kedélyes vasárnap, megnéztem a dokuro-chan 8 részét, kicsit abszurd ez a sorozat, de miért is ne… közben szakad a hó és én palacsintát fogok sütni, illetve syntax jegyzettel barátkozni (hehehe, ez vicces lesz :))

pofás ez a hó esés, leállhatna tőle egy kicsit az élet 🙂

na, írtam 8 oldalt, aztán jól elaludtam, este 9kor meg elrohantam buborékkal a szimplába (ezt kicsit komplikáltabban de ez a lényeg), ahol elücsörögtünk egy ideig a huzatban, majd leült hozzánk vmi angol, majd elült, meg mi is, elvonult melletünk egy skótszoknyás pasas, aztán a királyutcánál a villamosmegállóba meggördült egy busz, amire nem fértünk fel és most meg itt ülök, yeah yeah yeahs-t hallgatva, egészen felleklesülve a tényen, hogy ma kettő darab emailt is sikerült kapnom. zajlik az élet…

csigatempóban haladok, nagyon frusztráló. de haladok. erre próbálok koncentrálni, miközben ötvenedszerre hallgatom meg egymás után a yeah yeah yeahs-től a cheated hearts-ot. próbálok elhessegetni mindent, ami nem kapcsolódik a szakdolgozatomhoz, próbálok nem gondolkodni, de természetesen ilyenkor jutnak eszembe régi történetek, mint pl. amikor 2000-2001 szilveszter éjszaka, becsöngetett egy punk a rákosborzasztói panelban szervezet buliba, hogy be akar jönni. nem engedtük be, ezért hozzávágott egy üveg pezsgőt az ajtóhoz, ami persze jól széttört. fél perccel késöbb zokogva csöngetett be, hogy nagyon sajnálja, adjunk neki egy felmosórongyót, szeretne feltakarítani. adtunk, felmosott és elment. tipíkusan az a sztori, amiben van azért valami furcsa, ezért nem lehet elfelejteni, de ugyan akkor nem elég érdekes ahhoz, hogy ki is lehessen belőle hozni valamit.

lehet, hogy le kéne zuhanyoznom, leszámítva azt a 6 órát, amit aludtam, több mint 10 órája ülök a gép elött. konkrétan az az érzésem, hogy nem tudok beszélni és azt is elfelejtettem, hogy hogyan kell használni a villamost. pedig elvileg én buliba vagyok ma este hivatalos. lehet, hogy kigayom és ma is inkább tespedek a tv elött…

vmikor kevéssel 5 elött mégis beadtam a derekamat. aztán 11kor felriadtam, hogy úristen, nekem ezt a szart kell írnom. azóta itt pepecselek a gép elött, agyilag nulla vagyok teljesen, igazán vidám a dolog. de legalább belenéztem, működnek az asterixek, igaz, sajnos angolul, de majd megpróbálom megszerezni őket franciául… meg ráöttem, hogy pom pokom is van, szóval azt is megszándékozom nézni.

egyébként meg be van állva a hátam, nyakam, derekam, 6 óra alvás után úgy recsegtem, hogy húúú.

tudom, tiszta érdekfeszítő az életem 🙂

min ahoy a mellékelt ábra mutatja, rosszul bírom ezt a szar. pepecs munka és nulla érdeklődésem iránta, viszont marhára át kell látni, ebből kifolyólag jobb, ha egy éjszaka alatt csinálom meg, mert nincs az az isten, hogy én ezt még egyszer átlássam. ráadásul ha már elkezdtem, be is fejezem, mert még egyszer nem szedek össze annyi lelkierőt, hogy ezt kibírjam. ombudsmant szeretnék, most azonnal, forró vízben oldodót, instant.

azért milyen jó, hogy vannak nekem lökött barátaim. buborék pl valószínűleg megmentett a kék haláltól, amikor spontán jelleggel fenn termett msnen hajnali 4kor.

4 órája infected mushroomst hallgatok, ez nekem gyanús, hányszor van meg nekem a teljes életművük?

nem vagyok egy nagy ezoterika őrült, de azért egy s máson néha én is elgondolkodok. horoszkópilag pl. meg a hülye astronet tratot-ján, aminek létezése 3 havonta egyszer random jelleggel jut eszembe, de akkor ilyeneket produkál:

 14. AZ EGYENSÚLY

A kiegyenlítődés kártyája, asztrológiai megfelelője a Vénusz. Jelentése: kiegyensúlyozottság, életritmus, önbizalom, harmónia.

Kiválóan alkalmas időszak áll ön előtt a személyes kapcsolatok, a barátságok ápolására. Képes nyíltan és őszintén megosztani másokkal az érzéseit, érdeklődését. Ha már eddig is nyílt, szeretetteljes kapcsolatban élt partnerével, hitvesével, családtagjaival, barátaival, akkor most úgy érzi, eljött az ideje, hogy még szorosabbra fűzze a szálakat. Az üzleti ügyek és a munkahelyi kapcsolatok szintén gyümölcsözőek lesznek. A kártya azt mutatja, hogy munkahelyén harmonikus légkört sikerül kialakítani. Minden erejét-idejét arra áldozza, hogy békét teremtsen a háborgók, viszálykodók között, kiegyenlítse az ellentéteket, összebékítse az ellenségeket. Hatékonyan irányít és kezel másokat, termékeny, sikeres munkát végezhet. Ám ahelyett, hogy személyes sikereire, lehetőségeire (mondjuk fizetésemelésre, magasabb beosztásra) pályázna, inkább a közösség, sőt olykor a szélesebb környezete érdekében végzett tevékenységet értékeli nagyra. Járjon minél többet társaságba, beszélgessen az emberekkel, mert akkor sokkal több forrásból szerezhet visszaigazolást arról, hogy helyes úton jár.

A szerelemben most nem a lángolás, az önáltatás érvényesül, hanem a józan és realista megfontolás. Igyekezzen megadni partnerének azt a szabadságot, amit önmagának is megkövetel, és próbálja meg egyensúlyba hozni a munka, a barátok és az otthon hármas egységét.

no comment

na ez így elég fájdalmas lesz, ha 4/3 óra után úgy érzem, hogy az agyam megszünt létezni. írom én, írom és nem is rossz, de annyira dögletesen unalmas, hogy sürűn le kell állnom a dologgal, hogy ne zakkanjak meg. azt hiszem, ha lekapcsolom az infected mushroom összest, amit hallgatok, akkor ráborulok az asztalra, esetleg kiszállok az ablakon…

ma találkoztam vétlenül a volt spanyoltanárnőmmel (professora), aki a világ legaranyosabb nője egy 1.50 magas mexikói nőt kell elképzelni, aki kb két deka, talpig mindene fekete és csak mosolyogva tud kommunikálni, rengeteget és gyorsan. szóval nagyon megörültem, meg ő is nekem (ay, susanita, qué tal?) majd teljesen elborzadtam, amikor egy rohadt kukk nem jött ki a torkomon. őszintén szólva rég volt ez a frusztráló érzésem, hogy nem tudom kifejezni magamat akármilyen helyzetben, de aztán valahogy összeállítottam vmi basic mondatokat, amiben heves gesztikulációk közepette elújságoltam, hogy megpályáztam egy ösztöndíjat spanyolországba, jijpiii. professora szerint ez remek ötlet és ott majd tudok rendesen spanyolul beszélni, meg nekem való hely a spanyolország. jipii. ay professora, tengo que ir con el bús, vamos a discutir una otra vez. szóval elrohantam. de azt hiszem, ha egy ennyire átszellemítő emberrel modnuk összezárom amgamat egy h ónapra, akkor tuti megtanulok tök jól bármilyen nyelven.

hm, kissé hosszúra nyúlt ez a szünet a Kisdobosnak hála, aki amerikában dekkol ugyebár. ebben az időzónában csak a külföldre szakadt népek vannak ébren, tiszta szerencse…

röviden és tömören: volt ma farsang a fr. suliban, kifejezetten feldobódtam tőle. többek megdicsérték a punk jelmezemet, amikor én csak bementem szakadt gatyában, alatta egy lila harisnyával, fölötte meg egy che trikóval és frissen vásárolt fekete-fehér csíkos trikómban. hehe. minden esetre poén volt és volt fánk, ami nálam bármikor extázist vált ki. szóval hurrá.

amióta hazaértem kb minden kifogás jó volt, hogy ne írak szakdolgozatot, de most leültem és ripityom, éjszakázás lesz ebből, már megy a goa. és még az msnt is kilőttem, ez igazán hősies részemről. az a baj, hogy most már annyira tudom, hogy utolsó éjszaka igyis-úgyis megcsinálok mindent, hogy addig nem is próbálkozok. de most konkrétan fáj a fejem (vmi nátha szerűségem van) és nagyon kevéssé vonz ez az egész téma, de azzal vigasztalom magamat, hogy letöltöttem az astérix és kleopátra rajzfilmet és majd azzal megjutalmazom magamat, ha sikerül megírnom ezt a szar ma éjszaka…

felmondtam. hehehe. felszabadító érzés. 2 óra alatt annyit lépcsőztem az egy szintes épületben, hogy egy profi aerobik edző megirigyelt volna. a kedélyek fokozódtak, a végére egy kellemeset üvöltöztünk is, majd kedélyesen meggyalogoltam az igazgatóhoz és felmondtam. anyjukat fogják itt igazságtalanul szivatni. kár, hogy megszabadítják magukat egy teljesen jól dolgozó munkaerőtől,d e hát istenem. év végéis visszajárok majd azt az egy darab órámat megtartani, amit szoktam, szar ügy a fönökömnek, hogy bámulhatja majd a fejemet 🙂 hehe.

a legfelemelőbb az egészben, hogy  én normálisan szívbajt kapok attól, ha egy vadidegent kell felhívnom telefonon. ehhez képest ma olyan lazasággal járkáltam az adminisztráción, hogy komolyan elgondolkodtam többszörösen, hogy honnan veszem a bátorságot. segített persze, hogy nyelvileg facilitáló közegben voltam, de azért mégis, azt hiszem én még nem álltam ki ennyire fontos dolgokban magamért.

ebben az évben (tanév) egyre jobban arra jövök rá, hogy a világ nem dől össze, akkor se, ha az ember elmegy dolgozni életében elöszőr, akkor se, ha kiáll egy osztály 16 éves gyerek elé, hogy ő a tanár és akkor se, ha közli a munkahelyén, hogy csókolom, velem ilyet nem lehet csinálni.tágul a világnak a biztonságos része. azt hiszem erre volt nekem szükségem.

más. van itten egy intervjú egy ismerősömmel (akié a kisdobos blog), mindenkinek ajánlom figyelmébe, New Orleansról szól és a katasztrófa utáni állapotokról, engem személy szerint sokkolt a dolog. sokat elárul a drágalátos amerikai kormányról…

utolsó bejegyzés sztornó, megoldottam 🙂 törölhetném is éppenséggel, de nem szokásom törölni erről a blogról semmit, mint ahogy letagadni se dolgokat. ma pl felbátorodva lett volna egy jó kis akcióm, de persze murphy bekavart és én végül röhögőgörcsöt kaptam, miután fél óráig egy lift és egy villankapcsoló tartott rettegésben. annyira elhatalmasodott rajtam a pszichózis, hogy amikor sikerült elöbb leoltanom a villanyt, mint sem, hogy kinyitottam volna a budi ajtaját, komolyan vissza kellett tartanom magamat, hogy ne sikítsak egy őszintét. ennyit az adrenalin szintemről. terápia szinten is lehetne alkalmazni azt hiszem 🙂