tegnap del korul ertem ide Brisbane-be egy eleg szar, farok riszalos turbulencias repules utan (emlitettem mar, hogy utalok repulni?).

a varosban 32 fok vart (tizzel tobb, mint Melbourne-ben) es extrem, 11-es fokozatu UV index. ennek oromere, mire elertem a szallast, enyhen szolva ki voltam purcanva.

a szallasom ezuttal egy muemlek gyarmati hazban kialakitott panzioban van, ahol kedvesen tajekoztattak, hogy a kertben elo kek gyikok vedettek es artalmatlanok, de azert zarjam be a mosokonyha ajtajat, ha nem akarom a bugyiaim kozott viszontlatni oket.

az idojaras egyebkent dobbenetes. a legtobb emberrel ellentetben, arabia lanyakent kifejezetten kedvelem a bazi meleget napkozben es azt is, amikor este melegben lehet setalgatni az ebredezo varosban. ezzel egyutt ez a gyakori helyszinvaltoztatas talan mar engem is kisse erzekennye tesz.

szinte gombnyomasra elnyomott az alom es csak orakkal kesobb riadtam. ahogy reggelit/ebedet/vacsorat kerestem (fel6 volt es meg nem ettem semmit aznap), gyorsan rajottem, hogy jo otlet volt Melbourne-ben kihagyni a nepszeru hipszter negyedet, mert Brisbane-ben ket sarokra lakom tole. nem mintha annyira rajonganek a hipszterekert, de kedvelem az alternativ negyedeket es a hangulatos kavezokat.

az az igazsag, hogy annyira kellemes helyeket talaltam tegnap este meg ma napkozben, hogy komoly kesztetest erzek, hogy hagyjam a francba a varosnezest es egyeb kulturalis programokat, hogy csak dogoljek egy kavezoban, vagy meg jobb, a folyoparton kialakitott mesterseges strandon (lasd foto) (ami persze teljesen ingyenes es kulturalt, mi mas?)

egyeb izgalom, hogy a varos tele van ibiszekkel, ami engem onmagaban feldob, mert imadom valamiert ezeket a madarakat (biztos az egyiptomi mult teszi).

illetve teljesen veletlenul egy oriasplakatrol ertesultem tegnap, hogy ma este fellep Sinead  O’Connor a helyi MuPaban, amire gyorsan vettem is jegyet, miutan meghallgattam az utolso albumat.

mit is mondjak? life is good, tovabbra is.

az emlitett strand, a csunya barna viz a folyo.





megerkeztem a brisbane-i szallasomba, ami egy regi gyarmati villabol lett panzio. a hazineni vidaman korbemutogatott, majd elkezdte sorolni, kik laknak meg itt. megtudtam, hogy a velem szemben levo szobaban egy szir lany van, “but don’t worry”, tette hozza, “she is quite westernized”.

ugy latszik, ez a tema most uldoz engem. amikor ma reggel beultem a taxiba a repter fele, kicsit morcosan nyugtaztam, hogy beszelgetos sofort kaptam.

miutan lefutottuk a szokasos “hova utazik, szep az idonk ma, stb” koroket, a kerdesre, hogy where do you live, meg lelkesen HK-t jeloltem meg, de amikor erdeklodott, hogy where do you come from, gondoltam, bevetem a tutit es buszken mondtam, hogy Hungary, kicsit remenykedve, hogy ugysem tudja, hol van, es vegre vege lesz a beszelgetesunknek.

erre azonban az a meglepo valasz erkezett, hogy o igen, Budapest, jart ott regen, mert “Brágban” jart egyetemre. itt hirtelen gyanut fogtam es visszakerdeztem, hogy o megis honnan jott.

most rajta volt a sor, hogy kicsit felvallrol, ugyse tudod, hol van hangnemben kozolje, hogy Sziriabol.

mondanom se kell, innentol kezdve hirtelen regi baratok lettunk es nagyon kellemesen elbeszelgettunk 40 percet az elet fontos dolgairol es persze a szir etelekrol, amik ugy hianyoznak mindkettonknek. a vegen ugy bucsuzott tolem a repteren, mintha a sajat lanya lennek.

na, a remek blogmorálom csak megtört 10 nap után, tegnap este nem számoltam be, hogy hol jártam.

az az igazság, hogy érdemben csak 3 napot töltöttem melbourne-ben (első este csak megérkeztem és elájultam), és szám szerint alig csináltam valamit: egyik nap állatkertbe mentem, másik nap tengerpartra, harmadnap pedig múzeumot és várost néztem. mégis, az az érzésem, hogy hetek óta vagyok itt és tele van az agyam képkockákkal, amiket itt gyűjtöttem be.

talán azért is van ez, mert mélységesen városalapú embert vagyok. persze, szeretem a végtelen holdbéli tájakat és mindent, amiben víz és/vagy homok van, de alapvetően ha adtok nekem egy jó felépítésű várost, boldogan el fogok vele játszani nagyon hosszú ideig.

melbourne, az én kritériumaim szerint, jó felépítésű város, mert egyrészt elég nagy, ahhoz, hogy kényelmesen lehessen benne bolyongani. másrészt, bár klasszikus angolszász négyzethálóra épült, van benne kellő mennyiségű véletlenszerűség és káosz ahhoz, hogy emberi legyen. ilyen kellemes véletlenszerűség például a Hosier lane, ahova ma látogattam el. ez egy apró sikátor, ami valamiért a helyi street art középpontjába került. minden falfelület le van fújva különböző, több négyzetméteres graffitikkel, némelyikük kifejezetten igényes és pofás. azon talán már meg sem lepődöm, hogy a helyi önkormányzat támogatja a dolgot, sőt, minden fontosabb turisztikai kiadvány kifejezetten ajánlja a helyet.

ha már tengert emlegettem, tegnap villamosra pattantam és kizötyögtem st. kildába. itt nagyságrandileg egész nap semmit sem csináltam, fürödni nem volt kedvem, mert hideg volt a víz és fújt a szél, de a homokban remekül elhevertem a könyvemmel, majd bambán sétálgattam fel-alá a hangulatos házikók között.

apropó, azért néz ki a házak fele úgy, mintha egy westernből léptek volna ki, mert a városok többsége itt a helyi aranyláz alatt épült. szóval nem véletlen az analógia, azt hiszem.

voltam még múzeumban is, de erről külön posztban és moziban, de ez az én életemben nem megy nagy eseményszámba (a most violent year: kellemes retró mafiafilm, lassú és hosszú, de jó). ezt leszámítva csak az utcákat róttam, épületeket (és szinte csak azokat) fényképeztem, sarkonként ittam egy kávét és a könyvemet olvastam. talán banálisan hangzik, de semmi másra nem cserélném most le.

holnap irány Brisbane!

most epp egy kocsmaban ulok, ahol szokasomtol elteroen egyedul szurcsolok egy (eleg rossz) sort. nem tudtam ellenallni, a hely a yarra folyo kozepen van, a hid pillerenel. a bejaratnal elkertek a szemelyimet, majd a datum lattan nagyon nagyon bocsanatot kertek. megnyugtato, hogy tok sotetben alig tunok 17-nek.

a tegnapi elajulas utan ma a nap nagy reszet az allatkertben toltottem, ahol rengeteg edesdeden szunyokalo allatot lattam, beleertve olyan helyi kulonlegessegeket, mint koala es wombat, de mit erdekelt engem mindez, amikor vegre lattam kacsacsoru emlost! allitom, hogy ez az allat a maga furcsasagaval egyutt vidra szintu cukisaggal bir. es nem aludt, sot, megallithatatlanul (es lefotozhatatlanul) uszkalt.

melbourne egyebkent csodalatos es nagyjabol minden van benne, ami szamomra egy idealis varost jelent: folyo sok sok hiddal, villamos (ezek is ingyenesek a belvarosban, no comment), art deco epuletek, oriasi fedett csarnok es rengeteg biciklis. 

apropo biciki, az ingyenes wifit es villamost mar kezdem megszokni, de azon ma kisebb agyverzest kaptam, hogy a helyi varosi biciklirendszerhez adnak ingyen sisakot, ami gumipokkal van rogzitve a biciklire, mert ugye torvenyileg kotelezo a viselete, de megsem varhatjak el toled, hogy egy sisakkal a retikulodben setalgass a varosban naphosszat.

megyek, iszom meg egy sort.

barhova megyek, veletlenul mindig a chinatown mellett szallok meg.



ezt a sajtos spenotos bureket ket gorog notol vettem a piacon, akik annyira rohogtek valamin, hogy alig birtak kiszolgalni a hullamokban rajuk toro rohogogorcstol. a burek is finom, de az elmeny meg jobb volt.