Na kérem szépen, én élek, csak éppenséggel elnyelt a Harry Potter mánia. Most meg az ebéd fog. De jól vagyok 🙂

Hát nem mondom, hogy tök fitt vagyok. Voltaképpen kicsit bágyadt vagyok. De sikerült letőltenem a bikanyakú bünözőt, most azt hallgatom, egészen érdekes.

Álmomban a Színésznő megőrült és hirtelen azt hitte, hogy ő Ulpius Éva. Mindezt úgy, hogy épp eljegyezte valami arab ember és kint voltunk a leendő férj családjánál (én talán valami tanúként mehettem ki, vagy nem is tudom). Elég aberrált egy álom…

Apropó, a Pozsonyi útcában egymás mellett van az Ulpius Ház és a Pendragon. EZ egyébkénbt két könyvesbolt és rendkivül ót szórakoztam, amikor ezt felfedeztem.

Ma kb csak 6 emberrel találkozok elvileg, miközben kitartóan könyvtárban ülök és ha már tegnap megúsztam a témavezetőm haragát, akkor egye fene, teperek egy sort jövő  keddig. Persze azért lenne jobb tippem is, hogy mit csináljak… Na de sebaj, a három egyetemi krizisemből egyet tegnap elhárítottam, ma megyek rendezni a másodikat és a harmadik csak egy rohadt emailtől függ.

Tegnap éjszaka megint feljött a kétnyelvűség démona egy beszélgetésben. Amikor tulajdonképpen nem is erről lenne szó, nem is ez a lényeg, csak hirtelen valami belém mar és az agyam rákattan a témára. Olyan megvilágosodás szerű. Csak nem a kellemes fajtából. EL is mentem lefeküdni. Ha ezt nem teszem meg, talán írtam volna ide egy hosszabb lélegzetvételű értekezlést a multikulturalizmus átkáról, az identitászavarról, a gyökértelenségről. De a kettő között aludtam egyet és megint érvényesül az elv, hogy amin nem lehet változtatni, azzal nem szabad foglalkozni. Néha kicsit bekattan valami, hirtelen eltűnik a köd, amit generálok egyfolytában az agyamban bizonyos dolgok elé. Akkor így pofán csap a dolog, feljajdulok, de másnap igazán nem tehetek mást, mint, hogy legyintsek és nyugtázzam, hogy a helyzet változatlan. Tegnap írtam erről egy értekezést azért analóg formában, franciául. Valami olyasmi lett a vége, hogy egyszer igazán végig gondolni ezt a témát egyenlő lenne az öngyilkossággal. Egyszer talán majd felvázolom ide, hogy látom saját identitásomat. Egy pszichológus oda és vissza lenne a gyönyörtől. Egy okos pszichológus.

Én feladom. Ilyen zagyva kósza röhögös hangulatban vagyok egész nap, de valahogy nem azonusul a világ ezzel. Persze a világ itt konkrétan az én világomat jelenti, barátikörömet, embereket körülöttem, stb. Órákat kvztam mindenfelé (kevesebbet kéne dohányoznom, jut eszembe, most, hogy 490 egy csomag cigi!!), de valahoy egyre inkább azt éreztem, hogy vmi szakadék tágul köztem és a minden más között. Ilyen pszichedelika. Ilyenkor kell otthon ülni és ellenni békében, pszichedelikus egyéni szoc mámorban. De engem ilyenkor képtelenség lelőni és mire úgy döntöttem, akkor talán mégis hazajövök, szétfagyott a mindenem, most is épp eresztek fel. Lehet, hogy elfagyott az agyam egy fontos része is és attól vayok ilyen gyagya. )erről most eszembe jutott a nagyérdemű Pulp egyik szövege, miszerint “You wanna call up your mother, to tell her “Mother, I can never ever come home again, cos I seem to have left an important part of my brain, somewhere, somewhere in a field in Hampshire”(. Persze sokkal prózaibban az is lehet, hogy csak nem tudok mit kezdeni a nagy felszabadultsággal, ami hirtelen rám zuhant. Persze biztos le tudnám kötni magamat egy kis szakdolgozat írással, takarítással, tudomisén, de azért ennél vonzóbb perspektíva a társaság. Whatever.

Frusztráló, ma is álmodtam minden féle izgalmakat, csak a vekker kiütötte a fejemből…

Az első teljesen szabad napom. Erre mit csinálok? ELmegyek könyvtárba, hogy holnap meggyőzöen tudjak kamuzni a témavezetőmnek. Néha már szinte el is hiszem, hogy életművésznek kellett volna mennem 🙂 Minden esetre már most ki vagyok borulva a túlfütött könyvtár hangulatától. Mindenki nyálcsorgatva alszik az asztalokon, én meg be se vagyok iratkozva, mert elöző félévben valahogy megfeletkeztem a dologról.

Na, zseniális, rituálisan kezdjük egy jó hangos baszdmegeléssel a félévet, sürűn anyázva a CETTet, aki még berak nekünk 3 szemináriumot utolsó félévre, mert persze, nincs jobb dolgunk, ráadásul egy kis nyelvgyakorlatot. Nyelvgyakorlatot, negyedikben, diploma elött fél perccel, miután egy félévet letanítottunk. Hülyék ezek? Most komolyan? És mondanom se kell, olyan idíóta időpontokba rakják, amikor még véletlenül se érek rá, magyarul vagy kilépek a francia suliból kb holnaptól, vagy elkezdek minden átvariálni. Hirtelen lezsibbasztott ez az egész…

Na. Olyan lendületesen elaludtam, hogy most tudok csak leülni ide írni.

Kétszer ünnepeltem meg felszabadulásomat. Először szándékosan, tervezetten, Szimplában délután 4től hajnali 2ig. Szokásos emberek, szokásos fröccs, már megint túl pörögtem mindent, frusztrálva társaságomat és saját magamat. A 6osÉről valamiért mégis lepattantam, ott hagyva egy álmos buborékot martalékul két franciának. Útamat oltamazó ágyam helyett egy erősen hányásszagú Grinzingi felé vettem, ahol Cst mentettem meg egy kisebb egzisztenciális krizistől egy Színésznővel kiegészítve. A Ferenciektől az Astoriáig hárman három őrült nőt szimuláltunk, aki épp szembesül halandóságával. Miután meggyőztük kölcsönösen egymást, hoy egyikünk se kurva, illetve b.szatlan fapina, illetve, hogy biszexualitás már pediglen nincs (erről azért vannak kételyeim), becsücsentünk a Múzeum kvzóba, ami szerencsére éjjel-nappali. Itt töbször elhagyott minket minden erőnk, életkedvünk, valóságérzetünk, világvége hangulatunk. Miután végig zongoráztuk a hajnali 3 és 5 között rendelkezésünkre álló érzelmi skálát, első bkvkal haza cammogtunk. 6kor sikerült lefeküdnöm és 11kor ki is dobott az ágy magából, ami csak azt mutatja, hogy jó volt az elöző este, mert nem vert le.

Másodszorra csak elmentem naívan találkozni buborékkal szombat este f9kor. Ücsörögtünk egy eléggé kihalt Szimplában, kedélyes eufóriában füstölögve, amikor buborék kiszúrta, hoy a Szimplakertmoziban adjják a Szerelmem Nyarát. Említett filmet nyár elején láttuk és elég mély hatással volt ránk teljesen megfogalmazhatatlan okokból kifolyólag, minden esetre tény, hogy ez a film nekünk kettőnknek nagyon húú meg háá. Szóval elhúú meg hááztuk magunkat a Kazinczy utcába, ahol mindenféle technikai malőrökön átküzdve magunkat sikeresen beültünk egy fröccsel felszerelve megnézni fennt említett filmet. Érdekesmód másodszorra rövidebbnek tünt, de határozottan katarktikus élmény volt. Visszalibbegve az emberek közé hirtelen túl reálisnak tünt a Szimpla légkörre (ezt se hittem volna, hogy valaha leírom), kimenekültünk hát az utcára, onnan meg vasalt szendvicset enni, amiről nem rég derítettem ki, hogy gyermekkoromat idézi fel, azért értékelem annyira. Két harapás és négy sajt közt kifejtettem buboréknak aféle évértékelő szpícs keretében, hogy mennyit tanultam ebből a félévből, de mennyire örülök, hogy vége van. Megtanultam pl. hogy tényleg nem éri meg magam ellen tenni, hisz azzal, hogy időnként radikálisan meghunyászkodtam, amikor pont az ellenkezőjére vágytam volna, csak magamnak ártottam és kb ugyan olyan szar lettem, mint anno anno ex-grafikussal. Emellett arról is megbizonyosodtam, hogy rebelis alkatom nem múlt el és most már valószínűleg  nem is fog, ergo jjobb, ha ezt tudomásul és figyelmebe veszem. Summa summarum, fogjuk rá, hogy megérte nekem ez a félév, hogy ezekre rájöjjek (ne firtassuk, hogy ezt eddig is tudtam). Szendvicstől felenergizálva tettünk egy szokásos sétát egy szokásos padig és nosztalgiáztunk kedélyesen. Hajnal 2 körül értem haza, eléggé katarzisközeli állapotban.

Ez volt a hétvégém két ünneplése. Nem hasonlítom őket össze, nem mérem őket össze, de őrülök, hogy volt mind a kettő.

Most meg megyek Harry Pottert olvasni, mert megkaptam az ötödiket és muszáh befejznem a negyediket, hogy azt elkezdjem 🙂

Elég vicces volt ez az elmúlt 24 óra. Össze-vissza, jó szokás szerint 🙂

Már megint elvágódtam a lépcsőn. Ezúttal az aljas tükörjég áldozata lettem reggel h7kor a jászain. egy burleszk jelenetbe illő mozdulattal csúsztam, sikítottam, tompa puffantam, majd csúsztam még seggen három lépcsőt lefele. határozott röhögésben törtem ki, főleg, amikor egy hómlesz flegmán elvonult mellettem és közölte velem, hogy “Höhö”. ezek után már fenn se akadtam azon, hogy a suli buszba diadalmasan beestem, mert az egyik lépcsőfokot kihagytam. szóval most a bal combom húzódott meg, ezért vagyok kicsit mozgáskorlátozva.

Ha már itt tartunk, íme egy kicsit szűkszavú és elég komolytalan félévértékelés, boszival gyártottuk a buszon

A félév alatt fogyasztott nikotin: végtelen

alkohol: változó, de időnként egészen aggasztó

koffein: életveszélyes

mozgáskoordinációs hiányoságokból adodó balesetek száma: több éves rekord

érzelmi krizisek száma naponta: átlag kettő

lesson planek száma: 60

óra, amin legszívesebben sírva fakadtunk volna: 5

komolyabb üvöltözés boszival:1

komolyabb üvöltözés Sztefkával:1

alvással töltött órák száma naponta, átlagban: 4 (plussz még 2 nyitott szemmel)

felszabadult napok a félévben: az a pár nap, amit Párizsban tőltöttem

a tangyak 20 hete alatt kvra és cigire költött pénz kb: 75 000 ft. (ettől most sokkot kaptam)

hisztériás rohamok hetente: minimum egy

átalános szétesettségből adodó értelmetlen érzelmi kapcsolatba való kavaródás: havonta kb 1

Most lefexem, késöbb folytatom.

ha nem kelnék 6kor, beválalnék egy szokás félév-végi CETT maratont. De muszáj most lefeküdnöm…

Jaj. Írom itten a félévvégi összegzéseket a diákjaimról és egészen elérzékenyültem kedven diákomnál. Hirtelen rám tört, hogy én tulajdonképpen nagyon szeretem azt az osztályt és olyan furcsa ez az egész, hogy az ember, hogy tud kötödni valamihez így en bloc, jaj, kezdem érteni miért olyan rémes osztályfőnöknek lenni. Na ez most meglepett. Nem hittem volna, hogy szomorú leszek, ha vége lesz a tanítási gyakorlatomnak.

Harry Pottert akarok olvasniiii!! nyüssz

Nem is hittem volna, hogy ilyen kreatív feladat lesz ez a portfolió írás. Most épp R portfolióából merítek ihletet és teszek úgy, mint aki marhára ott ült 3 darab általános iskolai órán. Persze én gondolom akkor valahol teljesen máshol voltam, szóval most egy óratervből próbálom rekonstruálni, hogy milyen érdekes észrevételeim támadhattak az óra alatt. Ugyan ez fog történni az óráról órára vzetett tanítási naplómra, amit persze rendszeresen vezettem féléven keresztül. Azt majd boszi macskakaparásából fogom kikövetkeztetni (ennyi erővel kv zaccból is jósolhatnék). Boldogítom én itt magamat nagyon.