adelaide – 1. (fel) nap

miutan a varos percek alatt levett a labamrol a hangulatos epuleteivel es gasztronomiai lehetosegeivel, elfoglaltam az 1800-as evekben epult kocsma (pub) folott levo szallasomat (egyszeru szoba emeletes aggyal, budi a folyoso vegen, de maximalis hangulat) es masodpercek alatt elajultam ropke 2,5 orara.

Adelaide egy kis, 1,2 millio lakosu varos, de ehhez kepest oriasi Fringe fesztivalt rendez minden evben marciusban. ezt ugy kell elkepzelni, hogy egy honapon keresztul az egesz varost elarasztjak a kortars muveszeti (szinhaz, kabare, modern cirkusz, film, zene, tanc) eloadasok es a legaprobb kocsma is estenkent szinpadda alakul (kicsit olyan, mint Pecs a POSZT alatt). mivel egyedul utazom most 10 napig, es meg mert egyebkent is vevo vagyok az ilyesmikre, minden estere vettem jegyet (egyebkent nagyon barati aron) valamilyen eloadasra. 

a ma esti egy Tronok Harca + Eurovizio parodia volt, amiben az elso eves Tronok Harca zenei vetelkerore keszulnek a kulonbozo hazak, mikozben az ezt alakito szinhazi tarsulat idonkent hisztirohamot kap a probafolyamat soran (a primadonnat pl kizarjak Daenerys szerepebol, mert vegan es nem lenne eleg meggyozo az alakitasa a losziv evesnel). az eurovizios reszeknel konkretan sirva rohogtem, tokeletes erzekkel parodizaltak a klasszikus wtf szinpadkepeket es sztenderd ariazos/popos/erzelmi balladas mufajokat. a bejelentkezos pontosztas is kapott egy jo nagy pofont, a vetelkedot meg vegul Azerbajdzsan nyerte meg.

a helyszin a varost korbeolelo egyik parkban volt es igazan irigylesre meltoan hangulatosan volt megcsinalva, izleses etelbodekkal es ulo alkalmatossagokkal, amik az igazi retro, piros-feher csikos ponyvas cirkusz vilagat ideztek.

nem tudom, ez mennyire a fesztival miatt van, vagy ez tenyleg hetkoznapi latvany, de nagyon sokfele oltozetu, 70-es evek hippijeit idezo, depeche mode rajongo, steampunk (!) embert lattam, mindenfele szinu es allagu frizurakkal es tomerdek tetovalassal (az azt hiszem, itt altalaban elterjedtebb, mint akar pesten, akar HK-ban). ettol az egesztol egyreszt hatarozottan jokedvem lett (szeretem a sokfeleseget), masreszt enyhe berlin es new york eleterzesem tamadt, csak Adelaide se nem ronda, se nem stresszes varos.

osszessegeben oda vagyok a gyonyortol es nagyon orulok, hogy eljottem ide. extra pozitivum, hogy a fesztival ellenere a varos nagyon csendes, a boltok este 6-7-kor bezarnak, a kocsmak 10-kor, de legkesobb delben, igy idealis helyen vagyok, hogy vegre kipihenjem magamat es olvassak egy jot.

adelaide

meg csak 1 oraja vagyok adelaide-ben, de mar megvettek kilora, a belvarosban ingyenes wifi es villamos van, a szallasommal szemben levo piacon pedig talaltam kinai utcai kajaldat, lengyel mezespuszedlit arulo boltot, tucatnyi kavezot es legfokeppen szuper hommoszt arulo kajaldat, ahol az arab elado fel mondat utan erdeklodott, hogy tudok-e franciaul.

Sydney – második nap

ma reggel közös reggelivel kezdtük a napot, ami a remete életmódhoz szokott, teljesen elállított bio- és egyéb ritmusú lelkemnek kifejezetten jót tett. ezt követően némi buszozás következett a komphoz. HK-ban is vannak kompok, de ezek azért jelentősen nagyobbak. ahogy HK-ban minden nevetségesen zsúfolt és kicsi, itt minden irdatlan tágas és széles (az emberek is tényleg jó nagyok).

a komppal elmentünk Manly-be, ami egy kellemes városka és strand az Óceán partján (a tegnapi strand még az öbölben volt, ha jól értem, az snassz). menet közben a hajóról remekül megcsodálhattam az Operaházat, ami bevallom, annyira nem fogott meg, illetve nagyon érdekesen néz ki, de sokkal kisebb, mint gondoltam (akárcsak a Kis Hableány és a Brandenburgi kapu) és nem értem, mi a nagy hype, amikor a mellette lévő böszme híd, ami a 30-as években épült sokkal impozánsabb (és nem mellesleg olyan, mintha Gotham Cityből érkezett volna egyenesen).

a kompozást követően némi sétafika következett lightos túra keretében a hegytetőn. itt találkoztam először (de gyanítom, nem utoljára) tenyér méretű pókokkal (állítólag “nem olyan vészes” a csípésük), és szembesültem azzal, hogy itt tényleg nyár van és irdatlan meleg. 50-es faktorral kenegettem magam nagyon bőszen, még így is újból megpirultam pár elfelejtett helyen. sétálgatás közben csodálatos tájakkal, második világháborús lőállásokkal (ki a fenével háborúztak az ausztrálok a II. világháborúban? ijesztően Európa centrikus ismereteim vannak arról az időszakról), illetve kellemes megjelenésű 30-as években épült barakokkal találkoztunk.

ezt követően lecsoszogtunk a strandra, ahol hasonló látvány fogadott, mint Honoluluban, partmenti fenyőfás sétány, mellette emberektől hemzsegő homokos szakasz, majd a masszívan hullámzó vízben rengeteg ilyen-olyan deszkával ellátott ember. az azonban azt hiszem, teljesen egyedi, hogy 5 percenként bemondják (meglehetősen laza stílusban), hogy csak a kijelölt helyen ússzál, különben bevisz az áramlat a mélybe, illetve óvakodj a miniatűr kék medúzáktól, amiknek meglehetősen kellemetlen a csípésük (“no usual remedies work for this mate, so if you’re stung, you’re stung”). az biztos, hogy nem lennék szívesen vizimentő errefelé, iszonyat egy munka lehet.

a vízbe végül nem jutottunk be, mert miután jól belakmároztunk a fish and chipsből (részemről grillezett lazacból, amit alig bírtam megenni) és magunkhoz tértünk a kaja kómából, látványos vihar kerekedett, így épp maradt időnk  bemenekülni a helyi sétálóutcára. az akció nagy előnye volt, hogy vettem magamnak egy 28 napig érvényes helyi SIM-kártyát adatforgalommal, így a holnap kezdődő 10 napos magányos utamon annyira nem leszek elvágva a világtól.

összességében minden nagyon tetszik, bár még mindig eléggé ufónak érzem magam, amihez hozzájön egy kiadós fáradtság a naptól, utazástól, szokottnál intenzívebb napirendektől. ennek örömére holnap 6kor kelek, hogy reggel f10-kor repülőre szálljak és áttelepüljek 4 éjszakára Adelaide-be. onnan majd tovább tudósítok.

megerkeztem/benyomasok

9,5 ora utan megerkeztem, az uton valamiert keptelen voltam aludni, igy megcsodalhattam a vegtelen mennyisegu csillagot ausztralia felett, illetve felho-felho villamokat nezhettem a tavolban, ritka szep latvany volt.

a hatarnal szembesulnom kellett azzal, hogy europa egy tavoli porszem, mivel ket folyoso volt, egy az ausztraloknak, uj-zelandiaknak, angoloknak, amerikaiaknak, kanadaiaknak es svajciaknak, egy pedig minden masnak. igy hat ott rostolkoltam egy orat a sok kinai bevandorlo kozott, es mar epp kezdtem volna elindulni a negativ kritikak lejtojen (bezzeg HK-ban birjak kezelni a tomeget, nem igaz, hogy nem tudtak elore, hogy mikor van a kinai ujev, stb.), amikor sorra kerultem es a hatarornok epp az afonyas bagel receptjet vitattak meg olyan eletvidaman es joziuen (mikozben velem is foglalkoztak kedvesen), hogy egybol elmult minden rosszerzesem.

innetol lenyegeben megtalaltam Szimpatikusekat, ket masik magyar sraccal kiegeszulve strandra mentunk, onnan nemi deturral meg gigaszi steaket enni (gigaszi alatt ertsd azt, hogy az en “kis” meretu steakem volt 350 gramm, a tobbiek negyen egy egy kilos peldanyon es egy teljes sertesbordan osztoztak). becsuletunkre legyen mondva, mindent megettuk. 

holnap nemi kompozas, kirandulas es strandolas var rank.

random benyomasok:

– eddig meg sosem erkeztem ugy kulfoldon elo magyarhoz, hogy ne keruljon sor 24 oran belul palinka, vagy unicum fogyasztasara

– sydney irdatlan nagy kertvarosok es oriasi vizfeluletek tomkelege, felhokarcolokkal es regi homokko epuletekkel tarkitva, amitol nagyon hangulatos, bar fura az osszkep

– a nap tenyleg iszonyatosan tuz, hiaba kentem magamra 50 faktoros naptejet, megis kisse megpirultam itt-ott

– az ausztralok meglehetosen lazanak es stresszmentesnek tunnek

– az ausztralok tovabba nagydarabok, eleg tramplik es sokuknak ezen a kliman nehezen hasznosithato, kvazi atlatszoan feher bore van

– a kavekultura nem mitosz, egy random kavezoban tokeletes hosszu kavet kaptam, de sarkonkent aruljak a meggyozo megjelenesu kavekat

– ettem igazi olasz pizzat es ennek  majdnem annyira orultem, mint hogy uszhatok a tengerben 

– kellemes erzes kicsit europaibb kornyezetben lenni, uditoek a regi epuletek es az ertelmes meretu szobak

– ma Szimpatikusek allitasuk szerint veletlenul egy ronda strandra vittek (meg ok sem jartak ott korabban). mellekelnem ket kepet, milyen lehet a szep strand?





befert

magam sem hiszem el, de relative keves dolog kidobasaval sikerult a hadmuvelet, cuccaim egy resze megjarja ausztraliat, a maradek pedig egy vodorben, egy viragos textil szatyorban es egy borondben var ram Mr. Ying birodalmaban.



az ausztral ut

batyam latogatasa es egy eleg kitarto megfazas/influenza miatt kicsit el vagyok maradva, de hamarosan rengeteg update varhato, tobbek kozott azert mert holnap irany Ausztralia harom hetre.

holnap itteni ido szerint este 7kor indulok HK-bol, hogy pottom 10 ora repules utan reggelre Sydney-ben legyek. atszallas nincs, nem voltam hajlando bevallalni a fele annyiba kerulo, de 12 oras szingapuri tranzittal kecsegteto fapados megoldast. oszinten szolva meglepett, hogy meg innen is ennyire messze van Ausztralia, igaz, en az egyik legtavolabbi pontjara megyek. idoeltolodas is van, meghozza HK-hoz kepest 3 ora, pesti idohoz kepest mar 10 oraval leszek elorebb.

Sydneyben Szimpatikusek fogadnak, akik egy meg HK-bol ismert kedves magyar par. naluk meghuzom magam ket napra, majd 2-an felkerekedek, ujbol repulore szallok (mert nem repultem meg eleget mostanaban) es Adelaide-ben kotok ki. itt eltoltok par kellemes napot, majd vonatra pattanok egy szep pentek reggelen (arrafele a vonatok hetente ketszer jarnak egy viszonylaton), hogy estere Melbourne-ben kossek ki. itt ujabb par nap hesszeles kovetkezik, majd elrepulok Brisbane-be, ahol ujabb par nap vidamkodas kovetkezik, opcionalis gimnaziumi iskolatars felkutatasaval, majd ujabb repulo es vissza Sydney-be, ahol egy szuk hetet szorakoztatom Szimpatikusekat, illetve korbenezek ott is. szamitasaim szerint kb 4500km-t fogok megtenni marcius 2-a es 13-a kozott, amihez hozza jon meg az a 15 000km, ami az ut HK-val oda vissza, szoval mozgalmas honapnak nezek elebe, az biztos (foleg, mert marcius vegen meg Pestre is hazamegyek egy hetre).

minden utnak szoktam valasztani egy tematikat, ez esetben a tematika sokkal korabban adott volt, mint a lehetoseg az utazasra: az ausztral oshonos allatok. ennek megfeleloen ket betonbiztos tervem, hogy felkeressem a melbourne-i es a sydney-i allatkertet (talan emlekeztek, hogy szingapurba is valojaban az allatkertert mentem). nagyon varom meg a vonatozast es mostanra az is kezd leesni, hogy eleg fantasztikus strandok vartnak ram down under. gasztronomiai teren bevallom, leginkabb egy jo nagy steaket szeretnek enni.

a korutazas alatt egyedul leszek, de ez a kilatas egyaltalan nem zavar, barmennyire is elkepzelhetetlennek tunt ez volna 3-4 eve, mostanra megkedveltem az egyedul utazast es most hatarozottan vagyom egy kis alone time-ra.

suru beszamolok varhatatoak majd, de elotte kezdodjon a szokasos indulas elotti orulet, igen, le kell meg adnom egy munkat, mikozben be kell pakolnom, illetve minden ingosagomat be kell szuszakolnom egy borondbe, amit Mr. Y-nel hagyok. a gepem szerencsere este indul, alkoholt azonban egyaltalan nem szandekozok addig fogyasztani, elkerulendo a burmai horrort.

ja es talalnom kell valami jo vastag konyvet erre a rengeteg utra…