hehe. Kicsit összefüggéstelenül írogattam itten hajnalban. pedig én nagyon értettem, de valahogy belezavarodtam a szavakban, azok vonzataiba, meg egyébként is. Most épp próbálom ráhangolni magamat az angol nyelvre, ma reggel ugyanis minden franciául utott eszembe, ami lássuk be, több mint kellemetlen, ha esszét írni megy az ember ékes angol nyelvből. Illetve nem belőle a nyelvből, nem a tárgy, csak az eszköz, de én ilyenkor feladom az érthetőséget, feltünően nehéz nyelv ez a magyar.

Azért az egy szint, amikor hajnali f4kor Céline Diont hallgatok és oda és vissza vagyok, hogy milyen izgalmas a tanayag. Lábjegyzetnek csak annyit, hogy Céline Dionnak franciául a jjean Jacques Goldman íra a számait, minek következően tök ók a szövegek. mellesleg én hiszek abban, hogy az embernek más nyelveken más hangja van, már csak amennyit magamból veszek észre, szóval na, ciki, nem ciki, Céline DIon franciául elmegy 🙂

Ami meg a tananyagot illeti, tényleg egész érdekes kérdés, hogy anyanyelvi nyelvtanár-e a jobb, vagy sem. Persze lehet, hogy csak hirtelen egy elhivatott leendő tanár lett belölem valamikor az elmúlt félévben, csak nem vettem észre, hogy mikor és egyébként is, az agyamban az él, hogy én nem vagyok egy elhivatott valaki. Na mindegy.

És végül. Azt hiszem kedvenc tanárom, aki túlszárnyal mindent és mindenkit, szóval az én személyes tanár ideálom (ebbe most nem folyok bele) is hülyének nézne, hogy mit fanatikuskodok itten hajnalban. Az ő egyik esszéjét hagytam ugyanis utolsónak, azt már az ágyban fogom olvasni. nem elé, hogy roppantmód szórakoztató stílusa van ( és aki olvasott már több tiz ezer elméleti dögunalom irodalmi értekezéseket tudja értékelni az emészthető stílust), de ami a lényeg, hogy nagyon nagyon egyet értek azzal, ami mond, mert egyáltalán nincs begyöpösödve és belustulva, hanem érezhetően küzd valamiért, amiben hisz és amiben mellesleg én is. Olyan jó érzés aktív 45 éves idealistával találkozni 🙂 Van remény 🙂

Érzem magamban az erőt. Érzem. Határozottan. Miután buborékkal spontán eufórikus inditatásból remekül elkvzgattunk másfél órát, meg még eltötyörögtem egy sort, nagy lendülettel leültem holnapi vizsga anyagom 40 százalékát az agyamba nyomni. Közben rájjöttem, hogy az voltaképpen kb 70%,d e ilyen részletkérdéseken nem akadtam fenn. Szóval aktívan tanulok. És élvezem, ami kicsit abszurd, de hagyjuk. Néha még mindig megdöbbenek, hogy mennyire érzelmi alapon működök… Na de, megyek vissza a papírjaimhoz, elvégre 5 óra múlva kelek. És még le se feküdtem. Juj. VIccesen pszichedelikus hatások fognak holnap érni. De a vizsga alatt tök éber leszek. Biztos van rá vmi biológiai magyarázat, vagy mély lélektan, kinek mi fekszik 🙂

Hogy nekem mi a fenének kellett felvennem ezt a két idióta vizsgát?? Miután kiderült, hogy ketten írunk csak morfó négyet, a francia szak kb két legendás nyelvészeti antitehtsége, röhögnöm kellet. Mert, hogy mi nem fogunk semmit se leírni egymásról, az tuti. Sebaj, kipárnáztuk magunkat fejenként fél tonna puskával, órai jegyzettel, stb. Erre megkaptuk az a vizsgát, amin májusban az évfolyam 3/4 e elhasalt, mert van benne egy 20 pontos kérdés, ahol egy nyelvészeti elméletet vagy hívatott generálni, laza 20 pontért. Erre ugyebár én, és kedves padtársam teljesen képtelennek vagyunk, de ami nagyobb baj, a puskáink se segítenek. Szóval gyors fejszámolás után már be akartam adni, de még másfél óráig szimuláltam (nem tudom milyen inditattásból), de amikor begörcsölt a combom, amivel a mappámat egyensúlíoztam, benne a puska, úgy éreztem, hoyg én ehhez túl öreg vagyok és kedélyesen kigyalogoltam.

Most meg elvileg tanulok holnapra, hogy azért mégis átmenjek valamin. Kicsit belefásultam ebbe az egészbe. Rám férne pár hét szabi. Meg egy sabbathical félév.

És nagyon nem segít, hogy párizsi őrült barátném épp produkálja a rájellemző, többnyire ijesztően önveszélyes pszichés tüneteit és ezzel nem tudok  mit kezdeni, mert rám MSNen keresztül nem hallgat, másképp se biztos. Frusztráló kilométerek ezrére lenni, tehetetlenül.

hehe- Very funny. Most néztem meg, ketten írjuk ma a morfó 4et. Mindenki más 3at ír. Magyarul a “leírom másról” elmélet nem működik.  Marad a puska. Ami nincs. Azaz egy 10 oldalas jegyzet formájában van. hehehe. Jól fogok szórakkozni. kellett nekem keresztfélévben pattognom ezzel a hülyeséggel. Könyörgöm, legyen jó a karmája a teremnek, legyen egy kurva lejtős előadó, aminek az alján áll a nő és nem mozog. Én meg kiírom a mappámból a teóriai részét. És elhasalak a gyakorlaton… Na mindegy, legalább jót fogok röhögni 🙂

Körkérdés tradicionális hátterű embereknek elsősorban : Mitől marad az ember egy adott helyen tartósan? Milyen motivációi tudnak lenni valakinek, hogy sose hagyja el szülőföldjét? Kérdezhetném azt is persze, hogy miért megy el valaki, de ebben a témakörben kompetensebb vagyok. Evel próbáltunk rájönni, hogy az embereken kivül mi marasztal valakit valahol tartósan és nem tudtunk túlzottan rájönni. Úgy döntöttünk, hogy talán nem a legmegfelelőbb emberek vagyunk a kérdés eldöntéséhez. Szóval hajrá!

Álmomban a Jászain álltam, a bézs halászgatyámban és egy fehér trikóban. Sötét felhők voltak az égen, de olyan közel, az volt az érzésem, hozzájuk tudok érni, ha uranék egy nagyot. Szakadt a meleg eső, én meg rá akartam gyújtani. Rám köszönt egy postás, hogy “Jónapot asszonyom” én meg álltam a villamos megálló közepén és kacagtam. Nagyon jó érzése volt az egésznek.

Kicsit meglepett, hogy ma reggel írtam blogot…

Na, hát a lyukat beszélünk a tanár hasába elmélet elbukott, amikor megláttam a beugró kérdéseket és ráeszméltem, hogy nekem semmi pofám úgy vizsgázni irodalomból, hog azt se tudom, miről beszélek. Szóval bukta, hagyjuk egymást békén egy félév erejéig. Tulajdonképpen hagyjon most mindenki békén. Vérom már a jjanuár 20.at. Utána nem akarok semmit se csinálni, senkivel se találkozni, senkinek se a bűvkörében lenni, egyszerűen csak a saát szétzilált belsőmet kicsit kipofozni és magammal foglalkozni. Nem sokáig. De egy kicsit feltétlenül.

Egyszerűen fáraszt, hogy el kell mennem vizsgázni. Nem stresszel, de még csak nem is érdekel, olyan mértéktelen apátiával viszonyulok a dologhoz, mint máskor a szezon utolsó, többnyire kb tizedik vizsgájához. Nem megyek ma dolgozni, rájöttem, hogy azért nekem is jár egy kis béke néha. Bármelyik másik vizsgaidőszakban beválaltam volna bármilyen kamikaze akciót, de úgy érzem, eléget áldoztam ebben a félévben egyetemi tanulmányaimnak.

Tanulási stratégiámat tegnap este módosítottam, az információk megjegyzéséről a vizsgáztató manipulására. Szóval inkább lefeküdtem korán, hogy ekllőképpen bele tudjam szugerálni a nőbe, hogy én aztán bármit elmondok. Ha megvág, akkor ezt legalább gyorsan tegye, én ma szeretnék lazsálni…

ÉÉÉÉÉSSS igen!!! A tegnap hajnali, teljesen használhatalan és érzelmileg több, mint kaotikus állapotomból sokk terápia rángatott, ki, határozottan pozitív irányba, ugyanis megkaptuk a tanítási gyakorlat jegyeit, ami ötös!!! Nem vagyok egy jegycentrikus ember, de ez most nagyon jól esett, főleg, hogy megtudtam, hogy kedvenc tanárom, aki beült az egyik óránkra mondta, hogy ő mindig is tudta rólam, hogy jó tanár leszek. Azt hiszem, ennél több elismerésre nincs is szükségem momentán. Szóval tessék ignorálni elöző bekezdéseimet, az élet szép, de nagyon (félreértés ne essék, nem konkrétan csak emaitt az ötös miatt, csak kellett valami pozitív löket, ami visszadob engem szokásos eufórikus pályámra. Egyébként én négyest tippeltem :))