ha valaki nekem azt mondja, hogy én egy péntek este negyed 10kor pizsamában fogok ülni a gép elött és lefekvésre készülök, azt hiszem pofán röhögtem volna. pedig tény. olyan kimerültség söpör végig rajtam, hogy az valami elkeserítő. egyszerűen semmilyen érzelmet nem tudok már kinyilvánítani, révetegen bámulok a semmibe, és ahhoz is fáradt vagyok, hogy sírjak. pedig semmi bajom, csak a végsőkig kimerült vagyok, szédülök, most már a lebegés érzés is utolért. valószínűtlen lett a világ és én is benne. egy hete fá a fejem és a nyakamon egy féltégált el lehetne tőrni, annyira be van állva. egy lajhár hozzám képest vadul tombol. gondoltam, ma megírom a bevezetőt, kivezetőt, anyámkínja, semmi extra, de képtelenség, semmi erőm és a kibassszoooott francia iskolába kell  mennem h olnap reggel, kelhetek 6kor, hogy vesse fel őket a gáz. iszonyatos dimenzióban megutáltam azt a helyet, lenyügöző, hogyan tud az emberben összedőlni egy világ. kiábrándultam az Atya Úristen angoltanáromból, meg az egész emberiségből. miközben a tanárok fennt kvaterkáznak és egymás seggét nyalják, illetve két sztrájk között felvesznek másfél millió pénzt, a diákokon fekete depresszió söpör végig, de azt hiszem, hogy ez senkit se érdekel. látom magunkon, hogy mi is befásulunk. az elején még aktívan szidtuk, meg akartuk változtatni, élveztük. mostanra apatikusan ülünk a helyünkön. én nem akarok apatikus lenni, de be kell látnom, azt a helyet én egyedül nem fogom megváltani. talán gyávaság, talán csak önvédelem, de tőlem ne várja el senki, hogy én ezt végig nézzem, nettó 80ért se. én ehhez nem adom a nevemet, de sajnos a lelkem egy tetemes részét már ott hagytam és arra most talán pont szükségem lenne. de sebaj, majd anélkül is megoldom. de most muszáj aludnom, különben sose élem meg a szerdát. ha azt sikerül, akkor már minden rendben lesz. úgy leírnám, hogy mi van bennem, az, hogy indokolatlanul tör rám a hányinger bizonyos szavak hallattán, vagy emberek láttán, leírnám, hogy látom az embereken, hogy milyen a lelkük, hogy nem tudok aludni, mert annyira fáradt vagyok, hogy fáj a legutolsó porcikám is, belülről, sugárzik a csontomból a feszültség. leírnám, hogy fogytam 3 kilót ezen a héten, hogy nem tudok enni, hogy elszívok egy csomag cigit naponta (kedves anyukám, kérlek ne ájulj el), hogy tudom, hogy túl sokat beszélek és egyáltalán nem kontrollálom, hogy mit, mert nem tudok összpontosítani a beszélgető partneremre (kivéve buborékra, de az is valami hihetetlen agykapacitást igényel tőlem). leírnám, hogy úgy érzem napjában tízszer, hogy egy lépéssel többet se tudok megtenni, lefekszem az utca közepén inkább. ezt mind, mind megírnám és még rengeteg dolgot, ami lefesti krónikus kimerültségemet, de nem áll össze, írni se tudok, csak szakdolgozatot, az egy külön nyelv, az az egy még megy. és a vicc az egészben, hogy lelkiekben semmi, de az ég adta világon semmi bajom, csak a fizikai állapotom olyan drámai dimenziót őlt, hogy kiszorít mindent. megyek, ovlasok sylvia plath-ot (kinek ma elolvastam Lesbos című versét(meg vmi mást is, de annak nem emlékszem a címére) és konstatáltam, hogy ehhez én most kevés vagyok). egyébként meg elolvastam ma rökpe 3/4 órában s.p életrajzát (jó részletes volt) és arra kellett jutnom, hogy van valami a neurotikus női írókban. lehet, hogy én is az szeretnék tulajdonképpen lenni? 🙂

hála a jó égnek drága témavezetőm _nem_ dobta vissza az elküldött anyagot, ennek örömére lefexem, mert álmonhalok. címszavakban a napomról csak annyit, hogy most értem haza és 6 óta fenn vagyok, 7kor indultam el itthonról. ezalatt az idő alatt sikerült elvágodnom groteszk pink körülmények között a folyosón, találkoztam egy valag emberrel, többek között egy bekvzott buborékkal, aki úgy mondott fel nekem kettő darab szöveget, hogy komoly katarktikus élményt nyújtott, illetve voltam egy spontán osztálytalálkozón, ami sokkal jobban sikerült, mint hittem volna. mindezekeről bővebben majd ha élek.

ja és olvassatok sylvia plathot, mert személy szerint beájulok az üvegburától, annyira fantasztikus és hu és há. rég volt olyan könyv a kezemben, amiről a második sor után tudtam, hogy ez nekem komoly érzelmi élmény lesz.

szeptember 1 óta tegnap hajnalban először feküdtem le úgy, hogy valami nem stresszelt és az alvás nem épp menekülés volt. hihetetlen érzés. persze holnap délben visszaküldi a cuccot a témavezetőm és biztos megint szöszölhetek egy adag időt vele, de ma nem kell semmit se csinálniiii!! nem is tudom, mit kezdjek magammal hirtelen. asszem lógatni fogom a lábamat a tv elött, vagy valami hasonlóképp inkonstruktív (vagy mi).

nem hiszem el. ez a pillanat is eljött. leraktam az utolsó pontot a szakdolgozatom végére. persze, kell még vele foglalkozni rengeteget, de az már csak szöszölés, szerkesztés, azt tudom, hogy ennyit többet nem fogok szenvedni, mint most. most kb fél méterrel a föld fölött lebegek. 39 oldal és 11ezer szó. teljesen korrekt. ráön még a rizsa és fantasztikus. goa gilt kivágtam a francba, helyette nightwish videókkal kényeztetem magamat, ó, hozsánná, sokáig legyen áldva a hatékony munkatempóm 🙂 mindjárt elbögöm magamat a gyönyörtől…

nem hittem volna, hogy ilyen a szabadság mámora. már ha figyelembe vesszük, hogy véleményem szerint az őrültek szabadok. szóval ez már az őrültsé küszöbe. nem, nem én hergelem bele magamat. csak a mindenféle pszichedelikus hatásokból érzem és tudom, hogy most tolom épp megint az egyik határomat, ameddig csak lehet. most már goa gilt hallgatok, szereztem egy adag cuccot tőle, ami “beggining of night, middle of night, end of night, dawn” nevre hallgat és másfél órás blokkok. benyomtam a middle of night-ot, asszem nekem most a felfele ívelő transz a célravezető. ja, egyébként most épp szüneten vagyok. írtam megint 1000 szót, ami cirka 4 oldal. 35 oldalnál tartok. most már teljesen zsír minden, csak a lelkierő kell, hogy az utolsó részt is kiszenvedjem magamból. utána persze majd jöhetnek a sziszifuszi utómunkák, de legalább már meglesz a szöveg, amit avítgatni kell. na. zum bele (copyright Békés Pál). asszem nagyon csúnya fejem lesz holnap…

érzem, ma éjszaka el fogom árasztani a blogomat helyzetjelentésekkel egyre pszichedelikusabb állapotomról. kezdem magamat úgy érezni, mint aki be van tépve. vagy vmi hasonló. lehet, hogy nem goát kéne hallgatni, de szerintem leveszem a fülhallgatómat, elalszom azon menten. itt egy adag hülyeség, amit most írtam, szdolgozat helyett. nem rakom egofóbiára, mert ahhoz nem elég izé. vmi. de állapotfestő 🙂

Bírom az  éjszakázást. Szó se róla, szerncsés vagyok, hajnali 4kor még kivállóan fog az agyam és teljesen friss vagyok. Igen, igen, megy ez nekem. Csak lehet, hogy nem heteken keresztül minden nap. Azt hiszem, a két szemem nem ugyan azt a képet küldi az agyamnak. Feltéve, hogy még van agyam, mert nem nagyon érzem. Persze lehet, hogy az ember sosem érzi az agyát. Nem emlékszem. Tulajdonképpen semmire sem emlékszem. Néha már a nevemet is elfelejtem. Csak azt tudom, hogy dolgozom. Megfeszülten, bár nem tudom miért, de kell. Dolgozni. Hisztériáztam. Aztán rájöttem, hogy minek. Szóval most inkább nem alszom, hogy túl legyek rajta. De most, ahogy itt ülök, tudatosult bennem, hogy én ezt már nehezen bírom. Az az egyre nővekvő nyomás a szemgolyóimon, a zagyva szavak, a szétfolyt képek, túl nagy ár ez már, amit fizetek. Szóval adok még egy éjszakát az életemből, kifizetem a sorsnak, kiváltom magamat, ma éjjel táncolok még az álmatlanság istennőjével, pörgetem magamat mesterséges szerekkel, hagyom, hogy szívem életveszélyesen sokat dolgozzon, mert dolgozni fogok én is, ma éjszaka utoljára, ha belehalok is.

nagyon gyorsan be fog következni az a történelmi pillanat, amikor a két szemem két különböző helyre fog fókuszálni. de az is lehet, hogy három. nem tudom, mióta íírom ezt a szart, így napokra lebontva, de tény, hogy lassan vége lehetne. szóval most leültem megírni egy adagot. de úgy döntöttem, h ha van bennem annyi, akkor inkább lelógom a holnap reggeli órámat és befejezem. kompromisszum gyanánt.

egyébként meg könyörgöm, milyen természetellenesen kell már fogalmazni:

 Having analysed the results received in the first part of my resarch, I will now present the results of the second stage, which is is directed at the use of English in class. I chose to observe this particular aspect of language learning because the class I was teaching was particularly unwilling to speak English at the beggining of September, and I thought that this skill would be ideal to measure the changes in the level of motivation, which occured during the term.

 Az e féléves jelszavunk már megvan “Az élet előttem áll és nem látok tőle semmit.”  copyright Beau.

ma sikerült 10kor felébrednem, ami megegyezik a pedszemem kezdetével. bedagadt szemekkel és ujjakkal 10ó20kor már bent ültem az órán, magam sem értem miylen erők által vezérelve. aztán zajlott a nap, egyre tavaszabb lett, találkoztam LSD Sista’-val, majd Cs-vel, akit most épp boszinként kéne szólítanom, szóval kedves barátnémmal fagyiztunk a párizsi utcai szamos marcipánban, ezzel véglegesítve magunkban a tavasz gondolatát. ibolyában ráittunke gy kvt, ahova utána beesett buborék, akivel 3 órát sétáltam a városban, minek következményében teljesen zen buddha állapotban vok, de kicsit sajog a talpam és pöttyet elfáradtam, de azzal az egészséges kisbaba fáradtsággal, nyálcsorgatva, felemelt karokkal aludni.

a bölcsészek egyébként hülyék. ma a ppk szocreál büféjében egy gyanús állagú mignont majszolva, por cappucinot és 100%os almalét szürcsölgetve végig hallgattam, ahogy a szomszéd asztalnál két csaj épp a pokémon kontra maszathegy topicot boncolgatja. kicsit ledöbbentem, de nem túlzottan, 4 év alatt láttam már cifrákat.

és egy kis kiegészítő a thesis pszichedelikus mivoltát alátámasztandó, egy msn beszélgetés tegnap hajnalból Cs-vel:

[23:36:19] Kátya- 8234/: szerintem az egesz vilag egy atveres
[23:36:25] Kátya- 8234/: irok is a sohivatalnak
[23:36:42] Csi-thesis: helyes, ők majd mindent megoldanak:))!!!
[23:37:03] Kátya- 8234/: remelem ott nincs tos neni
[23:37:41] Csi-thesis: nincsnincs, még tudat alatt sem
[23:38:02] Kátya- 8234/: rendben
[23:38:08] Kátya- 8234/: tudat folott meg egy tos neni nem is tud
           lenni
[23:41:18] Cs-thesis: igen, ebben megegyezhetünk. és ha három
           dimenzóban képzeljük el?

[23:43:52] Kátya- 8234/: akkor is egysiku a tos neni

a gyengébbek kedvéért, a TOs néni a Tanulmányi Osztályon ül minden pofásabb felső intézményben és többnyire anyázni szokás őket. ja, mellesleg, ahogy a Színésznő megállapította egyszer, valószínűleg gyártják őket valahol, mert mindegyik 50es, göndör összes rövid hajú, kövéredő megfásult néni. egy részük bunkó, egy részük még jobban az.

valahogy sikerült írnom pont 1000 szóval többet, mint amennyi volt. elküldtem a témavezetőmnek, szerintem a haját fogja tépni. de sebaj.inhüvelygyulladást kaptam mind a két kezemre és ezt csak romlani fog. persze a bal kezem a szarabb, nem tudom miért (jobb kezes vagyok). írtam egy hosszú listát, hogy miket szeretnék csinálni áprilisban. azaz, hogy miket fogok csinálni. konkrétan leírtam azt, hogy egy egész napig nem kapcsolom be a gépet. nem hiszek a szememnek. jelzem, már nem is látok rendesen, értékes dioptriákat vakulok bele ebbe a szarba. sebaj, holnap egyetem. az még hagyján, de a többi nap. mindegy, most már gugolva is.