lettem, ami persze hülyeség, minden esetre teljesen jó alibit kaptam anyukámtól, hogy bulit szervezzek, ami roppantmód jól sült el, kénytelen voltam a közepén megjegyezni, hogy akármennyire is szeretnék látni valami paranoiat a dologban, nem tudok. szóval na. jó volt. táncoltunk, mint a fene, nagyon nagyon pofás zenékre (kösz, buborék), vedeltem a zubrówkát (kösz panzer) és kifejezetten jól éreztem magamat (kösz mindenki és jómagam). kaptam tortát (kösz újságíró), meg mitomén, egy csomó pozitív érzést, ami már nagyon kellett.

elötte meg voltam pécsett, ami egy kifejezetten kellemes és kerek momentum volt az életemben. jól esik, hogy megint vannak kerek egységek az életemben és nem folyik minden szét, illetve esik szét ezernyi tükördarabkára, amik tükrözik csak a valóságot. lassan talán én is kerek egység leszek és nem fent említett defektes részecskék halmaza.

ezzel kapcsolatosan ma volt egy izgalmas beszélgetésem buborékkal, aki a maga harcias modorában lökött rajtam egyet. azt, hogy pontosan mekkorát és, hogy ennek mi lesz az eredménye, azt még nem tudom, mert ahhoz aludnom is kéne néha, hogy az agyam esetleg fel is tudjon dolgozni dolgokat, mindene setre érzem, hogy belém ivódott egy csomó dolog, aminek következményében egyszer csak ki fog belőlem esni egy adag reakció.

olyan kellemes időtlenség érzés van rajtam,e ltünt belőlem a sokági meghatározó zaklatottság. megint olvasok sokat, éjszakába nyúlóan (tegnap is, azaz ma, amikor hazaértem reggel 5kor, akkor neki álltam olvasni, olyannyira, hogy f7kor még ébren voltam, igaz, közben néha koncentráltam erősen, hogy ne hányjak, de ez semmilyen viszonyban nincs az elfogyasztott mennyiségű vodkával, á dehogy).

kicsit materialistábban meg bejelenteném, hogy techno-gadget táram ezúttal teljes lett, ugyanis kaptam egy kifejezetten pofás digitális fényképezőgépet szüleimtől, szóval most már kiélhetem eziránti szenvedélyemet, bár szokásos kishitűségem azt sugalja, hogy én ehhez nem értek. de szerencsére újonnan visszaszerzett (vagy visszaszerzés alatt lévő) öntudatom azt diktálja, hogy majd beleövök 🙂

lassan fokozatosan visszatalálok magamhoz. épp tanakodtam, hogy tulajdonképpen semmi dolgom, nem kell írnom szakdolgozatot, nem kell vizsgáznom, mitomén. de most jövök csak rá, hogy most van csak igazán rengeteg dolgom, mert az elmúlt év történéseit most kell magamban helyre raknom, illetve most kell visszajutnom abba a kellemes “Nem ismerem lehetetlent” állapotba, ahol egyszer már voltam. kell, mert akarom.

most megyek olvasni, buboréktól kaptam szerelmem nyarát könyvben. ezt nekem már fogalom, de mindegy, felesleges lenne leírni. mindenkinek vannak ilyen dolgai az életben, amiket nem tud és nem is akar leírni. ilyenkor elgondolkodok egyébként azon, hogy biztos, hogy jó cél tűztem e ki magamnak, amikor elhatároztam, hogy szeretnék tudni úgy írni magyarul, hogy mindent pontosan le tudjak írni. biztos, hogy szüksége van az embernek erre?

fel lettem szólítva, hogy ne blogoljak arról, hogy a bulim szar lesz és para és társai.

szóval nem blogolok.

spontán energia hullám tört rám, amit egyébként lehet, hogy alvásba fogok fojtani, mert annyira sok időm úgy egyébként nincs,  holnap megint egyetem, ami kicsit furcsa, mert az elmúlt két napban már teljesen átszellemültem, hogy szünet van és szabad vagyok, erre menjek személyiség fejlődni,v agy mi a szar. tiszta őrültekhőza vár rám hétfőig, magyarul elememben leszek, bár ki tudja, milyen napirendi pontok fognak plusszba még bejönni, illetve spontán jjelleggel kihalni a képből.

minden esetre láttam az elszánt diplomatát, ami egy marha jó film, komolyan rachel weisz sokat nőtt a szememben, ralph fiennesról meg mindig is tudtuk, hoyg zseniális. szóval így.

tudnék még biztosan szófosni itt egy adagot, de inkább tovalibbenek, inkább magambatartom ezt az energiát, ami itt robbangat szanaszét, vannak még vele terveim. meg holnap úgyse fogok tudni felkelni, amennyire leamortizáltam magamat testedzésileg ma…

kaptatok egy ú linket, ezúttal sexlosert, aki hű olvasóm egy ideje és most vettem észre, hogy ki lettem linkelve nála. úgy döntöttem, hogy nem fogom hisztérikus email várással tőlteni a napot, szóval inkább folytatom a love hina bámulást, illetve a wiwement teszek egy kis rendet, mert az elmúlt időkben csak visszajelőltem a népet, de nem volt időm ú ismerősöket vadászni.

egyébként meg szégyen gyalázat, tegnap gondoltam nyomok 10 fekvőtámaszt, erre hehe, a negyedik után kipurcantam, de az valami meglepő volt. szóval most rövidtávú prodzsektként ezen az állapoton óhajtok változtatni.

a napot meg úgy kezdtem, hogy teába fojtottam egy amorf linzer bárányt, határozottan jó érzés volt.

ma találka Miszter Iksszel, még mindig nem mondta le egyikünk se, szóval talán még van esélye.

tegnap elmentem anyukámmal gésát nézni és tény, hogy a film tök szép, de valahogy nem voltam tőle katarktikusan eláulva. ha esetleg arra koncentráltak volna, hogy ez a gése lét kettős valami, mert oké, hogy glamour, de ugyanakkor meg egy rabság is, hisz az embernek nem lehetnek érzelmei, akkor kaptunk volna egy tök jó lélektani valamit. vagy ha teszem azt a szörnyűséges “kiképzést” mutatják be tök hitelesen (és nem angolul beszélő kínai színészekkel), annak is lett volna értelme. de így egy kissé felszínes és túl hosszú filmet kap az ember, ami dramaturgiailag vontatot, de kétségkivül nagyon szép.

gésa után összefutottam “fél órára” az Újságíróval, aki egy olyan ember, akivel fél órára nem tudok találkozni, most is valamikor f2kor értem haza, pedig éjfélkor a kocsma bezárt alattunk. megvitattunk mindenféle pofás anekdótákat és próbáltunk új irányzatot adni irodalmi prodzektünknek (mely momentán nem-létező állapotban van, ezért nem is ecsetelem, mert nincs mit). időközben már valószínűleg aktát nyitottak rólunk a nemzetbiztonságnál, amiért kitartóan álltunk a hadügy minisztérium oldalán (vagy hogy hívják az a katonai objektumot itt a ászai túl oldalán a falk miksa utcában).

vicces, telejsen időtlen érzésem van ettől, hogy a hét közepén van két szabim. más területekre is igaz ez az érzés egyébként. hajnali 2 tájékán smseztem egy abszurdat buborékkal, amit később valahogy álmomba is beleszőttem és ma reggel is folytatódott a dolog.  az egész egy folyamat az agyamban, pedig alapvetően 3 különböző ébrenléti szakasz…na, whatever 

neki álltam takarítani, ettől hirtelen minden jobb lett,meg beszélgettem bécsi barátnémmal, aki totál szar fizikai állapotban fekszik, szóval ez kicsit kirángatott a transzendentális hülye állapotomból.

több oldalról hallottam és én is így érezm, hogy most már fokozatosan kezdek magamhoz térni, magyarul egyre több erőm van, csak éppenséggel néha még mindig nincs bennem semmi pozitív. túl sok erőmbe került ez a korszak, nem szabad abba a hibába esnem, hogy csak azért mert 3 egymást követő nap jó kedvem van, hogy azt higyjem, ez már a véglelges állapotom. komolyan, mint vmi lelkibeteg, úgy beszélek. de azért nem fogom fel ilyen tragikusan, csak a megfogalmazás teszi.

erről az egészről eszmbe jutott dumbledore főnix madara, meg az, hogy végre már nem vagyok álmos, szóval tudok tevékenykedni, pl azkábáni fogolyt olvasni…

a kedves olvasónak, aki most épp hülyének néz, üzenem, hogy csak bátran, kicsit fáradt a lelkem és ennek vannak mellékhatásai, de viharos gyorsasággal javulok, addig még produkálni fogok egy-két izgalmat, de ennyi.

néha beleragadok beszélgetésekbe és hangulatokba, amikbe egyáltalán nem kéne. na sebaj.kicsit furcsán érzem magamat, megmagyarázhatatlan, de majd elmúlik. azt  hiszem egyedül kell lennem. csak nem vagyok én ehhez hozzászokva. mmint ahhoz, hogy ülök itthon egyedül. elfelejtettem, hogy mit kell ilyenkor csinálni. pedig jobb lenne, ha rájönnék megint, mert most lesz elég sok szabadidőm.

az atyaúristennel álmodtam, ez csak most jutott eszembe. a házában voltam asszem és nagyon magyarázott nekem dolgokat és nagyon kedves volt és egyszerre távolságtartó, amilyen az életben is szokott. bár arról már fogalmam sincs, hogy miket magyarázott, de alapvetően kellemes élmény volt.

rendet kéne rakni a szobámban, tegnap már azért rám is rám tört, hogy elég tragikus ez a kupleráj. azzal legalább az agyamat is lekapcsolom, nem is tudom miről. kicsit ki kéne rángatnom magamat az életből, mert hiába a nagy felszabadultság, most egy űr van bennem, amit meg kéne tőlteni valamivel vagy valakivel.

tegnap felfedeztem valamelyik nightwish számban egy egészen frappáns sort : tired but unable to give up, since I’m responsible for the lives I have saved. ebben van vmi, ami megcsapott. hogy néha az embert az láncolja oda valakihez, hogy tudja, hogy milyen fontos szerepet játszott az életében. vannak olyan kapcsolatok, amiket az ember nem választ, mert egyszerűen annyi dolog köt össze két embert, hogy az érzéseknek már nincs elég súlyjuk ahhoz, hogy bármit is befolyásoljanak.

most, hogy így belegondolok, én álmomban voltam nagyon szomorú, csak nem tudom miért, az atyaúristen is azért jött oda hozzám, hogy ugyan má, ne búslakodjak. bírom az ilyen transzendentális állapotokat… lehet, hogy kis takarítás után visszafekszem. vagy valami agybutítót fogok csinálni, japán rajzfilmet nézni vagy hasonló.

tegnap találkoztam a Színésznővel, megyünk szombaton pécsre. ami jó. beszélgettünk sokat, ami ugyan csak jó volt, de nem kötelezően vidám és egy adag energiát elvett tőlem.

láttam tegnap a Jégkorszak kettőt, abból meg merítettem egy adag energiát 🙂  más ember kalóriákat szokott számolni, én meg itt energiákban nyomon, változik a világ.

számomra teljesen érthetetlen, hogy miért ütött ki engem az allergia a mai nap folyamán, minden esetre tény, hogy teletüsszögtem és viszkettem a napot, egy élmény volt. minden esetre találkoztam spontán jelleggel kedvenc tanítványommal, ami már önmagában is egy feldobó tény, de ráadásul tök jót sétáltunk meg beszélgettünk, meg minden. után katasztrófa turistáskodtam egy sort, kicsit ledöbbentett a batthyanyi tér állapota, meg a duna szinte, meg hasonlók. cs-vel palacsintáztunk, az is jó volt, csak hulla fáradtak voltunk mind a ketten és felválltva tüsszögtünk.

aludni akarok, le is fexem, holnap reggel syntax zh, hogy essen bele a minden szar, muszá összeszednem egy emberi jegyet, utána meg szerintem alszom egész nap, vagy nem tudom, de szeretnék már egy kicsit itthon maradni. bár valami mozi van betervezve, ma is voltunk buborékkal valami förmedvényen, elvileg a holnapi jobb lesz, minden esetre nem értem, hogy miért csinálnak érthetetlen, elborult és egyszerűen idegesítően beteg filmeket. mert pl a gépnarancs egy építően beteg film, annak értem a lényegét, meg elájulok tőle, hogy milyen jó. de ez a mai hányás, hát fúúúj.

na hapci, mentem.

politika. lassan azért hozzám is beszívárognak az infók… kérdezte tőlem tegnap valaki, megyek-e valamelyik tüntetésre. hát nem, nem megyek. ebben biztos voltam. azt hirtelen viszont nem tudtam megindokolni, hogy miért nem megyek. mindenféle családi hepajom van mondjuk, de éreztem, mégsem ez az indok, egyszerűen nem érzem fontosnak, hogy birkamód csápoljak holmi politikus előtt és extázisban tapsoljak, lengessek ezt-azt. és ez nem elhivatottság kérdése. egyszerűen szemléletbéli különbség. Kuncze megmondta, tüntessünk a szavazófülkében és teljesen egyetértek, nem óhajtok fanatizálódni. véleményem szerint az embernek igénye, hogy időnként fanatizálódjon, átszellemüljön sokad magával és érezze, hogy valami közösnek a része, egybeolvad és hasonlók. ez mind teljesen rendben van, de én személy szerint ezért járok szigetre, meg metál koncetekre. az ország működése valóban fontos dolog, de nem az én dolgom, nem értek hozzá, elvileg nem is kéne látnom, hogyan működik az ország, csak azt, hogy működik, aztán 4 évente válaszhatok szimpatikus és kevésbé szimpatikus opciókból. most kezdhetnék egy hosszú bekezdést arról, hogy mennyire hülye a magyar nép, hogy hülyén működik és nagy többségben nem osztja a véleményemet, de valahogy nekem ezt se szokásom csinálni, pedi népszerű szidni hazánkat és honfitársainkat és ki ne tudna könyvet írni a "típikus magyar mentalitásról". mégis nem tudom, nem osztom ezeket a nézeteket, miszerint mindent szídni kell. ezért hányok a kampány nagyobbik részétől is, miért kell ez a negatív kampány?? na. reményeim szerint többet nemf ogok ilyen témákban írogatni, mert azért merem remélni, hogy az életemben vannak fontosabb dolgok is, csak néha azért már politikailag is meg kell nyilvánulni, mert gondolataim ilyen téren is vannak.