na szóval itt ülök hajnali f2kor a gép elött, enyhén megbuggyanva, mert egyrészt az elöbb honfoglalóztam egyet buborékkal és azóta is kicsit adrenalin túltengésem van. másrészt meg vmi hülye blogról próbálom megállapítani órák óta, hogy mi köze lehet karafiáth orsolyához, minek örömére elolvastam egy tetemes adagot belőle és úgy érzem, nem egészséges ennyire valakinek a seggébe belelátni, komolyan, ez a blog talán kicsit túl intim műfaj ahhoz, hogy töményen is fogyasztható legyen. ráadásul én mindig ilyen monomániás voltam, szóval amikor kiolvastam egy éjszaka alatt a bögre azúrt varró danitól, akkor úgy éreztem a végére, hogy tudnék írni egy varró danit így hirtelen. de ugyan így éreztem kosztolányival és radnótival is. csak ezt nem hangoztatom, mert szerintem nem illik ilyeneket mondani nekem, földi halandónak, hogy tudnék írni egy olyat, mert nem tudnék, persze, hogy nem tudnék, hisz magyarul se tudok rendesen, de attól még érezhetem úgy.

mondom én, hogy kicsit agyamra van menve a minden. ma reggel azt hittem, hogy meghalok, amikor 9óra 20 perckor hangos káromkodások közepette kirobbantam az ágyból és meglepő gyorsasággal elrohantam vmi pedagógia óra felé. 10 perccel késöbb a villamoson zötykölődve azon tanakodtam, miközben alig láttam ki az agyamból a migréntől, hogy ugyan má, mit rohangálok én itt ilyen lelkesen a ppk-ra, hát hülye vagyok én? aztán sikerült ráeszmélnem, hogy azért nem lógok most, mert tudom, hogy fogok máskor, ezért ez voltaképpen egy hosszútávú befektetés. ettől nem múlt el a fejfájásom, de a két ótám között sikerült ennem vmi marcipános izét a büfében, amitől határozottan rosszul lettem.

csvel ájuldoztunk egy sort az ibolyában, konkrétan az álmosságtól és egészen bele is szellemültünk a szieszta hangulatba, amikor kimentünk a konkrét hófúvásba és hirtelen elegem lett mindenből. itthon “egy percre becsukom a szememet” felkiálltással röpke 4 órára kidőltem, közben mindenféle izgalmakat álmodtam és nagyon zaklatott voltam. azóta többé kevésbé tengődök és legszívesebben téli álmot aludnék, nem mennék utcára pár napig és hasonló dolgok, de ez most nem pálya.

nem egészen tudom, miért vagyok ebben az állapotban, mert voltaképpen semmi bajom, nem az az antiszoc “rohadjon meg mindenki, én duzzogok itthon egyedül” állapot, csak az a, szeretnék egyszerűen meleg, ropogós dunyhák között tespedni naphosszat. hozzátenném, ha már a kedélyemet ilyen jól szóba hoztam, hogy tiszta szerencse, hogy péntek óta megint kb konstans eufóriában úszom (hála bizonyos ibolyai és vittulai beszélgetéseknek és egymásratalálásoknak), mert kezd tarthatatlan állapot lenni, hogy az ember napjában kap vmi emailt a drága eltétől és akkor pavlovi reflexként idegbajt kap. lassan már elöbb iszom egy felest és csak utána nyitom meg a maileimet. most pl az államvizsgávval vannak káoszok. de nem tudom, mit várok egy olyan szakon, ami ugyan létezik 15 éve, de pont a mi évfolyamunk új rendszer szerint működik, illetve félúton megszüntették az egész szakot és hatoságilag átcsatoltak minket a ppkhoz (pedagógia és pszichológia kar), ami félévre rá kivált a btkból. ugyan akkor a tanegységeim fele mégis az angol szakhoz tartozik, ami meg btk, szóval most akkor mi a szar van?? szerencsére már csak röhögni tudok az egészen, bár az érzkelem, hogy stresszel ez az egész, mert marha feszülten ébredek és nem emléxem álmaimra, de valami sejtésem van, hogy ezek a traumák kiütköznek a tudatallatimban. minden emailnél agyilag húzok még egy strigulát az “árpilisban nagyon berugunk” fejezethez, valahova a töményekhez. ez az április kezd olyan misztikus ködben úszni, hogy már el se hiszem, hogy valaha eljön. pedig egy hónap múlva itt a sznapom (mármint az én agyamban még 13.-a van, mert én még 13-án keltem fel), ami kétségkivül áprilisban van.

eddig tudtam megállni, kifosztom a konyhát!!

mielött elfelejtem, új link xpressionist személyében (valami névrokon? :))

na jó. szórakozzunk egy kicsit, bemásolom a bestof keresőszavak február 2006:

boszorkány kalap, batiz andrás blog, poénos életfilozófiák, zorba kotta, energia vampir, didaktika jegyzet (ez már vagy egy éve üldöz), “perfect drug” blog, told estéje magyarul (??), kieges csoport, silány freeblog, atom anti rajzfilmfigura, öngyilkosság szakdolgozat (hm, ezt átérzem :)),fülzsíroldó, melltartó nélkül, rasszistak magyarorszagon, tyúkszem kép, abszinth történelme, kierkegaard szerelmes idézet, batíz tánc, korcsolya kölcsön Szeged,  kamikaze mindig tudtam mikor elindultam szövege , adekvalt, blazirt, manipuláció szándék, gyömbéres süti receptje, viking élet, műanyag vödör, joghurtos padlizsán

na. végre megírtam egy adag szart. van 4500 szavam a kb 10 000ből. most ezt fogjátok követni két héten keresztül, hogy hogy állok, nem túl izgi tudom.

egészen feldobódtam a tudattól, hogy végre nem kell egy rakat könyvet nyálaznom naphosszat. ennek örömére majdnem elfelejtettem elküldeni a témavezetőmnek az anyagot, illetve elmentem vidáman kvzni E-vel, frissen szerzett lábtyűben, hepi hepi. aztán rájöttem, hogy fáj a torkom, meg a fejem is, szóval böee, le kéne feküdnöm, helyette c vitamint rágcsálok és tendálok egy kád forró viz felé. közben meg tök jó kedvem van, éppenséggel csak úgy érzem magamat, mint akit fejbevágtak egy régi tipusú vasalóval. mennyei, really, főleg ez a teljesen összeegyeztethetelen állapot a külsőm és a belsőm között… *legyint*

hát még mindig nem írom ezt a szart, viszont egész sok fórumon adtam szót személyes véleményemnek. többek között egy anyázó emailt is rityentettem egy talpig szőke orsszindulatú barbie-nak. olyan kellemesen odabszósra sikerült. nem tudom benne hogyan fog lecsapódni a dolog, de nekem kifejezetten jól esett megírni a dolgot és ez már nagy szó. ritkán húzom fel magamat, de akkor többnyire nagyon.

na anyway. tenap sokat ültem szimplában buborékkal. komolyan, számolni kéne, hány órát töltök én a szimplában. többnyir eminden sztorim úgy kezdődik, hogy "amikor ott ültünk a szimplában". esetleg a kertben. most monduk beinováltam egy vittulát, ami már nem is rossz.

vmi okos ember árulja el nekem, hogy hol és pontosan mit kell nekem beszereznem, ahhoz, hogy bluetooth-on vagy  infrán át tudjam küldeni a gépemről a datát a mobilomra (k700i), illetve vissza.

egyébként tegnap vmi gót online ruhaboltot nézegettem és döbbenten konstatáltam, hogy az a mini monica bellucci, akitől ájuldoztam augusztus 20.-án ennek a cíber ruhaboltnak modellje. emlékeimben szebb volt valahoy, de bevalom őszintén, egyrészt, rég volt, másrészt sötét, harmadrészt meg itt elég agresszívre van sminkelve, szóval ki tudja.

ja. egyébként most épp azt nem tudni, hogy miből lesz az államvizsgánk. de szakunk mintha már lenne. csak diplománk nem lesz, csak 2007ben, amikor a másik szakot letudjuk. már ha letudjuk, azaz szart tudjuk, ezt erős képtelenség lenne. szóval majd vmikor 2008ban lesz egy diplomám, azaz egyszerre hirtelen kettő is. hát hurrá. de ha már itt tartunk, nekem tulkép érettségim sincs… őrület,ami itt folyik.

na. hát nekem tegnap éjszaka szakdoglozatot kellett volna írnom. ehhez képest inkább zaklatott álomba vetettem magmat, hogy tovább tudjam élvezni a hirtelen rámszabadult eufóriát. ennek oka aránylag egyszerű, hosszú hetek szenvedése után, végre késsel elvágódott egy megfoghatatlan szar érzés buborék és köztem és most megint a nyári lendületünkkel koválygunk a városban éjszaka. ami megjegyezném, nekünk marha jó, de lehetséges, hogy baráti köröm megint hibbantnak fog nézni. de hát istenem, már megszokhatták.

szóval tegnap masszívan 5 órán keresztül szakadtam a röhögéstől, közben megittam egy kvt és 3 fröccsöt, ergo tiszta hülye lettem és azt mondtam, hogy nyasgem szakdolgozat.

ennek örömére ma felkeltem 9kor, de persze nem csináltam még semmit, azaz de, beszélgettem anyukámmal, ami mindig jó és érdekes, illetve megtudtam, hogy jó eséllyel megyünk Londonba áprilisban pár napra, eész családdal, ami elég ritka mostanság, szóval subidubi, életemben nem voltam londonban. kifestettem a körmömet feketére, ennek kapcsán rájöttem, hogy azért még van hova fejlődnöm nőiesség terén, mert nem tudok rendesen körmöt lakkozni, persze lehet, hogy nem egy 400 forintos ragadós szarral kéne próbálkozni.

ja és még azt is kitaláltam, hogy sütök narancsos piskótát vagy mi a túrót, mert olyanom van, hogy sütni szeretnék. hát igen, a szakdolgozat szexepilje még mindig egyenlő chuck norriséval…

abban a két napban meg, amikor nem írtam, akkor olyan szinten fáradt voltam amikor hazaestem, hogy képtelen voltam már ide is értelmes dolgokat írni. egész héten , hétfőtől péntekig más más emberekkel kvztam, ami egyébként nagyon kellemes volt, mellesleg nagyon tanulságos és egyben nagyon fárasztó is, mert mindig elfelejtettem enni és későn értem haza, akkor meg már nem ettem, de azért kellett volna, blabla, nem baj. a munkám már totálisan untat, de ezt a két hetet most már kibírom, szerintem laza erkölcsökkel beteget jelentek vmi stratégiai napon…

szereztem egy marguerite duras-t, célom, hogy mindegyiket összegyűjtöm, de ez annyira nem egyszerű ugyebár. meg ebből a nőből se lehet egyszerre sokat olvasni, mert ugyan nagyon megközelíthető a stílisa, nagyon kemény dolgokat ír le és megfekszi az ember gyomrát, azaz inkább lelkét.

egy irománynak lelke van, mert bele rakom a saját lelkem egy darabját. ezért értelemszerűen, ha irományt adok valakinek, az egy elég fontos dolog. nem fizikailag oda adom neki papíron, hanem az ővé lesz. jjelképes hülyeség, de nekem fontos és tudom, hogy ezt van, aki tudja értékelni.

ma adtam egy irományt. nagyon rég nem csináltam ilyet. hihetetlen jó érzés volt. többet nem akarok ma írni, ne guruljon szét ez a szép egységes örömmámor, amiben ülök.

ilyen is rég volt, hogy este 11kor frissen mosott hajjal, lezuhanyozva, köntösben ücsörgök a gép elött. aprpó, muszáj lecserélnem az undorító köntösömet, bár lehet, hogy szokatlan lenne nem ebben a zöld ocsmányságban kovályogni…

anyway, ez a tegnap-ma éjszakai lélekbuvárkodásom (nevezhető tulkép agykontrollnak is, bár kőlaikus vagyok a témából, de az tény, hogy az elmémet/lelkemet már egy ideje tudom, hogy tudom manipulálni, ami főleg az álmaimon látszik, de most nem fogok itt metakognitív kiselőadást tartani (milyen szavakat tudok már, egyébként azt jelenti, hogy “tudás a tudásról”, magyarul, a saját tudásom arról, hogy mit tudok, fontos, hogy meglfeleljen a valóságnak, különben szar az ember önbecsülése, de ez már megint egy mellékvágány)). szóóóval (sok kvt ittam ma, kicsit szétszoródok sok felé), tegnap éjszakai szeánszom olyannyira hatásos volt, hogy 2 óra alvás után ma feltünően kipihenten és feletébb pozitívan (könyörgöm, vigyorogtam tök eufórikusan egy NYELVÉSZET zhn!!!) érkeztem meg. ez az állapot kitart még most is. közben tartottam egy tök fasza angol órát, üvöltve énekeltem együtt Tarja Turunennel a fantasmic-ot máriaremetén fényes délben, átengedtem a helyemet egy néninek a villamoson és úgy egyáltalán, átölelném a világot.

azt hiszem kezdek az az ember lenni, aki szeptember óta nem voltam. groovy groovy, subidubi és társai 🙂 ezt pl azzal a hülyeséggel is megerősíteném, hogy mostanra sikerült visszatérnem versenysulyomhoz!

utánajártam a rossz érzésnek. lehet, hogy nem kellett volna. valahogy sikerült ellehetetleníteni magamat…de azt hiszem, hogy aminek fel kell robbania, az jobb, ha fel is robban.

érdekes, pár hete valószínűleg belehaltam volna a tegnap éjszakába. most meg nem. kicsit sokáig tartott, míg el tudtam aludni, mert egyrészt sokat ettem elötte, másrészt heves érzelmi viharok dúltak bennem, a kettő együtt meg már kicsit túlzás. aztán félalfa állapotban éreztem, hogy a negatív érzések hagyják el a testemet és hogy én meg megyek egyre beljebb és beljebb a saját lelkembe, ahol megfogtam a maradék szar ézéseket és ünnepélyesen eltávolítottam őket. legérdekesebb, hogy én ezt teljesen tudatosan csináltam, irányítottam a folyamatot.nem értem, legutoljára 3 éve, egy masszív abszintozás után éreztem magamat így. de tuti, hogy működött, mert ma a fájdalom nyomát se tudom felfedezni magamban.

sőt, ahogy visszaolvastam tegnapi emlékeztetőmet az útókornak, határozott diadalmas érzés tört rám, amikor rájöttem, hogy mit is takar egomechanizmusom megtalálása. nem, azt kell, hogy mondjam, hogy én feletébb jól szórakoztam tegnap.

syntax-ot persze nem olvastam egy betűt se, nyasgem cicukák, majd csak lesz valami.

tegnap új dolgokat tudtam meg, olyan emberekről, akiket pedig jól ismerek. az egy dolog, hogy akit két hetente látok, arról mindig kiderül valami új, még elmegy. de hogy egy olyan valakiről derüljön ki valami friss infó, akivel szinte minden nap találkozom… hát leszakadt az állam. de jó volt. mert mind a ketten néha egy kicsit emberfelettinek tünnek és most lerángatódtak a földre. egy kis demisztifikáció sosem árt az ember életének és kapcsolatainak.

épülök vissza, viharos energiákkal, érzem, hogy napról napra stabilabban állok a földön. valahogy jó érzés, ahogy komolyan érzem, hogy épül fel a régi vár, kisebb átalakításokkal, egy kis turbóval és extrával itt-ott. hamarosan visszatérnek a régi erőim, érzem, hogy már egyre több helyzetben állom meg a helyemet. ez jó.kérdés már csak az, hogy mimbe kerül nekem ez a főnixi feltámadás. ha csak az állásomba, akkor nincs semmi baj. ha mondjuk egy barátságba, akkor sulyos bajok vannak. de ez majd elválik. most egy olyan dolog kell nekem, amim szeptember óta sose volt: idő. meg amim sose volt: türelem. ezek végképp nem az erőségeim. de azt hiszem a cél érdekében most az egyszer tényleg megerőltethetném magamat.

örültekháza, pozitív kivitelben (leszámítva egy értelmetlen beszélgetést, de ezt hagyjuk, azért egy hét alatt nem állhatt vissza a kb 7 hónapja elveszített életem).

soha többet nem becsülöm alá CS motiváció erejét, hála neki 10 perc alatt jegyzeteltem ki egy 120 oldalas könyvet. mert, hogy elözőleg felhívtam, hogy ráér-e kvzni, ennek örömére azon kapom magamat, hogy fénymásolok, rohangálok, hetes buszozok, megvág az ellenőr, ajtósi könyvtárba rohanok, szendvicset zabálok telipofára rohanás közepette és végül hősiesen megérkezek a benczúr utcába. amikor én csak egy kvt szerettem volna inni vele az astorián. anyway.

panzerral jót beszélgettem, határozottan jót tett a lelkemnek és újra ismer valaki a wiwen, aki múlt héten kijelölt az ismerősei közül (rejtélyes).

témavezetőmmel a burger kingbe egy capuccino és pár hagymakarika fölött elcsámcsogtuk a következő hetek haditervét, de most a holnapi syntax zh-ra kéne tanulnom, hogy ne produkáljak syntax errort (copyright panzer). ennek örömére megnyugszom egy adag víz alatt, mert túlteng bennem a kv és a nikotin, hurrá.

magasfokú ingerenciát érzek, hogy belerohanjak a világba, illetve virágszirmokat dobálva magam körül hipnotikus táncot lejtseg egy szál egzisztenciában a szobám közepén. hm. ezútobbi nem is rossz ötlet 🙂 egyetlen egy rossz értelemben furcsa érzés kóvályog még bennem, de annak is csak utánajárok már lassan.

jaa és ma újabb egómechanizmusaimat erősítettem meg, legyen ennyi elég az útókornak…