ma ejszaka eloszor egy francia szojatekot almodtam (erdekesmod ebren is szorakoztato), majd egy “ismert” ingatlanmagnas halalaban nyomoztam, vegul az osrobbanas utan kicsivel pszichedelikus szinu vizekben orias rozsaszinu balnakkal es voros tintahalakkal usztam egyutt.
az ertelmezeseket varom a szerkesztosegbe.
hogy mit csinalok igy, 10 nappal a hazaindulas elott? (ami szamomra is meglepo melysegben megvisel, ugy, hogy imadom pestet, meg jobban imadom a pesti nyarat es raadasul most mar 100%, hogy szeptemberben visszaterek, szoval nem tudom, mire fol vagyok ennyire felkavarva).
bar nem akartam ebbol nagy etwast csinalni (mert ugye csak hazamegyek nyari szunetre, nem vegleg megyek el innen, szoval hova bucsuzkodjak), megis az lett a vege, hogy mindazt csinalom, amit most egy ideig nem fogok.
mangos sonkas szendvicset majszolok es a tengert bamulom, tomerdek gyomberes limonadet szurcsolok, olcso sushival tomon magam, hajozgatok jobbra-balra, lefenykepezek mindent tizenotszor (hatha az emlekeimben nem elne eleg erosen), meglatogatom a kornyek macskait es elmegyek az osszes turisztikai helyre, amit szeptember ota vagy tizszer mutattam mar meg mindenkinek, de nem birtam megunni, uszkalok a tengerben, elmegyek meg egyszer a loversenyre, docogok az emeletes villamossal es globalisan igyekszem megfeledkezni arrol, hogy most egy ideig nem ez lesz majd (de lesz helyette mas es az is jo lesz).
azon meg mar csak rohogni tudok, hogy indulasom kornyekere tajfunt joslatoznak, de hat en mar csak ilyen elegans keretes tortenetekben tudok letezni, elvegre tajfun alatt erkeztem, hogy maskepp tavozhatnek?
én: és akkor szeptembertől beköltözök Shek Kip Meibe… ja nem, Sham Shui Poba… ááá, nem jó, hogy hívják? Sun Yat Sen! … ja nem, az más.
Cz: Sai Ying Pun?
én: na, szóval oda, majd biztos könnyen hazatalálok az elején.
nem tudom, miert szoktam ra arra, hogy amikor huszad magammal bezsufolodok egy liftbe, akkor meg se nezem, hogy jo emeletre tartunk-e, egyszeruen csak egyutt ringok a tomeggel, mindenesetre most mar azt is tudom, hogy a masodik emeleten muai thai klub uzemel.
az a dermeszto pillanat, amikor a fel negyzetmeteremen zuhanyozva a tukorben meglatom, hogy egy gigaszi csotany maszik az ajton kivulrol…
nem tudom, ez volt e az ijesztobb, vagy az, amikor kezemben gumipapuccsal, harom nyelven folyekonyan karomkodva felteptem a harmonika ajtot es nem talaltam a kis gecit sehol.
Hong Kongban az elmúlt héten nyár lett.
szeretném leírni nektek ezt a meleget, de egyszerűen nem találok szavakat erre a nyálkás, párás hőségre, amitől 5 perc után az ember izzadni kezd, de nem úgy, mint például futás közben, amikor szép patakokban folyik a víz az emberről, itt egységes izzadtság réteg ül ki az ember teljes testére, rátapad a póló, gyöngyözik a homloka, minden bőrfelület csillog és csúszik, de mindez mit sem segít, mert az ember csak annyit tud mondogatni, hogy “nahát, de meleg van”, másodpercenként háromszor, mintha attól bármit is javulna a helyzet, de nem segít ez sem, ahogy az izzadás sem, nem segít semmi, csak a novemberi lehűlés, de addig csak egyre fülledtebb lesz az idő és hiába esik néha, attól csak az aszfalt gőzölög, az ember pedig egy idő után feladja, nem lesz már soha többet élére vasalt blúza, makulátlan frizurája és matt arcbőre, de van ebben valami felszabadító, mert végre nem várunk el magunktól lehetetlent, csak csendben szétfolyunk a melegben és nyögünk egyet, nahát, de meleg van megint.
ma reggel felkeltem es veletlenul eszembe jutott, hogy ma szombat van, ami azt jelenti, hogy az elozo szombathoz kepest eltelt egy het es igy mar nem marad, csak ketto hatra. es cunamikent soport vegig rajtam a panik, hogy mi lesz velem, ha el kell mennem, most, amikor vegre helyrekattantak a darabkak az eletemben, amikor hirtelen egyik percrol a masikra ez a varos is enyem lett es nem egy tavoli alom, miert most, amikor vegre kinottem a kezdeti nehezsegeket es onallo entitaskent elkezdtem itt elni es ismerkedni.
es persze, visszajovok, de negy honap hosszu ido, mi van, ha elnyeli addig valami ezt a varost es mindent, amit szamomra kepvisel, mi van, ha beszippant valami obskurus hatalmi viszony, amiben nem tudok gyozedelmeskedni es nem jutok vissza, vagy mi van, ha mire visszajovok, nem lesz mar itt semmi abbol, amit most ket kezzel megfoghatok?
benultan fekudtem par percig, ujabb es ujabb hullamokban jottek a tamadasok, amit egy ideig turtem, elvegre sosem art, ha az ember tisztazza magaban, mi is valojaban a tet es mennyire komoly a helyzet.
aztan szepen felkeltem, lezuhanyoztam az egy negyzetmeteres furdomben, majd elsetaltam dim sumot enni reggelire az utcan kis piros hokedlin ucsorogve, ice lemon teat szurcsolve, mert ez hong kong es ez itt van most es utkozben az osszes bolt osszes macskajat megsimogattam, mert nincs az a stresszcunami, amit egy dorombolo macska nem oszlat el. es valahogyan majd csak lesz, mert olyan nincs, hogy sehogyan sincsen es addig is van meg ket egesz het.
most, hogy tobb mint fel eve lakom folyamatosan itt, egyertelmuve valt, hogy HK bizonyos dolgokat lassan atprogramoz bennem. es itt most nem a szemelyes legendas ereju HK-rol van szo, hanen magarol a “hus es ver” (vagy inkabb beton es bambusz) varosrol.
barki, aki fel oranal tobbet tolt itt, erzekeli, hogy Hong Kong rendelkezik valami kulonos energiaval (aztan van, aki panikszeruen menekul, es van, aki evtizedekre itt felejtodik, de mind emiatt dontenek igy, vagy ugy). az egyik jellegzetessege a varosnak, hogy minden mukodik, mondhatni rend van, ami egyebkent kulso szemlelo szamara felfoghatatlan es elkepzelhetetlen, de megis igaz. nem is lehetne maskulonben elvezni egy masfel budapestnyi lakott teruletre (es kb ugyanannyi erdos reszre) bezsufolt 8 millio lakosu varost.
a rend resze, hogy a szolgaltatasok ertelmesen vannak kitalalva, mukodnek es elerhetoek. ugyanigy hihetetlen jo a kozbiztonsag (bar ne legyunk illuzioink, a kinai mafia filmek nem kitalaciok, csak nem erinti a hetkoznapi ember eletet) es az en tapasztalataim szerint az emberek azert tobbnyire kedvesen es joindulatuan kozelitenek az egyszeri idiota feheremberhez.
ennek hatasara azt vettem eszre, hogy en is elkezdtem maskepp vislekedni, talan butan hangzik de allampolgarkent mas lettem. igy peldaul amikor egyszer egy ilegalis taxit sikerult kifognom, aki kinai ujevre hivatkozva le akart huzni a normal ar otszorosere, nem csak felhaborodottan szalltam ki, de elso reflexem volt, hogy bejelentem a megfelelo panasz hotline-on (ezt vegul elegendo adat hianyaban nem tettem meg). kesobb, amikor a metroban talaltam egy penztarcat, gondolkodas (es a penz megszamolasa) nelkul leadtam a megallo customer service pultjanal, mig Pesten valoszinuleg megprobaltam volna megkeresni a tulajdonost, eszembe se jutott volna odaadni barki kezebe valakinek a penzet, hogy vigyazzon mar ra egy kicsit.
megnott a biztonsagerzetem is, a strandon egy pillanatig sem agonizalok azon, hogy be merjek e menni furodni, mikozben minden vagyonom a taskamban van, tudom, hogy fel nappal kesobb is ugyanott fogok talalni mindent. rossz szokasom lett, hogy a taskamat se zarom be mindig rendesen, ezert egyebkent ram is szoktak itt szolni kedves nenik.
ami viszont szamonra a legmeglepobb, hogy szabalykovetobbb lettem, pl. eszembe se jut a metron enni (ami itt tilos), rossz helyen ragyujtani, vagy szemetet utcan eldobni. es nem azert, mert levagnak a kezem erte, vagy irrealis birsagot ronanak ki ram (ez itt nem Szingapur), hanem mert szivesen tartom be a szabalyokat.
a konzekvenciat mindenki vonja le maganak, ha szeretne.
hogy ne mindig csak brutalis epiteszeti szornyeket osszak meg HK-rol, fogadjatok szeretettel az egyik kedvenc strandomat, Shek O-t.
sokaig csak egy strandot ismertem HK-ban es persze nem ez volt az. nem is tudom, hogyan keveredtem ide eloszor, de azota kitartoan latogatom, amint strandolasra alkalmas az ido.
Shek O Hong Kong sziget deli csucskeben talalhato. maga a strand egy nagyon latvanyos obolben talhato. sokan nem tudjak, de HK vulkanikus eredetu sziget, igy tobbnyire dramai sziklak es szakadekok jelemzik.
ugyanezen okbol kifolyolag a strandok nagy resze is ugy nez ki, hogy az ember ket metert setal bokaig ero vizben, majd egyszer csak elmerul a 20 meteres melysegben. es igen, a mely vizben a capak remekul megvannak, akik meg akkor szoktak ezekbe az oblokbe, amikor a 70-es evekben Kinabol gyakran usztak at menekultek (akik valami obskurus angol torveny reven letelepedesi jogot kaptak, ha elertek a lakott teruletet, mielott a brit katonak elcsiptek volna oket). de aggodalomra semmi ok, mert HK legtobb strandja capahaloval felszerelt, ami csak egyike a remek infrastrukturanak, amit igenybe vehetunk (teljesen ingyenesen): kulturalt oltozo, wc, zuhanyzo, vizimento (szezonban), napozo tutaj a melyvizben lehorgonyozva, sutogeto resz.
Shek O egyetlen hatranya, hogy eleg nagy hullamok birnak lenni (pont ott, ahol van az atmenet a 20 centis es a 20 meteres viz kozott) es par eve engem eleg csunyan beszippantott es kicentrifugazott egy nagyobbacska hullam, ami lassuk be, kurva ijeszto volt (pedig jo uszo vagyok), de egyreszt azota jobban tudom kezelni a hullamokat (megtanultam, hogy mikor kell felugrani es mikor inkabb beleugrani a hullamba), masreszt azert nem olyan veszes a helyzet.
egyebkent a strandon kivul van egy aprocska falu a szokasos Tin Hau szentellyel, macskakkal, oreg nenikkel, illetve van egy etterem, ahol az egyik etlap csak kinaiul van, a masikon meg kicsit dragabb minden, de megbocsatunk nekik, mert nagyon finom a pad thai.
amennyiben nem arasztanak el rengeteg munkaval a heten es nem romlik el a csodalatos ido, kb az egesz hetet ott szandekozom tolteni.
alant par kep:
1- a strand, dizajnos baywatch toronnyal
2 – az obol, amiben a strand talalhato
3 – a nepszeru hiedelmekkel ellentetben HK jelentos resze nincs beepitve es buja oserdo no rajta
nem Pesten nem akarok lenni, imadom azt a varost, a csaladom, a barataim, a lakasom.
egyszeruen HK-bol nem akarok eljonni.
3 hetem van, hogy megbekeljek ezzel a 4 honapos nyari szunettel.
Ahogy esik, úgy puffan 