most jottem ra, mivel fogom elutni az idot a ropke 10 ora alatt uton sydney fele. talan meg azt is elfelejtem, mennyire utalok repulni.
blog kategória bejegyzései
ou va le monde
olyan gimanziumi osztalytarsak szulnek sorra gyerekeket, akik korabban arrol voltak ismertek, hogy szerda delben matekora elott meg birtak inni egy uveg vodkat huzora.
mi, akik korabban unalmas jo magaviseletunkrol es atlagunkrol voltunk ismertek, epp azon tanakodunk, hogy az univerzum talan igy probal uzenni, hogy ideje raszokni a crackre.
haladok
van egy vonatjegyem adelaide-bol melbourne-be jovo pentekre. a tobbi mar sima ugy.
home sweet home
azt almodtam, hazamentem latogatoba pestre. elso elmenyem, hogy a buszon panikszeruen keresem a jegyem, mikozben ket ellenor tornyosul a hatam mogott.
beteg psziche, mi?
a szoba
koltozes
ma este mr y korabbi megegyezesunk ertelmeben a kinai ujevre valo tekintettel penzze tette remek 3 szemelyes, 6 negyzetmeteres, osszkomfortos szobamat es kiosztott nekem egy egyszemelyes (igaz ablakos es osszkomfortos) szobat.
asszem jelentkezem urhajosnak.
csaladban marad
20 ev kuloneles ide vagy oda, batyammal
tokeletes osszhangban robbantunk le az erkezese napjara.
szorakoztato hetnek nezunk elebe.
identitasdarabkak
random pasi odajon hozzank (ketten alltunk csajok) a barban:
– biztos rohadt idegesek lehettek.
– ???
– hat valentin nap van es nincs randitok.
– (oszinten megkonnyebbulve) o dehogy, mi europaiak vagyunk.
almok
csupa vidam es nyugtato almom van mostanaban: a minap gonosz stewardessek nem adtak inni egy malev (!) gepen. tegnapelott hazarepultem meglepetesbol pestre, de a budai hidfotol nem latszodott a parlament, akkora kod volt es minden baratom dolgozott. ma pedig elfelejtettem kimenni batyamert a repterre, illetve kimentem, csak a repter egy oriasi kaossza alkult es nem tudtam megtalalni.
olyan pihent es vidam lehet a pszichem. (batyam vasarnap erkezik 5 napra latogatoba, csak 20 eve nem toltottem vele ennyi idot kettesben, nem ijeszto, dehogy).
kis színesek
ma itt HK-ban, Lamma islanden a strandon szembejöttek olyan franciák, akikkel legutoljára a Vittulában ittam együtt és akik Sanghajban laknak (és bár nem volt teljesen véletlen a találkozó, annyira megtervezett sem).
ugyanezen a strandon ma, február 8-án sikerült leégnem.
gonosz stewardessekkel álmodtam. vajon mit gondolhat Freud a repülési szokásaimról mostanában…
most, hogy egy hete haza értem megint, egy remek (napfényen töltött) nap után nyugodtan állíthatom, hogy life is good, as usual. (egy icipicit minden alkalommal félek, amikor leszállok HK-ban, hogy mi lesz, ha megtörik a varázs, mi lesz, ha nem vigyorogva lépek ki a gépből, ha nem tölt fel a puszta tény, hogy itt lehetek. de sose tudom meg, hogy mi lesz, mert eddig még nem egyszer sem lett így).
