a thesis írástól az ember betép. ezt most már asszem nyugodtan kijelenthetem. alátámasztás:

a lila a nihilistál színe helyett: a nina a lililisták színe

post lesson discussion helyett: pot lesson discussion

ma EBE találkoztunk és gaggyantságunkban nevet cseréltünk egy hétre. szóval én most CS vagyok. ebből adódtak vicces szituációk. de azt hiszem belezavarodnék, ha megpróbálnám leírni. de most már végképp nem tudom ki vagyok. tegnap elfelejtettem a polgári nevemet. klántalákozóról mentem fórum találkozóra és az út csak arra volt elég, hogy bememorizáljam, hogy most már nem Iris, hanem Kátya névre hallgatok (ezútóbbira mondjuk azért sokal jobban, mint az elöbbire). akkor fogtak ki rajtam, amikor megkérdezte egy külsős, hogy mi a polgári nevem. hát elgondolkodtam.

izomláz van a karomban, mert tegnap sokat csocsóztam. nem vagyok egy ezoterikus valaki (bár lehet, h ezt lassan át kéne írnom az agyamban), de kezdek hinni abban, hogy a történelem bizonyos dátumokon ismétli önmagát. erről ennyit. mert ez alapvetően lényegtelen, hisz kit érdekel egy muló izomláz. az már egy fokkal érdekesebb infó, hogy jól vagyok. annak ellenére, hogy hajnali 2 és f5 között írtam 2000 szónyi szakdolgozatot, ami kicsit megviselt és hosszú órákon az volt az érzésem, hogy az agyamat kitépték a fejemből és nagyon fáj a helye.

ennél sokkal érdekesebb, hogy újra elkezdtem naplót írni, (franciául egyébként), amit már régóta nem tettem meg, mert a blogon kiéltem az összes grafomán hajlamomat. de az elmúlt két napban oylan kaliberű dolgok történtek velem és olyan emberekkel találkoztam, hogy nem érzem úgy, hogy ez az a fórum, ahol ki tudnám fejteni gondolataimat. de legalább zajlik az élet.

ami az emebereket illeti, ott torpanok meg mindig, hogy teszem azt, nem akarom megosztani velük, hogy eglszen pontosan mit gondolok róluk és milyen benyomásaim voltak, de tuti, hogy ők fogják megtalálni a blogot és ez egy rakat hülye helyzethez fog vezetni. felválalom én a vélményemet, de azért a botrányt nem generálom feleslegesen, ha nem kell. meg egyébként is. a blogon az ember a saját életét írja le. de a saját életébe belefolyik más élete is, azt viszont nincs jogom leírni, mert az egy dolog, hogy én magamutogatok, de ők nem kötelezően. szóval komplex ez az egész. tegnap egy buliban találkoztam egy csajjal, akivel folyton találkozunk egymással, de szerintem be se lettünk mutatva, minden esetre vicces, mert beszégletünk mindig, de egyáltalán nem ismerjük egymást. lényeg, h tegnap megint ott volt és mondta, hogy olvasta a blogomat és milyen érdekes. én meg ledöbbenten ültem, hogy hűű, mégis eljutt a blogom mindenfelé, de jó.

a másik ok, ami miatt megint inkább naplóírási késztetést éreztem, az, hogy túl nagy kaliberű dolog ért szombat este, ahhoz, hogy azt itt ki tudjam/akarjam teregetni, mert nem akarom elaprózni a tömény érzést.

szóval sorry nép, erről most lemaradtok 🙂 de aki élőben találkozik velem, úgyis többet kap, mint a blogomtól (még szerencse).

egyébként meg igen, jól olvastátok, én tegnap este buliból jöttem haza hajnali 2kor, ami úgy volt, hogy én csak beugrottam kicsit, de persze ott ragadtam buborék társaságában, akit úgy gondoltam nem hagyok ott egyedül, meg egyébként is, volt nála valami marha jó bor, amiből hősiesen csak 2 kortyot ittam, mert, hogy én szakdolgozatot írok éjszaka. és az a vicc, hogy ez tényleg így lett, amiért bevallom, kicsit csódálom magamat.

nah, megyek is tovább írni a cuccot, most abszurd mód nem attól félek, hogy nem lesz elég hosszú, hanem, hogy túl hosszú lesz. utálom az egészet, de most már nem örjjöngök, ez már egy nyugodtabb fázis.

úristen, én majdnem leírtam azt, hogy “the most few”. ez blama. erősen alvás gyanús.

rengeteg dolog történt velem, de most szakdolgozatot írok hősiesen, ezért csak arra fogok reflektálni, amikor úgy érzem, hogy ha még egy szót le kell ma írnom a szakdolgozatomba, akkor sírva fakadok. mint pl. most is.

van, hogy az ember félpercenként megnézi a mobilját/emailjét, hogy jött-e üzenete. rákattan a mozdulatsorra és észre se veszi, hogy tulajdonképpen semmi értelem ilyen sürűn nézni a dolgokat. szépen lassan beleőrül az ember egy kicsit és nem tud lekattani a dologról, ettől füg hirtelen az élete, minden egyéb gondolat kiesik az agyából, fixírozza a kurva képernyőt, miért nem ír, miért nem hív, katt katt katt. gondolom mindenki ismeri ezt az érzést. na kérem szépen én ezt csinálom fél órája a word “szavak száma” funkciójával, amikor nagyon jól tisztában vok azzal, hogy mennyit írtam és, hogy semmi értelme minden mondat után megnézni, hisz ha az előbb csak 654 volt, akkor nem ettől az egy, akármilyen összetett mondattól lesz meg a büvős 1000es határ, ami után hajlandó vagyok lefeküdni. siralmas. de tudom, közeledik az idő, amikor ezen is röhögni fogok.

egyébként meg visszatért a memóriám egy nagy része, régi részletek ugranak be, amik valahogy ködösek volt. visszatért Kasszandra is, csak nem vettem észre, hogy már működik is, pedig igen. ez több, mint jó.

március, őrült nők hava. szeretem őket.

hozsánná (ezt is rég mondtam). 5300 szó a 10 000ből. ez elég jó. bár kicsit zagyva lett a mostani rész, de legalább felszabadultam egy kicsit megint. 10 kor találkozom boszival egy adag datát átvenni, meg egy kis pótkuclsolásra. addig pihi.

hehe, egész szórakoztató dolog ez a szakdolgozatírás. persze lehet, hogy csak én hülyültem meg. minden esetre hangosan felröhögtem, amikor rájöttem, hogy post-lesson helyett pot-lesson-t írtam, magyarul fű-óra, komolyan, beflasheltem, hogy az milyen is lehet, kéne írni rá egy óratervet és beadni a tetves ppknák, kiváncsi vok, kiszurnák-e 🙂

lehet, hogy csak ennem kellett, máris lendületesebben rózsaszínnek látom a világot.

újabb link, ezúttal syra blogját kapjátok meg.

hányok már a kvtól, meg a c vitamintól, meg a konstans fáradtságtól és a lelkiismeret egyre durvább jelzéseitől, hogy csináljak már valami a szdolgozatommal. asszem nincs más választásom, mint leülni és írni belőle egy adagot, hogy békém legyen egy kicsit. zsibasztó.

viszont megint rátaláltam a majakovszkij kötetemre, azt hiszem ezzel fogom magamat szórakoztatni…

kaptok tőlem egy linket, mert nekem nagyon tetszett és miért is ne : inverz

egyébként meg felkeltem f8kor, előadtam a nagyhalált a főnöknek (menjen a fenébe), majd gondoltam, felkelek fél órával késöbb és írom a szakdolgozatomat. khm. 11kor a nyálam folyt a párnára… még mindig nem írtam semmit, de legalább elszórakoztattam magmat pár bloggal és hasonlókkal. az egyetlen para, hogy f3ra megyek a szimplába, addig kéne vmit tenni.

a tegnapi szimplakert+fröccs+mozi kombó határozottan jó ötlet volt, teljesen felvidultam, illetve megnyugodtam. rá kellett jönnöm, hogy száz éve nem voltam a szimplakertben, de kb egy hónapa, mert egy időben az embernek ottan befagyott a mindene, ezért nem kultiváltuk, de most már csak kitavaszodik lassan…

tegnapi népünnepélyel kapcs, csak annyit, hogy este 11kor esett le, hogy mekkora idióták vagyunk mi. ahelyett, hogy mennénk saját pártunkat hallgatni, mindneki elment az ellennél hergelődni. minek? én személy szerint nem mentem sehova, csak sétáltam egy sort, meg az Újságírónővel kvztam (kettőt is, véletlenül. de hagyjuk kv függőségem siralmas részleteit).

egyébként próbálok megújulni irodalmilag, ami annyira nem egy könnyű valami, meg nem mintha lenne rá agyi kapacitásom. tulajdonképpen elég kevés dolgora van kapacitásom, leginkább csak örjöngeni és szenvedni tudok 🙂 arra viszont sikerült rájönnöm tegnap, hogy abban ugyan van vmi, hogy ne vedeljem literszám a szeszt szakdolgozat leadásig és a bulim óta, ami  február 25.-én volt, mindössze 4 kisfröccsöt ittam, szóval ez mind szép és jó, de talán mégse jó ötlet a teljes absztinencia, mert na. hát ezt jól megmondtam. azt hiszem viharos gyorsasággal írok egy kis szakdolgozatot 🙂

milyen jó, hogy sexyloser átküldte nekem a magdolna nővérek utolsó képkockáit, ez teljesen feldobott. lefeküdtem aludni és olyan idegbetegen ébredtem fel, mint rég. minden létező izmom be van görcsölve, olyan szinten, hogy járni alig tudok. ha nem hallgatnék a túlélőösztönömre, itthon sikítoznék és kergetném magamat a véres őrületbe. de szerencsére inkább elmegyek a szimplakertbe rövidfilmeket nézni és fröccsöt inni buborékkal. a kurva anyját a cettnek és a kavarásoknak az államvizsgával. gondolom nem véletlenül álmodom azt, hogy államvizsgázom és szakadnak le a lépcsők alattam. ezer éve nem álmodtam leszakadó lépcsőkkel és végtelen folyosókkal. lassan majd jönnek a leszakadó palók bazzeg (ez a top 3 visszaterő rémálmom, majd kifejtem, az egyiket már megfejtettem, hogy mikor szoktam álmodni).