a vonat vegul 1ora45 perc kesessel indult, mert le kellett cserelni az egyik kocsit. errol azonban folyamatosan tajekoztattak minket, szoltak, hogy le fogjak kapcsolni az aramot (ne menjunk wc-re), elmondtak, mi miert tortenik. masfel ora kesesnel bemondtak, hogy aki esetleg ezert kesne le egy csatlakozast, illetve nemzetkozi repulot kell elernie, az faradjon a bufekocsiba, ott szerveznek neki transzfert a repterre.

illetve amikor megnyilt a bufekocsi, bemondtak, hogy most mar ihatunk kavet es megkertek minket, hogy ne legyunk morcosak a szemelyzettel, nem az o hibajuk a keses.

amikor pedig vegre elindultunk, tobbszor elmondtak, mennyire halasak a turelmunkert es mennyire sokat segit ez a munkajukon egy ilyen stresszes helyzetben. majd elsoroltak, hogy molyen varosokat erintunk, hogy megerkezzunk vegul melbourne-be: “we’ll arrive to melbourne at… ah, whatever time tonight”, vagyis “valamikor este”.

mar csak hab a tortan, hogy ezek utan a bufetroli ingyen adta a kavet es a teat. 

ide koltozom.

kiegeszites: most hallottam a bufekocsiban, hogy a kesobbi allomasokon felszallo embereket felhivtak, hogy kesni fog a vonat. menten sirva fakadok.

miutan tegnap tobbnyire a botanikus kertben ucsorogtem es olvastam (mikozben percenkent oda jott hozzam valami erdeklodo, pittyego madar), este pedig egy nagyon kellemes cirkuszi eloadast lattam, ma eljott az ideje, hogy elhagyjam adelaide-et.

rohadt koran felkeltem, elbattyogtam a buszhoz, ahol egy random jarokelo kedvesen megnyugtatott, hogy mindjart jon a busz. amikor valoban jott is, a jegyem nem mukodott, mert mint kiderult, csak a vasarlast koveto ket oraban ervenyes. ettol fuggetlenul a sofor szolt, hogy nyugodtan uljek le. amikor veletlenul egy megalloval korabban akartam leszallni, utanam jott, hogy biztosan itt akarok e leszallni es nem a kovetkezonel. itt osszeboronalt egy szuleim korabeli pasival, aki szinte melbourne-be tart, ugyanazzal a vonattal (amibol ugyebar csak heti ketto van). mikozben a google maps segitsegevel kavarogtunk, megtudtam, hogy 51-ben hollandiaban szuletett, de 57-ben koltoztek at ausztraliaba, harom gyereke van, akik mind koreai arvak, akiket orokbe fogadtak es epp a lanya eljegyzesi bulijara igyekszik.

az allomason meglepetesemre egy check in pult fogadott, ahol feladtam a taskamat a poggyaszkocsiba. poggyaszkocsin kivul egyebkent bufekocsi is van es autoszallito, hogy magaddal vihesd a kocsit a semmi kozepere, ahova mesz.

a vonat ugyan lassan 45 perce kesik (elromlott az egyik kocsiban a legkondi), a hangulat kedelyes, foleg nyugdijasokkal utazom, akik mar mind bemutatkoztak egymasnak. az egesz nagyon tetszik.

ja es az egyik megallo neve Ararat.

az egyszer biztos, hogy vonatozas teren a magyar identitasom tarol, vettem szendvics alapanyagokat. (az mondjuk nem tudom, melyik identitasom magyarazza meg, hogy evoeszkoz gyanant van nalam egy bicska, egy kanal es egy par evopalcika).

1 – egy random szimpatikus epulet, ami mellesleg elhagyatott volt (miert??)

2 – a south australia museum

3 – aboriginal dardak

4 – mawson szobaja az antarktiszon (a tobbiek emeletes agyon aludtak)



tegnap minden pihenesre iranyulo torekvesem ellenere sikerult ropke 6 orat setalgatnom a varosban, igaz, ebbe beletartozott a helyi muzeum reszletes megnezese is.

kifejezetten erdekesnek talaltam az aboriginal kulturarol szolo kiallitast, szamomra teljesen meglepo, hogy ez a nep a fem hasznalata nelkul hihetetlen lelemenyeseggel kepes fennmaradni egy ennyire halatlan kornyezetben. megtudtam, hogy a vadaszathoz peldaul gyakran megmergezik az allatok ivovizet, hogy konnyebben elejtsek oket. az is erdekes volt, hogy a kulonbozo allatok inaibol gyartanak maguknak madzagokat.

a muzeum masik izgalmas pontja az ausztral antarktiszi kuldetesrol szolt, amirol bevallom oszint, azt se igazan tudtam, hogy letezett. reszletesen bemutattak douglas mawson harom expediciojat, a korabeli felszereleseket es a korulmenyeket, amikben tobb evet eltek az antarktiszon, 150km-es szelben es minusz 40 fokban. gyermeki bamulatba estem ezek elott a felfedezok elott, akiket kulonbozo tragediak sujtottak, jegszakadekba zuhantak, megorultek, a hotol megvakultak.

a sok setalgatas utan elvonszoltam magam az eppen aktualis eloadasra, ami kellemes volt, de nem egetrengeto. utana meg nemi feliratozassal dicsertem a napot, hogy hajnali 4-re agyba is keruljek. gyakorolni kell meg ezt a rehabot.

mint kiderulhetett, tegnapi programom (el vagyok csuszva a beszamoloval, nekem ezek mar tegnapi esemenyek) a rehabilitacios programom kereteben tobbnyire strandolasbol allt.

ehhez elvillamosoztam Glenelgbe (a l-t nem ejtik), ami egyben az a tortenelmi helyszin is, ahol 1836-ban partra szalltak a telepesek es megalapitottak South Australia tartomanyat (ennek fovarosa Adelaide). talan emlitettem mar, hogy errefele arra nagyon buszkek az emberek, hogy ok nem bortonkolonia voltak, hanem szabad telepules. ha megnezitek a terkepen, egeszen hajmereszto, hogy hogyan juthattak el ide Angliabol a korabeli hajokon (arrol nem is beszelve, hogy utana kikotottek egy olyan kontinensen, ahol a teljes elovilag egyetlen celja, hogy megolje az embert).

bevallom, a tortenelmi merengesekrol eleg gyorsan elvonta a figyelmemet az elem tarulo csodalatos feher homokos tengerpart latvanya. a homok itt hintopor finomsagu (cserebe mindenre ragad), a tenger pedig bugyi kek.

hogy kicsit arnyaljam a kepet, azert az is hozzatartozik az igazsaghoz, hogy a viz kisse hideg volt (ez megis csak az az ocean, amiben balnak vonulnak), illetve alig volt arnyek, ami viszont volt, abban faztam, mert eleg huvos szel fujt. igy vegul egy nagyon kellemes kavezoban kotottem ki es nagysagrendileg nem csinaltam egesz nap semmit kavezgatason es olvasason kivul.

estere ujabb eloadas volt kituzve: Briefs: the second coming neven. Itt lathato az eloadas trailere, valojaban egy drag queen/akrobata show kello mennyisegu humorral es nemi provokacioval. a musoron ujbol hangosan rohogtem es igazan szivderito volt latni, hogy szuleim korabeli nezok allva tapsolnak muszempillas, tok meztelen (de tenyleg, csak egy strasszos tanga volt rajtuk csomoszor) ferfiaknak, akik mocskos meleg vicceket meselnek (meg nem mellesleg csodalatos aerial hoop bemutatot tartanak). 

a musor elejen az egyik aboriginal eloado tartott kis beszedet a sokfeleseg fontossagarol es arrol, hogy adjunk halat, amiert ausztralia az otthonunk. a hasonlo jellegu amerikai szovegekkel ellentetben ez egyaltalan nem volt nyalas, csak siman oszinte. szamomra szinten erdekes volt, hogy mint kiderult, a fesztival igazgatoja is ott ult a kozonsegben, es a vegen o is egyutt diszkotancolt a tomeggel.

azt hiszem, egy kicsit maskepp viszonyulnak itt dolgokhoz, mint mifelenk.

most mondanam, hogy jaj, a feher homokos es bugyi kek vizes strandon annyira fujt a szel, hogy midenem csupa feher homok lett es nem tudtam rendesen szunyokalni az arnyekban, de valojaban talan annyira nem baj, mert igy kenytelen voltam bemenekulni egy random kavezoba, amirol kiderult, hogy a vilag 50 legjobb kavezoja koze valasztottak valami baristak. 

most mondjam inkabb, hogy jaj, mar megint koffeinmergezest fogok kapni? (raadasul a zene is jo)

emlitettem mar, hogy az ausztralok borzaszto segitokeszek es kedvesek?

a villamos elott acsorogva megkerdeztem egy sracot, hogy tudok-e a majd a villamoson jegyet venni, erre borzaszto keszsegesen elmagyarazta, hogy van automata, erintokepernyos, aproval vagy bankkartyaval mukodik es ha esetleg sokan allnanak elotte, kerjem meg az embereket, hogy menjenek arrebb. bucsuzas gyanant jo szorakozast kivant a strandhoz (ahova el akarok jutni a villamossal).

par perccel kesobb mar a villamoson bemondtak, hogy le kell szallni es megvarni a kovetkezot, de hulye turisztkent ignoraltam ezt az infot, erre a sofor oda jott szemelyesen es kedvesen elmagyarazta, hogy szalljak le, alljak meg a peronon, majd szalljak fel a kovetkezore es egyebkebt nagyon igazam van, hogy a strandra megyek, mert milyen csodalatos napunk van ma. ahogy elrobogott villamosostul, meg a teljes utazokozonsegnek szep napot kivant a hangosbemondon es “ciao ciao” felkialltassal elbucsuzott.

1 – itt lakom, az emeleten

2 – egy random haz, a belvaros tele van ilyenekkel

3 es 4 – a fesztival helyszinei