jelenleg a Ghibli Muzeum fele robogunk tomegkozlekedessel, gyors helyzetjelentes kovetkezik. tegnap meg megjartam Yokohamat, arrol majd kesobb irok hosszabban.
a Balnat egy 40 kilos bacsi segitsegevel beszuszakoltuk egy csomagmegorzobe, a gepunk csak ejfel utan indul, a muzeumban csak 2 orat tolhetunk, igy majd meg nemi mangaorulet var rank a repterre indulas elott.

HKba reggel 6kor erkezunk meg, hatarozottan izgat, hogy vajon melyik szobaban dekkolhatnak a cuccaim, es hogy vajon eletre kelt-e a beigli, a kolbasz es a szaloncukor, amiket nagyvonaluan egy szemeteszacskoba csomagolva elol hagytam (az tulajdonkeppen mellekes, hogy egesz sok kp-t hagytam a borondomben az egyik bankkartyammal egyutt, meglatjuk, hogy en vagyok-e naiv, vagy tenyleg jo a kozbiztonsag HK-ban es megbizhato ember ez a Mr. Ying).
a megerkezest koveto 2 napot intenziv fozes jellemzi, mivel naivan felajanlottam Daipaidong Womannek, hogy szivesen sutok egy tepsi almaspitet a par szemelyes karacsonyi vacsorara, majd valahogyan ott kotottunk ki, hogy bekoltozok hozza, hogy le tudjuk vezenyelni a ket napos fozest a tiz fos tarsasagnak, sot mitobb, 27-re be lettem szervezve hasonlo munkakorbe DD-hez. ki hitte volna, hogy az “almas pite” ilyen komoly erovel biro varazsszo.

NB: bar kicsit megrettent a feladat sulya, alapvetoen mar varom ezt a fozocskezest DW miniatur konyhajaban, ahol bizonyara akarva-akaratlanul fejbe fogjuk vagni egymast egy serpenyovel.

addig is igyekszem meg kielvezni az utolso napunkat Tokioban, a Ghibli Museum evek ota fenn van a listamon, erkezesunk masnapjan elso utunk a helyi szupermarketbe vezetett, a jegyet ugyanis egy ott elhelyezett, kizarolag japanul kommunikalo automatabol lehet megvenni jo elore (limitalt szamu latogato mehet csak be naponta). oriasi sikerelmeny volt szamomra, hogy csak ott vereztem el, amikor be kellett volna gepelnem a nevem japanul, ezt az angolul szinten nem beszelo, hiperaktivan szokdecselo kiszolgalo szemelyzet megtette helyettem.
a muzeumban fenykepezni nem lehet, szoval azzal sajnos nem tudok majd szolgalni.

mint az art deco, art nouveau, konstruktivizmus, modernizmus, bauhaus, stb. feltetel nelkuli rajongoja, nyugodtan allithatom, hogy a ma latottak tartosan javitottak az eletszinvonalamon.

a megtekintett objektum Asaka herceg magan rezidenciaja, ami 1933-ban epult es amit 3 ev tatarozas utan ket hete nyitottak meg ujra a latogatok szamara. a herceg es felesege hosszabb ideig tartozkodott Parizsban, ahol megismertek es megkedveltek az art deco stilust. igy amikor uj rezidenciat kellett nekik epiteni, francia epiteszeket kertek fel, akik egyutt dolgoztak a csaszari tervezo irodaval a kivitelezesnel. henri rapin es lalique is kozremukodott a belso terek kialakitasaban.

a villa kivul belul hihetetlen gazdagsagot, de egyben eleganciat is sugaroz, a rengeteg minta es anyag nem kelt csicsas osszhangot, a terek vilagosak es kellemes meretuek, az egesz haz olyan “emberi”.

leszakadt allal mentem korbe az egesz epuleten, majd utana meg ketszer neztem meg a szobakat teljes revuletben.

nem lehet bent fenykepezni, ezert illegalis kepeket keszitettem, a minoseguk ezert nem a legjobb. akit jobban erdekel a dolog, Tokyo Metropolitan Teien Museum kulcsszavakkal buvolje a google-t.

japan utunk utolso fejezetehez erkeztunk, szekhelyunk ma estetol ujbol tokio lesz, mig helyi ido szerint 22-e este haza nem repulunk HKba. ennek oromere megragadnam az alkalmat, hogy megemlitsek par hetkoznapi japan jellegzettesseget, amivel utunk alatt talalkoztunk.

WC-k: a japan wc-krol nyugodtan mondhatjuk, hogy
vilaghiruek, mindenki hallott/olvasott mar legalabb egy olyan sztorit, amikor naiv felhasznalo tanacstalanul all a huszgombos control panel elott, hogy megis hogyan kell lehuzni a budit. persze ilyenkor az ember lanya (de en legalabbis) nagykepuen azt gondolja, hogy ugyan mar, ez csak az amatorokkel esik meg, mig nem persze ott nem all egy szall letolt gatyaban es ot krikszkraksz kozuk probalja kivalasztani a megfelelot. az ido nagy reszeben azert tobbnyire jol elnavigaltunk a slozikkal, de kiemelnem azt a kiotoi kavezot, aminek a klotyojabol mar csak egy szimfonikus zenekar hianyzott, ami eloajda nekem a carmina buranat, mert azt leszamitva mindennel fel volt szerelve, viz alatti kivilagitas es automatikusan felnyilo fedel inkluzive. az evszakhoz szokatlanul hideg idojarasra valo tekintettel maximalisan tamogatom azt az elterjedt japan szokast, hogy a wc-ulokeket futik.

automatak: automatak az egesz orszagban meterenkent megtalalhatoak. elsore meg fura volt, hogy az ut szelen harmasaval sorakoznak az italautomatak (magyar ember elso gondolata persze az, hogy vajon ezeket meg miert nem loptak el), de ezt meglehetosen gyorsan meg lehet szokni. Szmissz elelmesen felfedezte, hogy azok az italok, amiknek nem kek, hanem piros az arcedulajuk futottek, mig a tobbi hutott. a sokat emlegetett optimalis varosnezo ido fenyeben gondolhatjatok, hogy ezt is mennyire elveztuk.
nem csak italautomatak vannak, a muzeumokban abbol kell venni a jegyey, illetve a legtobb ramenezoben is annak segitsegevel rendel az ember a bejaratnal.
mindket esetben a kapott cetlit oda kell adni a szemelyzetnek, igy azt gyanitom, ennek valami adminisztrativ/konyvelesbeli elonye lehet (az ilyen helyeken pl. nincs penztargep).

kukak: mig a fent emlitett civilizacios vivmanyokba az ember tiz meterenkent belebotlik meg az erdo kozepen is, kukat egyszeruen keptelenseg talalni (kivetelt kepez a Filozofus setany Kiotoban, ahol viszont nevetsegesen sok kuka allt, mar-mar egymast ertek). mivel itt kotelezo a szelektiv hulladekgyujtes, meg az is neheziti a naiv turista dolgat, hogy nem minden kukaba lehet mindent beledobni. ennek eredmenyekent Szmisszel egyreszt gyermeki orommel fogadtuk az osszes kuka latvanyat, masreszt a noi retikulomben folyamatosan volt egy nejlonzacskonyi szemet, amit a legszorakoztatobb helyzetekben tudtam elorantani metroberlet/utikonyv/zsebkendo gyanant.

dohanyzas: Japanban talalhato az altalam tapasztalt eddigi legfurabb dohanyzasi kultura. szamos utcan tilos dohanyozni (ezt a jardan elhelyezett tablak jelzik), ellenben szinte minden etteremben (gyorsettermekben is) szabadon lehet cigizni. helyenkent vannak dohanyzo es nem dohanyzo zonak egy ettermen belul, de ezek gyakran egy legterben vannak. ami szamomra leginkabb a sci-fi kategoria, azok a nemdohanyzo utcan/varosreszeken megtalalhato dohanyzokabinok, futessel, neonreklammal, helyenkent ket emeletes belso terrel. a legtobb vonaton is vannak ipari elszivokkal felszerelt dohanyzofulkek, ahol minden fustot es hamut olyan hatekonyan nyel el a rendszer, hogy a tesztelesekor szinte el is felejtettem, hogy ragyujtottam.

tomegkozlekedes: a japan gyorsvonatokrol es a tokioi metrorendszerrol mar bizonyara mindenki hallott, ezek az informaciok azonban (bennem legalabbis) azt a kepet alkottak, hogy Japanban minden nagyon gyors es zsufolt, a rendelkezesre allo kismillio opcio pedig zavarbaejto es mezei gajdzsin szamara emeszthetetlen. ehhez kepest a japan szamozasi manianak hala egy analfabeta is kivaloan elnavigal a rendszerben. minden metro megallo tomerdek informacioval bombaz minket, amiket meglepoen konnyu dekodolni, a peronon egyertelmuen jelezve van, hogy mikor hova kell allni, a metroszerelvenyek menet kozben tajekoztatnak arrol, hogy merre jarnak, a buszok pedig terben jelolik a kovetkezo harom megallot. ami a vonatokat illeti, 50 percnel tobbet nem kellett atszallasra varnunk, az allomasok pedig csodalatos infrastrukturaval (futott varoterem! dohanyzo! futott budi! italautomata!) es etkezesi opciokkal rendelkeznek.

az emberek: kinabol jove a japanok elso ranezesre sokkal kifinomultabbnak, karakteresebbnek es elegansabbnak tunnek. meg HK utan is igenyesebbnek latom oket, pedig ott is eleg gyakran jonnek szembe olyan jol szabott oltonyok, hogy megboldogult szabomester nagypapam ujjongana oromeben. szamomra ugyan nem meglepo HK utan, de Szmissz felhivta fel arra a figyelmemet, hogy itt is megtalalhato a ket sztenderd kelet-azsiai tevekenyseg a kozlekedo tomegek kozott: a random kutyu nyomkodasa es az alvas. ehhez hozza jon termeszetesen a mangaolvasas is. szembetuno kulonbseg eddigi azsiai elmenyeimmel a feltuno csend a nyilvanos helyeken, ezt valoszinuleg az magyarazza, hogy a japanok alapvetoen illedelmesen suttogva beszelnek, illetve hogy a mobiltelefonok ki vannak tiltva a kozlekedesi eszkozokrol, csak kijelolt helyeken szabad oket telefonalasra hasznalni.
ami az emberek karakteret illeti, jol megfigyelheto, hogy reggel a metron meg fegyelmezetten, kifejezestelen es rezzenestelen arccal ulnek, mig az utolso metron mar erosen illuminaltan es animaltan probalnak hazajutni (kollegaiktol a peronon meghajlassal elkoszonni persze ilyenkor sem felejtenek el, hisz a japanok mindenek elott rettento udvariasak). ettol fuggetlenul a nap barmelyik perceben szabalyosan atesnek egymason, hogy segitsenek egymasnak es foleg a szerencsetlen turistanak. tobbszor megesett velunk, hogy csak egy kicsit elbambultunk a terkep felett, valaki mindig azonnal felajanlotta a segitseget, meg akkor is, ha alig tudott angolul.

bar termeszetesen nem lettem 10 nap alatt a tema szakertoje, mostanra jutottam el oda, hogy kezdem atlatni a dolgokat, szoval most mar talan tudok valaszolni, ha kerdeztek 🙂

szolgalati kozlemeny: ma a blog olyan, mint a meno sorozatok szezon vegen, es dupla resszel jelentkezik, amibol ez a masodik resz, szoval szerintem ne ezzel kezd, de ez persze csak egy otlet.

a balul elsult hajokazas utan ugy dontottunk, hangulatunk kellokeppen borus ahhoz, hogy megnezzuk az atombomba muzeumot, igy nemi ebedeles es villamosozas utan mar a muzeum bejaratanal alltunk. ezen a ponton Szmisszel elbucsuztunk egymastol a nap hatralevo reszere (ami kicsit vicces volt, mert utana meg vagy haromszor osszefutottunk a muzeumban).

a muzeum egyebkent nagyon rendben van, az informacio atadasara koncentral, nem pedig a patoszra, mondjuk a tulelok beszamoloinal haromnal meghuztam a hatart, tobbet ugy ereztem, nem tudnek befogadni.

a muzeumot elhagyva ujbol villamosra ultem (ami nagyon aranyos es hasznos tomegkozlekedesi eszkoz, es a dallamos streetcar nevre hallgat itt), hogy felkeressem a szazadfordulos epuleteket, amikert valojaban Nagasakiba mentem.

ha most valaki azon gondolkodik, hogy megis hogyan allnak meg szazadfordulos epuletek egy atombomba altal megsemmisitett varosban, nagyon jol teszi.
az egesz ugy kezdodott, hogy az atombombat nem is nagasakira akartak dobni, de az elsodleges celpont (es az ott levo fegyvergyar) felho- es fusttakarasban volt, igy repultek a masodleges celpont fole, ami a mitsubishi hajogyar lett volna nagasakiban. a rossz latasi viszonyok miatt azonban elvetettek a celpontot es a kikoto helyett a varos eszaki reszet talaltak el. a varos topografiajabol adodoan a becsapodas ket kilometeres korzeteben ugyan megsemmisult minden (es ket masodperc alatt meghalt 75 000 ember…), a deli, kikoti resz, ahol az europai kereskedohazak alltak, azonban relative erintetlen maradt.

azsiaban szamomra egyik legfurabb varosrendezesi trend, hogy a tortenelmi jelentosegu epuleteket eloszeretettel pakoljak jobbra balra a varosban. igy peldaul Nagasakiban a 70-es evekben letrehoztak egy parkot (ez a Glover garden), amibe bepakoltak az osszes fontosabb nyugati epuletet.

nyugati epuletbol marpedig van egy par, mivel amikor az 1800-as evekben a meiji korszakban megnyitottak Japant a kulfoldiek elott tobb szaz ev elszigeteltseg utan, rengeteg kalandvagyo europai erkezett az orszagba, akik aztan tobbnyire soha tobbet nem mentek “haza”, helyette felesegul vettek egy japan not es kisebb kereskedelmi es ipari birodalmakat epitettek fel. hasonlo jelenseg figyelheto meg kina nyitott kikotoivel az Opium Haborut kovetoen es szamomra mindig nagyon izgalmas, hogy hogyan keverednek az europai ertekek az azsiaival, ami leginkabb az epuleteken tekintheto meg elso korben (de peldaul ezert is olyan vonzo szamomra HK).

oriasi elvezettel setalgattam a parkban, amit szerencsere csak enyhe karacsonyi giccs arasztott el, ami meg jol is allt neki. nagy elonye, hogy a hazakba be is lehet menni, tarva nyitva allnak, korhu (vagy korabeli?) butorokkal berendezve (az, hogy sehol sincs egy teremor, sokat elarul a japan kozbiztonsagrol). latogato keves volt, igy barmeddig elmelazhattam a regi falak kozott es vetihettem le magamnak a korabeli elet hetkoznapi jeleneteit. mashol az ember legfeljebb az elocsarnokaig jut egy ilyen epuletnek, itt azonban a konyhaba es a cseled lakreszbe is be lehetett menni.

barmennyi idot el tudtam volna ott tolteni, azonban amikor harmadszorra kezdett el szakadni az egbol a jeges iszonyat (ami mara egyertelmuen havazassa alakult), ugy dontottem, hogy vissza nem tero alkalom ide, vagy oda, ennyire hulye azert en sem lehetek es hazafele vettem az iranyt.

ugy tunik azonban, megis csak lehetek ennyire hulye, mert hazafele meg megalltam Dejimanal.
Dejima egy sziget, ami a varos kozepen all, telis tele holland fahazakkal. erre a tobbszoros abszurditasra az a magyarazat, hogy Nagasakiban korabban portugal jezsuita hitteritok “garazdalkodtak”, amit egy ido utan a csaszar elunt es kitiltotta oket egesz Japan teruleterol (es mellesleg keresztre feszitett 28
keresztenyt). helyukre holland telepesek erkeztek, akiknek nem voltak hitteritesi ambicioik, ezert megturtek oket Nagasaki obolben egy apro szigeten, amit evi 70
napra hagyhattak el, hogy ellatogassanak a csaszarhoz. mostanra az obol egy reszet feltoltottek, igy a sziget a varos kozepen talalhato, es bar az eredeti fahazak megsemmisultek, korhuen felepitettek oket ujra nehany eve.

miutan vegigcsoszogtam a teljesen szurrealis holland hazak kozott, a jeges iszonyat kellokeppen megviselt ahhoz, hogy vegre vegyek egy sisapkat, majd egyek egy lenyugozoen finom udon levest, mielott bezuhannek az agyba.

Nagasakirol par hete en se tudtam sokkal tobbet, mint a legtobb ember: japan varos, amire a masodik atombombat dobtak. itt meg is alltak az ismereteim, peldaul azt se tudtam, hogy Kiosu szigeten talalhato. hala azonban Szmissz fantasztikus lexikalis tudasanak (es informativ utikonyvenek), meg az utunk elejen kiderult, hogy Nagasaki komoly europai kapcsolatokkal rendelkezett a multban, igy megtalalhatoak ott azok a “gyarmati” epuletek, amikert ugy rajongok (es amik meglatogatasa valojaban a rendezoelve kulfoldi utjaim 80%-anak). azon nyomban bevettuk az utitervbe, foleg, hogy idokozben kiderult, hogy Nagasaki partjainal talalhato Gunkanjima is.

Gunkanjima ket altalam nagyon kedvelt adottsaggal rendelkezik, mivel egyreszt egy szellemvaros, masreszt James Bond forgatasi helyszin (azokat is eloszeretettel latogatom). akik lattak a Skyfallt, azoknak bizonyara dereng az ijeszto ipari szigetecske, amin SPOILER! megolik a szep not SPOILER VEGE es megjelenik Javier Bardem. na az Gunkanjima, a Hadihajosziget.
valojaban egy 500 meter hosszu es 150 meter szeles folddarabrol van szo (eredetileg kisebb volt, de folyamatosan bovitettek az evek soran), amin egy szenbanya talalhato. a sziget a Mitsubishi gyar tulajdonaban van es egeszen 1974-ig aktiv szenkitermeles zajlott ott. ehhez a kis szigetre mar 1912-ben toronyhazat huztak fel (ez volt Japan elso
vasbeton szerkezetu epulete), majd fokozatosan korhazat, piacot, uszodat es meg tobb lakoepuletet epitettek oda a mintegy 6000 lakosnak (a nepsuruseg a vilag egyik legnagyobbja volt). 74-ben bezart a banya, a szigetet pedig elhagytak a lakosok. azota a tajfunok rendesen megtepaztak az epuleteket, amikbe epp ezert tilos bemenni. a szigetet azonban korbe lehet hajozni es egy orat el lehet rajta tolteni idegenvezetokkel, persze csak ha jok az idojarasi viszonyok es ki tud kotni a hajo.

dramaturgilailag sejtheto fordulat, hogy nekunk persze nem sikerult kikotnunk, hiaba zsufolodtunk be a popec kis hajoba nagy vidaman. az informacios video megtekintese alatt meg minden rendben volt, de mar az obol kozepen olyan hullamvasutazasba kezdett a hajo, hogy egy emberkent sikitottunk mindnyajan, bar ez ekkor meg inkabb vicces volt. a hajo orra helyenkent egy (vagy tobb?) metert zuhant, oriasi hullamok csaptak fel, a japanok egyre kevesbe visszafogottan visitottak, mi Szmisszel hangosan rohogtunk.
amikor azonban ezt a meteres fol-le zuhanast mar jobbra balra kilengessel is kombinaltuk, en reszemrol elkezdtem szeliden zoldulni, mig a japanok hatarozottan panikba eshettek, mert elraktak a fenykepezogepeiket. (Szmissz ekozben feszt vigyorgott, de Szmissz evekig vitorlazorepulozott, igy az o gyomorstabilitasa nem mervado).
kis ido utan megjelent a kapitany (feher kesztyuben es gyonyoru feher egyenruhaban), majd suru meghajlasok kozepette bejelentett valamit, amit a korulottuk ulok elhalo nyoszorgessel nyugtaztak. hamarosan egyertelmuve valt, hogy a varva vart programunkat megvetozta az idojaras es vissza kellett fordulnia a hajonak.
bar rettento csalodott voltam (ami valoszinuleg latszott is rajtam, mert kesobb a parton az egyik japan idegenvezeto csaj egyszer csak a kezembe nyomott egy kekszet), hatarozottan orultem, hogy leszallhatok vegre a hajorol.

az olvashatosag erdekeben itt most reklamszunet kovetkezik, folyt kov.

izgalmasan haladok, azt már például biztosan tudom, hogy január 24-én yangonból bangkok érintésével ho chi minh citybe repülök, illetve azt is, hogy onnan 27-én tovább megyek hanoiba, mivel azok a repjegyek már megvannak. az, hogy yangonba hogyan jutok el, meg onnan haza HK-ba, pusztán csak részletkérdés.

a mai napon japan utunk egyik ujabb, varatlan fenypontjahoz ertunk amikor felszalltunk a nagasakiba vezeto vonatunkra. egyik percben meg a peronon toporogva azon filoztunk, hogy vajon lesz-e wc a vonaton, masik percben az allunkat probaltuk osszeszedni az intarzias parkettarol. igen, nem viccelek, parketta volt a vonaton, valamint borulesek, kulon telefonalozona fa ulokekkel (a japan vonatokon tilos az utasterben telefonalni, a kocsik elejen es vegen lehet csak mobilon beszelni), egy akkora wc, mint a szobam mr.yingnel es olyan rejtett vilagitas, amit egy jobb urhajo is megirigyelne. es meg csak nem is elso osztalyon utaztunk. egyszeruen felfoghagatlan. fotok alant.

kurva hideg van. pontosabban:
kurvara fazom.
megkockaztatom, sose faztam ilyen kitartoan, pedig majdnem 4 evig eltem lengyelorszagban (csak ott nem tavaszi kabatocskaban alltam a 0 fokban…)

holnap majd vonatozunk egy sort, majd akkor irok, addig is kepek kovetkeznek, ezuttal “akarok egy japankertet az erkelyemre” jeligere. vigyazat, a kepek fele meg tokioban keszult, ott csipodtek be ezek a kertek. (ami voros, az kioto, ami gomb alaku, az tokio).

variaciokat kaptok egy temara