Minden mindennel összefügg. Most pl. náthás vagyok, ami kicsit ködösíti az agyamat, de érdekesmód sokkal jobban érzem magamat, mint indokolt lenne. Kicsit letompult a világ, ami pont elég ahhoz, hogy fantasztikusan formabontó ötleteim legyenek. Vagy inkább csak a szokásos ötleteim, cska most valahogy megtalálom őket (miközben a lakáskulcsamat valószínűleg nem).

Levágattam a hajamat. Ez így egészen hétköznapinak tünne, de egyrészt az eredményt elnézve azért elgondolkodik az ember. Ha meg tudja, hogy mennyire központi téma az én életemben a haj mint olyan, de főleg az enyém, akkor könnyű ráönni, hogy nem véletlen ez az egész. Tulajdonképpen én is útólag kapcsoltam össze a dolgokat. Egyik napról a másikra teljesen elviselhetetlennek találtam a frizurámat és egyszer csak azon kapom magamt, hogy ülök a székben és közlöm, hogy lehet extrém is. És valóban. Ennek következményében egyébként hárman nem ismertek fel tegnap délután 3 óta. De nem is annyira ez a lényeg. Hanem, hogy kibaszott jó érzés, hogy oylan a fejem, hogy leszakad a nép álla. És ez most nem olcsó magamutogatási mánia. Hanem kőkemény visszatérés magamhoz. Mert nem a hajammal volt bajom, hanem magammal. Egyszerűen nem az az ember voltam, aki szoktam lenni, túl sok hatás ért, elvesztem bennük és nem egészen találtam vissza.

Igaz, light verzióban, de mindig is szívesen lázadoztam minden dolog ellen, ami nekem nem tetszett. Alapvetően nem szeretem, ha bárki, vagy bármi belepofázik az életembe. Na már most ez a kurva tanítási gyakorlat mást se csinált, mint félévig írányította az életemet. Én ezt elfogadtam, szerintem ide is írtam, hogy félévig hajlandó vagyok prosituálni magamat és másképp csinálni dolgokat. De ez kisebb ösztönös reakciókat váltott ki belőlem 🙂 nem szabad engem belekényszeríteni valamibe, amibe nem akarom, mert tiszta hibbant makacs egy alak vagyok. Pénteken van az utolsó óra, nem kell innetől hetente magamba néznem és nyugtáznom, hogy nem találom magamat sehol.

Szó se róla, rengeteget tanultam az egészből. Ezek gondolom majd fokozatosan kiesnek belőlem és elöbb vagy utóbb ide is elérnek. Szakmailag persze gazdagabb lettem, kicsit beletekintettem abba, hogy milyen az, ha az ember együtt dolgozik emberekkel, vagy minden esetre próbál, milyen az, amikor nem teheti meg, hogy visszapofázik, bármennyire is szeretné. Ezutóbbi érzéssel azt hiszem életemben elöszőr szembesültem. A rend kedvéért végig játszottam egyszer, hogy milyen az, ha kicsit befogom a pofámat, ha kicsit visszaveszek magamból, ha kicsit csillapítom öszötöneimet. Azt hiszem utoljára követek el ilyen merényletet magam ellen. Annyira nem tudtam, hogy ki vagyok, hogy nem éri meg, hiába kerültem ki rengeteg konfliktust ezzel és nyaltam segget hatásosan, én ehhez még nem vagyok elég megkeseredett és kiégett ( és nem is akarok az lenni).

Summa summarum, fájdalmas és tanulságos félév volt ez, de hihetetlen eufóriával tőlt fel, hogy ennek az egésznek vége és nem kell többet se magam árnyékának, se valaki másik felének lennem. most már csak egy kis magányra vágyok, hogy visszaépítsem magamat, szokás szerint, kicsit jobbra, kicsit bölcsebbre, mint elötte. De bécsi konneksönömnek beadtam egy írásbeli kérvényt menedékjogra.

baszki, megfáztam. nem látok ki az agyamból. én erre most nem érek rá. meg kell gyógyulnom holnap reggelre!! baszki baszki baszki, muszáj, nincs időm. picsába, de utálom az ilyet. szombat délutántól nagyon szívesen vagyok beteg, vagy nem tudom. de ilyen aggyal nem tudok portfoliót írni. ááá, lefexem, sürgősen. 

Hogyan vegyem kkomolyan az életet, ha egyszer a következő üzenet várt az ETRben (Egységes Tanulmányi Rendszer)  Kedves Hallgatók!

A Bürokraták, tömeggyilkosok, áldozatok, embermentők kurzus jegybeírása jan. 24-én 10:00-12:00-ig az Izu 106-os szobában lesz!

Ezek után azt hiszem, inkább mégse őrülök bele az életemben, pedig a napokban többszőrösen elgondolkodtam, hogy akkor én most ünnepélyesen diliházba vonulnék, de ezek szerint már masszívan ott vagyunk egy ideje. Tegnap lefekvés elött még bevillant ködösen, hogy nyasgem cicukák, nem fogok én itt holmi portfoliókba beleőrülni, igenis elmegyek moziba, ide meg oda, aztán majd szépen leülök méretes és formás hátsómra és megírom ezt a sok hülyeséget, szemrebbenés nélkül, esetleg időnként ütemesen anyázva, de szigorúan csak motyogva. Mire rádöbbenék, hogy mivel is foglalkozok épp, már rég ki is nyomtattam mindent.

Ennek örömére elmegyek puskázni. Ö, ez most nem egy szándékos elírás volt, mindegy, a nyelvtöri vizsga már csak ilyen 🙂

Egyébként tegnap sikeresen megnéztem egy filmet, amit anno 1999-ben láttam Varsóban. Nem értettem, hogy a Human Trafic cím hallatán miért ugrik be nekem Varssó akkoriban egy szem multiplexjének egyik terme, meg valami iskolakerülés fíling. A harmadik percnél konkrétan felsikítottam (Preston legnagyobb örömére), hogy ezt a filmet én tényleg konkrétan láttam. Ezért jó, ha az ember minden szart megnéz. Egyébként tök jó film, tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel a 90es évek Ecstasy nemzedéke Cardiffban. A felíratokba meg kapaszkodik az ember és örül, hogy tud olvasni 🙂

Mikre nem jó, ha az embernek van egy EBÉje. Sikeresen magammal rángattam a hisztériába Cs-t is, aki naívan borozgatott a Grinyóban. Információim hallatán tömény sikítozásban tört ki, majd bőszen hajtogatta, hogy ebbe mi bele fogunk halni. Ez a mértéktelen empátia olyan megnyugtató…

Közben kezdek lehiggadni, minek következményében vadul keresem az időzónát, hogy félévnyi teaching diaryt legyártsak (azt elvileg minden óra után kellett volna írnom, most jobb hiján oda fogok valamit hallucinálni retrospektíve), hogy ne beszéljek 13 darab diák részletes elemzéséről és félévi fejlődéséről és pár óra látogatásról. Igazán semmiség. Szóval nagyon érdekes napoknak nézek elébe, hurrá hurrá, masszív pszichedelika. Ma nem éjszakázhatok, mert különben holnap nem fogom tudni, hogy mit honnan kell puskáznom. Holnap esetleg éjszakázhatok, de akkor érdekes állapotban tartok órát kispesten szerda hajnalban. Szerda este tuti nem éjszakázhatok, mert csütörtök reggel nem tudok 6kor felkelni, ha 4kor fexem le. Pénteken reggel meg tanítok, este meg inni szándékoztam. Magyarul jézusom. Na sebaj. Mad megoldom. Mindig mindent megoldok, ebben a félévben még ugyse volt CETT leadandó stresszes hetem. Hajrá 🙂

Ó, hogyaza!!! Izélné meg magát, aki tévesen mentette el az agyamban a 27.-ei dátumot. És áldott legyen Enyedi neve, aki kedvesen írt egy emailt, hogy az ominozús portfolió leadási dátum 20.-a. A picsába, hogy megint éjszakázhatok. Most olyan kurva ideges lettem, hogy áááá, megyek, zuhanyozok egy sort. Napalmot az egész oktatási rendszernek. Meg spanyol náthát. Meg hasonló destruktív dolgokat, azt kívánok neki a francba.

És esküszöm, hogy írtam ide tegnap (ma) hajnalban…  Egyébként jelentem,megőrültem. Ezzel egyidejűleg elegem lett a frizurámból (ez egy ilyen végletes folyamat, egyik percről a másikra következik be). Ennek eredményeként valami extravagáns frizurát fogok maganak kreáltatni. Bízzunk a fodrászom jó ízlésében 🙂

Egyébként meg azzal kezdtem a napot, hogy uszkve másfél órát fetrengtem az ágyban és rádiót hallgattam. Azt hiszem ilyen tipusú dolgokkal fogom kényesztetni magamat a közeljövőben.

EL ne felejtsek holnap vizsgázni menni!!

Hogy mennyire irdatlan addiktív ez a Civilization 4. Kb 10 óra alatt kellemesen le lehet játszani egy meccset (lehet, hogy kevesebb, nem számoltam teljesen utána), de azt a 10 órát az ember együltőhelyében tölti. El is zsibbadt a hátsóm.

Egyébként regenerálódok. Lassan, kellemesen, szimplázva, buborékkal főleg, aki hibbant és ez segít.

Csak el ne felejtsek elmenni kedden vizsgázni.

Megyek, behódolok a másik aktuális addikciómnak, a Harry Potternek 🙂 Kezd visszatérni az élet a szokásos kerékvágásába. Bár holnap tanítok, ami nagyon furcsa, mintha egy héttel elöbb estem volna ki a szerepemből, mint sem, hogy annak vége lenne.

Ja és találtam egy zseniális netrádiót, azaz egy zseniális angol alternatív rádió netes verzióját :XFM. Tessék hallgatni, aki ebben a műfajban utazik, kifejezetten zseniális. Ha nem mondtam volna még elég nyomatékosan. Zseniális.

Höh. Hát ez a freeblog meg hogy megújult, elöszőr azt hittem, h rossz címet írtam be és a statgép oldalán vok, annak van ilyen színe.

Na, nihil hangulatom eltünt tegnap este-éjszak vhol. Mondanám, hogy milyen extra estém volt, de tulkép gyakran vettem már részt ilyen vándorlós-társaság cserélgetős estében, csak konkrétan most elég rég, pont elég rég ahhoz, hogy hasson rám az újdonság varázsával. Volt ott minden, folyt vér meg bor, meg volt vasalt szendvics, meg magányos séta a kihalt belvárosban. Szóval hangulatos volt.

Egyébként amikor felszálltam a Deákon a metróba, gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a Nyugatinál esne a hó. persze ez elég abszurdnak tűnt, mert ha a deákon nem esik, akkor miért kezdene el esni 10 perc alatt. Amikor kiszálltam, tanakodtam, hogy gyalog menjek-e vagy villamossal, majd úgy döntöttem, hoyg öreg vagyok én már, megyek villamossal. közben belém nyílalt, hogy milyen vicces lenne, ha szembe jjönne valami ismerősöm, de hát persze ki is jöhetne szembe hajnali 5kor a metróban. 10 méterrel késöbb belefutottam a Kártyásba, aki kicsit intoxikáltn kóválygott haza. áll leszakad, találka megbeszél, abszurditáson röhögve felszínre fel, ahol kellemesen szöszölő hóesés várt. Pest jó hely.

Ma 1 éves ez a blogom. Ennek örömére visszaolvastam rengeteg mindenemet. Néha egész szellemes dolgokat írok, néha egész jó meglátásaim vannak (Kasszandra, hej, hol hagytál te engem ebben a félévben??), néha meg kiritikán alulian dögunalom vok. Röviden és tömören ennyi. Meg köszönet, annak, aki ovlas, de ezt úgyis kifejezem napjában többszőr, amikor frissülök (istenem, miért nem mentem PRosnak?). ja és még valami. Arra azért büszke vagyok, hogy ez a blog sose hazudott, mégha néha utólag sajnálom, hogy a rossz pillanatok is itt vannak.

Most elgondolkodtam ezen a Kasszandra dolgon. Ebben a félévben nem tudott érvényesülni harmadik énem. Most esett le. Döbb döbb. Meg az állam valahonnan az asztal alól. Talán nem volt időm. Vagy talán annyira előreláthatatlan és abszurd volt minden. Meg tömény. Elég volt. Most szünet. Csapó.

Szeretnék icipicire gömbölyödve, két dimenziós plüss kutyámat szorongatva ágyban feküdni. Ameddig jól esik. ha kell három napig. Nem rohanni. Nem tanítani. Nem tanulni, nem vizsgázni, nem dohányozni,nem kvzni, nem belezavarodni, hogy mit érzek és te ki vagy az életemben, nem, egyszerűen nem létezni. Feldolgozni, üres lenni. Sokáig üres lenni. Mint egy elfoglalt ország, miután végre elment az ellen. Nem akarok létezni. Semmi depresszíó vagy világvége, semmi szuicidum, nem, nem, csak egyszerűen kivonni magamat a forgalomból, mert elfáradtam és egyszerűen nincs kedvem.

Holnap LFB. Utána lehúzom magamat a nihil budiján. Vagy beülök valami vérpezsdítő emberrel anekdotázni egy sort. Arra még hitelesítve vagyok. De ne kelljen most semmit se érezni, se nekem, se senki helyettem nekem, se empátiából, se akármiből, kész, vége lefagytam, túl dolog történt velem az elmúlt félévben, most, hogy megszünt a nyomás nagy része (de lealább látom reálisan a végét), most, hogy meg állhattam egy kicsit érzem csak, hogy mennyire kurvára leszívták mindenemet.

Hát nem tudom. Egy egész rövid ideig lekötött ez a vizsgázás téma, de szinte pislogtam egyet és már vége is van mindennek. Azt hiszem ez a vihar elötti csend. Ilyenkor szoktam vmi úat kezdeni, tök mindegy milyen téren.

Most jó. nem mondom, h ez az egész napomra jellemző volt, de ha az ember alszik 3 órát, majd intenzíven vizsgázik, akkor nem túlzottan meglepő. meg most, hogy kezdenek eltünni a külső stresszek, szabadulnak fel az érzelmik csatornáim és kicsit össze-vissza műküdnek.

Kaptam egy üzenet, amitől kicsit elcsittult egy régi vihar.

Írnék én, csak ez az állapot olyan megfoghatatlan, hogy felesleges próbálkoznom.