ha valaki egy fel orat setalgatott valaha yangon utcain, a szemetkupacok, a betelt kopkodo emberek, a hianyos jardak es a kobor kutyak lattan bizonyara nem erti, miert csak szuperlativuszokban tudok beszelni errol az orszagrol.
megis, ez nem csak egy engem erinto korsag, Szmissz es az olasz, aki nem az enyem is elparasodott tekintettel emlegetik ezt az orszagot, hogy Barbolaekat mar ne is emlitsem, akik egyenesen oda koltoztek.

mielott megerkezgem volna, sokat tanakodtam, mi varhat ram. valamiert, a leirasok alapjan Sziriat vizualizaltam a hos korban: koszos, budos, de gyonyoru helyek es irrealisan kedves emberek.

az elkepzelesem stimmelt, burma egy teren es idon kivul eso aranyos kis buborek, ahol ugyan idonkent kimegy az aram es nincs meleg viz, ut hianyaban nevetseges ideig tart megtenni rohelyes tavokat, a kozvilagitas es jarda ismeretlen fogalmak, falkanyi kobor kutyak boklasznak mindenhol, az emberek meg tobbnyire az ut mellett elnek es mosakodnak.

megis, ez mind nem izgatott minket, mert az emberek percek alatt elfeledtettek velunk az objektiv nyomort. aki nem jart meg europan kivul (es azon belul is valami jo eldugott helyen), talan sosem tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor a kb nincstelen vadidegen az utcan a kezunkbe nyomja a reggelijet, amikor a kedvunkert kinyitjak a tobb ezer eves romot es amikor barmilyen bajunkat (nehez csomag, elakadt auto, ejszakai erkezes) egy egesz falunyi ember kezdi el egyengetni. napokig laktunk helyeken fizetes nelkul, mert epp nem volt nalunk helyi penz, vagy csak sosem voltunk jokor ebren. a csomagjainkat yangonban a hostelben egy polcon hagytuk, szakszeruen megjeloltek egy rozsaszin masnival es eszunkbe se jutott, hogy egy het mulva nem lesz majd ott.
ha ehhez hozza vesszuk a lenyugozo tajakat,osi romokat, arany pagodakat egy olyan tokeletes kevereket kapunk, amit mindenkinek csak boszen ajanlani tudok. az ilyen helyekert erdemes igazan utazni.

miutan ma reggel Godly Woman elhagyta az orszagot en pedig itt rekedtem felig benan es kisse mar bevallom, eletuntan, nemi fetrenges utan erot vettem magamon, hogy valami ertelmeset kihozzak az utolso hanoi-i napombol.
mivel a harom napja tarto migrenemet mostanra egy szuper torticollis valtotta fel, nem igazan jutottam messzire, egeszen pontosan egy nyugati tipusu etteremig, ahol a varos egyetlen olasz pincere szorakoztatott, mikozben lelkiismeret-furdalas nelkul kirendeltem egy tal tejszines pennet (es hogy rohogtem meg szeptemberben, amikor figyelmeztettek, hogy ra fogok unni az azsiai kajara! a vilag minden penzeert sem birtam volna meg egy tal phot megenni, barmennyire is imadom). a sikeres kiruccanast kovetoen takarodot fujtam, mert probaltam a nyakamat egyensulyban tartani., nehogy megint megvakulos migren legyen a vege

masodik kiruccanasomat kora estere idozitettem, amikorra azonban alattomosan elkezdett esni valami egi nyavalya, a kiszemelt boltot pedig egy akkora kerulovel sikerult megtalalnom, mint ide lachaza, mert mint kiderult, a vietnami utcak nevet valtanak a feluknel (miert is ne). erosen lerobbant allapotomban bevonszolodtam egy patikaba, ahol ugyan tigris balzsamot akartam venni, de helyette “deep heat” feliratu izomlazitot kaptam, becsuletesen be is kentem vele egybol a nyakamat. ettol ugyan kozerzetem rohamosan javul, de sorry Hanoi, az utolso estemen mar nem fogsz meghoditani.

nem kotelezoen vietnam hibaja, hogy nem jott be nekem ez a hely, egyreszt nagyon magasra kerult a merce burmaval, masreszt elegge mellefogtunk a vietnami tervezessel, ahelyett, hogy videkre mentunk volna, rengeteget dekkoltunk kozepesen unalmas varosokban. ugyanakkor ez nem valtoztat a tenyen, hogy vietnam erzesre sajnos kicsit olyan, mint mainland china, es most nem a kommunizmusrol beszelek, hanem az utcara kakalasrol es a kozepesen mogorva es nem kotelezoen joindulatu emberekrol.

persze ettol meg voltak dolgok, amik tetszettek, ilyen peldaul az etelek minden formajukban, a regi gyarmati epuletek, a teljesen hihetetlen villany(telefon?)vezetekek, a teljes haztartasok motoron torteno szallitasa.

a viszonyok a varosban kicsit megleptek, valamiert azt gondoltam, hogy az orszag nem csak olyan teren modernizalodott, hogy mindenkinel van egy mobiltelefon, hanem peldaul nem rohangalnak tyukok a nagyobb keresztezodesekben a fovarosban.

vietnamrol ennyit, tanulsagos volt az itt toltott het, egy hamar nem tervezek visszajonni, ha megis, akkor utamat egybol videkre veszem. az utazasrol, mint mufajrol is sokat tanultam, igy a kovetkezo, es egyben utolso nagy utamra remelhetoleg felkeszultebben indulok majd neki.

hamarosan kovetkezik a burmai osszefoglalo is.

kovetkezzen az, ami a leges legszebb volt, bagan.