minden várakozás ellenére tegnap este nem rúgtam be, sőt, ha 3 deci bort megittam, sokat mondtam. ellenben tök sokat beszélgettem R-el, enyhe szófosást kaptam és lelkesen elmeséltem neki olyan anekdótákat, amiben aktívan részt vett még annó… ettünk vasaltszendvicset, meg ültünk padon, szóval már majjdnem úgy viselkedtünk, mint ahogy azt szokás egy péntek este a belvárosban… a ltészám elég csappant volt, az eljén volt egy buborék, aki hozott nekem guberált orosz-francia lektűröket a 40es évekből, aztán még egy Kártyás is befigyelt egy órára, aki egy sörért cserébe elmesélte a Da Vinci Kód plágium botrányát nekünk, hülye földi halandóknak.

hajnali 4 és délután 3 között aktívan álmodtam minden félét, fogalmam sincs mit, csak azt tudom, hogy volt egy állandó szereplő, aki üldöz pár hete, amiből csak messzemenő következtetéseket tudok levonni. ezek után két üzenet is várt a wiwen, amitől enyhe döbbenet tört rám.

most meg megyek kvzni, világmegváltani és angoltkorrepetálni a szimplába, hisz szombat van, ilyenkor mi mást lehetne csinálni. kaptam azkabani fogolyt angolul, meg rengeteg egyéb dolgot szeretnék elolvasni, hogy a Love Hinát ne is említsem, amit már lassan igazán ideje lenne végig nézni. meg tanulni is kéne valamicskét, de ezt momentán kicsit hanyagolom…

és queent hallgatok… ilyen is rég volt, de leírhatatlanul jól esik. ráadasul kevésbé ismert számokat nyomok, amiket ismerek fejből,d e valahogy sose tudtam a címüket…

kicsit vegyes felvágott ez a nap. voltak pillanatok, amikor egészen levertnek éreztem magamat, puszta empátiából, aztán már laza önhergelésből adódóan. aztán elvonszoplódtam moziba anyukámmal és akkor minden jobb lett, most épp sálálá. megnéztük a mianyánk kivan c. ópuszt, nagyon szórakoztató kis izé, tipikusan ilyenre van szüksége az embernek, amikor hulla fáradt, de alapvetően hepi, hogy megszabadult a szdogájától (aminek az utolsó érdemleges lapja fejjjel lefelé van befűzve , le van öntve sőrrel és egy bárány gravírozódott a bórítójába, tök véletlenül).

elvileg inni megyek hamarosan, effektíve árda a duna és kaptam azkabáni fogolyt angolul…hm…

na jó. hát hazajöttem a dögunalom márianosztrából, lefeküdtem aludni, meg sylvia plathot olvasni, aztán 4 órával késöbb feleszméltem és átpakoltam magamat a kanapéra. punnyadás a köbön. aztán egyszer csak felrobbant bennem egy adag hülyeség, ami elkezdett dőlni belőlem verbálisan szegény buboréknak, akit ezzel ól lefárasztottam. mos tmeg itt ülök a gép elött és röhögök. kicsit rámszakadt a felszabadultság, csak még nem tudok vele mit kezdeni. szóval nem éppen vok beszámítható…ráadásul a hajam többszörösen el lett aludva és elázott, ergo faszán úgy nézek ki, mint egy futóbolond. be kell, hogy valjam, határozottan élvezem ezt az állapotot, ami nem biztos, hogy másnak is jó, de hát istenem, majd ezt is kiheverem pár nap alatt. nehéz felfogni, hogy semmi dolgom, amikor eddig ki se láttam az agyamból. úgy belejöttem a rutinba, hogy hogyan éljem túl a dolgokat, egyik feladat a másik után. most meg semmi… azér tnem féltem magamat, de nem tudok egyik percről a másikra átállni. szóval sorry mindenkitől, akit elárasztok a hülyeségemmel…

hat ez valami dogunalom. ulok itt a suliban, sehol senki, a gep szar es nem tudok mit kezdeni magammal… raadasul szerintem ezt a bejegyzest nem fogja egybol publikalni, csak majd otthonrol, de sebaj.
tiszta sokkolo, hogy a legkozelebbi napirendi pontom csak vmikor 8 korul esedekes, addig szerintem hazamegyek lazsalni es most mar aztan vegkepp kiolvasom a sylvia plathot. kozben telefonalt a hulye latintanarno, hogy a franciatanarno vigye el neki a kabatjat, amit itt hagyott… no comment. holnap utolso napom itten, mar azert varom, mert ez a dogunalom, ami itt folyik, azert nem semmi.
tegnap sikerult beadni kotettni a szdogat, holnap van kesz. miutan ezen tulestunk, unnepeltunke gy sort a szimplakertben, ami eleg vicces volt, mert kb 5 ember vonult fel, en meg csak ultem stabilan, az emberek meg valtogattak egymast. persze en meg ittam mindenkivel, szoval kicsit vicces allapotban ertem haza hajnal 1kor, de meglepoen fitten ebredtem ma fel. mondjuk kialudni meg mindig nem sikerult magamat, szoval a tegnapi aktiv katarzisbol most a jollakott macska formacioba mentem at, de ezen egy kis alvassal lehet valtoztani. jee, az egyik kedves diak nagy nightzish meg zithin temptation fan. vannak meg kellemes meglepetesek. lehet, hogy iskola pszichologusnak kellett volna mennem, abbanv agyok igazan jo, bar ha nagyon muszaj, akkor befegyelmezek mindenkit, csak azt nem szeretem. na de nem papolok tanitasrol es tarsairol…

eljött a történelmi pillanat. a szakdolgozatom, előlapostul, appendixestül a konyha asztalon pihen és csak arra vár, hogy holnap elvigyem bekötetni. ennek örömére, meg anyukám születésnapját ünneplendő, az imént benyomtuk a maradék mandarin napoléont, ami egy feletébb finom pia, kár, hogy sehol se kapható…

végül nem a nihil tört rám, hanem valami mélységes nyugalom, lerontottam a duna partra cigizni, dunát bámulni és nightwisht hallgatni. határozottan békítő érzés volt. szeptember 1 óta nem voltam ilyen nyugodt. azt hittem, ez a nap már sose jön el, hisz mindig valami távoli végtelenben úszott. szóval most pár hét (nap?) alatt rehabilitálom az elöző életemet, azaz azt nehezen, mert visszafele nem tudok haladni, de szóval az elöző életemnek egy feltuningolt verzióját. és olvashatom a harry pottereket!! meg mindent!! meg alhatok és ihatok és járhatok későn haza és mehetek moziba és elszöszölhetek a gépen másfél napot, ha jól esik. elő is keresem a listámat, amit írtam, hogy miket szeretnék csinálni szdolgozat után. arra emlékszem, hogy love hinat akartam nézni…

az élet megint szép. bár sose volt ronda, de most határozottan könnyebb 🙂

ui: eufóriámban van egy pötty keserűség, de most elsöpör minden mident, szóval ezt hagyjuk is.

ahogy közeleg az eufória pillanata, úgy ürül ki az életem. beletőltöttem ma 3 fröccsöt, attól vidámabb lett, meg kicsit tompította az értelmetlenséget, ami eluralkodott rajtam (vagy vmi hasonló). aztán hazajöttem és javítok, appendixet gyártok, húzok, illetve döbbenten konstatálom, hogy micsoda fantasztikus struktúrája van a thesis-emnek, erről eddig semmit se tudtam. belealudtam természetesen, goa helyett goldfrappot hallgatva. de nem tudtam mélyen aludni, csak félálombanm halucinálgattam pár dolgot, ami kellemes volt, bár nem emlékszem rá. most meg jöttem kérdőívet nyomtatni. meglepően friss és fitt vagyok, pedig hetek óta 5kor fekszem és korán kelek…az agyam is fog, szóval fantasztikus. de nem egészen tudok belegondolni abba,  hogy mi lesz velem, ha kinyomtattam mind a két példányomat. ülök majd mint egy barom a gép elött és nem tudok mit kezdeni jó dolgomban. túl rég óta várom ezt a pillanatot, elszoktam már az életemtől, megszoktam a nyomasztást, a tehert, a konstans önfigyelést, nehogy egy korttyal többet igyak, nehogy egy olyan filmet nézzek, amit nem bírok. kicsit olyan, mint szakítás után. de azért egy idő után akkor is be tudja tőlteni az ember valamivel az űrt. de teljesen valószerűtlen, hogy a pillanat, amit szeptember 1 óta várok itt van, pár órára. mostanában valahogy nem tudok belegondolni a dolgok sulyába, csak érzem őket és akkor leblokkolok…

ez már az egyik utolsó nap. ma azzal kezdtem a napot, hogy bőgtem egy órát csendesen, hyperézékenység rulz. aztán támolyogtam további 2 órát, sürű kvkat és teákat kortyolgatva és anyázva fennhangon. ezek után úgy döntöttem, hogy én sütni fogok, mert azt szeretek, szóval rittyentettem egy kis mágnás dióst. csak egy idegösszeomlást kaptam, amikor a rohadt tojás fehérje az istenért nem akart habbá válni. anyukám röhögőgörcsöt kapott, miközben szitkozódtam és hányásnak, illetve fosadéknak tituláltam a sütit (amikor akkor csak félkész volt, de végül tök finom lett, kár, hogy rájöttem, hogy annyira nem szeretem a diót…). linzertésztából sütöttem dedó bárányt, ettől kellőképpen felvidultam, bár a lába letört, de sebaj. hamarosan só-liszt gyurmázni fogok, ha ez így megy tovább.

irdatlan fizikai állapotban találkoztam egy szekszárdról frissen érkezett buborékkal, aki elkalauzolt a szimpláig, ahol 2 fröccs és több száz verssors elfogyasztása után határozottan katarktikus állapotba kerültem.

mostanra sikerült 1 fájlba összeszerkesztenem a szakdolgozatomat, laza 45 oldal és 12 000 szó, ha valaki csesztett a word limittel, akkor nyasgem, dugjon fel egy kaktuszt a seggébe, akkor majd nem pattog annyira. egyébként anyukám szerint is dögunalom a thesisem, én szombaton, amikor bevittem magammal a fr suliba, hogy mad kijavítom felügyelés címszó alatt, majdnem belealudtam a saját irományomba. rájöttem, hogy azzal büntetem egy végsőt a CETTet, hogy kénytelenek lesznek elolvasni egy tartalmilag és szakmailag teljesen pofás thesist, ami éppenséggel annyira unalmas, hoy ennyi erővel a telefonkönyvet is lehetne olvasgatni.

holnap nem megyek egyetemre, már ez is valami. szerkesztek magamnak pár annex-et, meg elolvasom újra mind a 45 oldala szarságot, ezen ne múljjon. de ezt majd valószínűleg valamikor estefelé. napközben jobb dolgom van.

egyébként meg kisért a múlt. most lepődjek meg? hozzátenném, most jól viselem a múlt zaklatásait, szóval hajrá.

jézusom, ez az ebéd kicsit elhúzódott. vicces, az elöbb, még 1.59 volt a gépemen, most már 3.00. ezek szerint már fenn vok 21 órája. igazán remek. az összes összefoglaló kiscsillagot megírom lefekvés elött, ha beledöglöm is.

kicsit fáradt vagyok, igaz, egyre kevésbé, ahogy haladunk itt előre az éjszakába. viszont írni, azt már nem tudok. voltam ma egy baráti összeröffenésen, ami feletébb érdekes volt, oylan emberekkel voltam, akiket ismerek száz éve, mégse ismerem őket. és valahogy betekintést nyertem egy kicsit a lelkükbe. és ez jó volt. de ugyanakkor nem egészen szép dolgokat láttam…

az alvás ó ötlet volt, most azért klasszisokkal jobb a helyzet. folyt köv, csak ebédelek.