ugy erzem, kicsit tobb keppel kellene elarasztanom titeket, igy egyreszt itt vannak az uttal kapcsolatos kepek, masreszt meg mostantol minden nap kaptok majd valamit (ami lehetoseg szerint mas lesz, mint az instagram). velemenyek es keresek johetnek, mire vagytok kivancsiak?

bizonyara ertelemszeru, de a biztonsag kedveert: az etterem, a lazac, a szallas, a taj.

ugyan nem szerveztük túl magunkat, de annyi eszünk azért volt Szmisszel, hogy indulás előtt vettünk egy JR Passt (Japanes Rail Pass, én konzekvensen Jail Passnak hívom), vagyis egy vonatbérletet, amivel bárhova lehet utazni két hétig Japánon belül. ezzel a remek kartonpapírkával (laminálva van és ráírtam a nevemet és az útlevélszámomat, de meglepően old school az egész, csoda, hogy nem írógéppel pötyögik rá az infókat) ma elmetróztunk/HÉV-eztünk Tokyo állomásra, ahonnan 10, azaz tíz percenként indulnak vonatok Kiotóba. mivel én szervezkedni, Szmissz pedig a helyiekkel kommunikálni szeret a két szavas japán szókincsével, őt delegáltam a helyjegy kiváltásához, míg én a liftek működését tanulmányoztam (és nem mellesleg egy rakat ismeretlen funkciójú gombot megnyomkodtam menet közben, igaz, ezúttal nem volt rajtam a pizsama, így nem ídéztem elő semmilyen egyenruhás szexi japánt ezzel).

mivel még korábban mondták, hogy az állomásokon meglepően jó a kaja, ‘gyorsan’ felderítettem az alagsorban található boltokat, ahol a világ nyolcadik csodája tárult elém, szakosodott sushipultok, egyik csak füstölt makrélát, másik csak édestofu batyút, harmadik csak vöröstonhal sashimit árult. kicsit arrébb egy kiseb benzinkút méretű bolt bentokat kínált. ez itt a helyi uzsonnás táska megfelelője, annyi különbséggel, hogy a tartalmán kívül az esztétikum is nagyon fontos, így az ételek nem csak változatosak, de elegánsan is vannak elrendezve, mindez egy rendkívül ízléses dobozkában. mivel ha jól értem, ez a konkrét bolt csak állomásokon van, volt shinkansen (ami ugye a helyi ultra hiper szuper gyors vonat) alakú dobozka is, benne rengeteg csecse nyers hal, meg jégcsapretek, meg egy-két beazonosíthatatlan, de csodás ez meg az.

a vonat maga számomra kevésbé volt meglepő, vagy újszerű, mert ezt ugyan csak halkan merem megjegyezni, de a nanjing-peking expressz pontosan így nézett ki, leszámítva, hogy itt halk pöszögés fogadja az embert, ott meg a gangnam style 8 bites csengőhangá konvertálva és hangos böfögések.

bár eddig úgy tudtam magamról, hogy a “klasszikus” tájak hidegen hagynak, az út nagyobbik részét az ablakra tapadva töltöttem, egyszerűen hihetetlen szép hegyek mellett mentünk el (igyekszem majd képet is mellékelni).

kiotóban némi tanakodás után sikerült megfejteni, hogy a szállásunkra vezető busz honnan indul, illetve hogy itt a hátsó ajtón kell felszállni és az elsőnél kell leszálláskor fizetni. szállásunk a maga nemes egyszerűségével tökéletesen megfelel igényeinknek és letesztelhetjük a futonon alvást tradicionális tatamis szobában.

esténk fénypontja a sarki kis étterem volt, ahol egy angolul egyáltalán nem beszélő bácsi ült, majd amikor látványos mutogatásokkal kiválasztottuk az ételünket és leültünk a pulthoz, ő azt a szemünk láttára elkészítette pár perc alatt (grillezett lazac és udon leves), majd elégedetten kent magának egy vajas kenyeret (!!) és leült a pult végén lógó tévé elé, amiben a helyi nóta tv szólt, benne a japán korda gyurival és playbackre tátogó kimonós nőkkel.

ma először kezdem azt érezni, hogy tényleg szabadságon vagyok, mindentől távol, a teljes lazulás útján.

holnap tömérdek kultúrális izé vár ránk, Szmissz betegesen rajong mindennemű templomért, részemről a zen kertekre kattantam rá érthetetlen mértékben, azt hiszem, a legjobb helyen vagyunk.

micsoda szerencse, hogy a sarki kisoltban (aminek egyébként van elkülönített dohányzószobája, mivel itt az utcán nem lehet dohányozni, a zárt helyeken viszont többnyire igen) a pénztárgép animált képernyőjén (??) beúszott egy időjárásjelentés, amiből a sűrű hóember piktogramok láttán arra a következtetésre jutottunk, hogy tokiótól északra tél van, így ezt az enyhe kellemetlenséget figyelembe vehettük az útvonalterv megalkotásánál és az ország déli részére koncentrálhatunk.

(az útvonal egyébként a következő: 4 éjszaka Kiotó (közben 1 napos túra Narába), 3 éjszaka Nagasaki (onnan 1 napos túra Kumamotóba (ami egy vár)), majd újabb 4 éjszaka Tókió (innen 2×1 napos túra Nikkóba és Kamakurába). indulás haza dec 22-én este, de előtte jön a fénypontja az útnak, a Miyazaki múzeum!!)

vettem egy USB-s ongyujtot.

nem mondom, Japanban mar masfel nap alatt is sok izgalmas es csodalatos dolgot lattunk (mint peldaul aluljaro lepcsot porszivozo, hatiporszivos metro alkalmazottat), de utunk eddigi kimagaslo pillanata hatarozottan most ejszaka kovetkezett be.

lakasunkban sok ismeretlen targy es
gomb van (lasd meg: taviranyitok), tobbek kozott egy feher videotelefonos kaputelefonnak tunno kutyu. ez az ize tegnap ejszaka elkezdett kulonbozo frekvenciakon random idopontokban pittyegni es kurva hangosan sipolni. Szmissz engem delegalt, hogy csinaljak mar valamit, igy en nemi tanakodas utan elkezdtem kulonbozo gombokat nyomkodni rajta, keves sikerrel.

ebben az akcioban bizonyara megnyomhattam a Nagy Piros gombot (amirol kesobb internetes segitseggel kideritettek nekem, hogy a “Veszhelyzet” felirat diszeleg rajta), de ez csak akkor valt egyertelmuve, amikor hajnali fel 4-kor, a sipolos incidens utan fel oraval, egyszer csak kopogtak a bejarati ajton.

az ajtoban egy 20 kilos, talpig fekete
mentofelszerelesben oltozott japan faszi allt, fejen munkavedelmi sisakkal, oldalan zseblampaval es gumibottal. szeles mosollyal es vegtelen meghajlongasok kozepette
elkezdett japanul magyarazni valamit. erre en is hajlongtam es mosolyogtam, illetve angolul mondogattam, hogy rettenetesen szegyellem
magam, de sajnos a japan tudasom meglehetosen szegenyes.
vegul gondolatatvitel utjan megfejtettuk, hogy en megnyomtam a Nagy Piros gombot, de sajnos veletlen volt, gomenesai.
tovabbi hajlongasok es mosolygasok kozepette alairtam egy papirt, a pasi pedig hatrafele hajlongva elcsoszogott az ejszakaba.

azt mondjuk meg mindig nem tudom, mi az az ize es miert sipol neha, de tobb nagy piros gombot nem nyomok meg.

azt meg talan mondanom se kell, hogy termeszetesen a remekbe szabott jegesmedves, pompomonos pizsamam
volt rajtam.

a helyzet fokozodik, japanban, ahol szinten jobboldali kozlekedes van, balra kell allni a mozgolepcson.

megerkeztunk, a szallast konnyen megtalaltuk, mindenki nagyon halkan es illedelmesen beszel es segiteni szeretne. az utcan nem lehet dohanyozni, cserebe vannak futott dohanyzofulkek (??). beszaras hideg van, 5 fok (real feel 1), igaz, mindez hajnali 3-kor. a furdoszoba egy froccsontott muanyag kapszula, irdatlan praktikus, de az atlagos magassagommal elerem a plafont. a lakasban van harom taviranyito, ebbol csak egynek a funkciojara jottem ra, de azzal elallitottam a futest szolgaltato legkondit (utana sikerult visszaallitani azert nemi pittyeges aran), igy a tobbihez mar nem mertem nyulni.
szmissz erkezesunk utan elment a repteri wc-be, azota masrol sem tud beszelni.

over and out.

ne vegyetek panaszkodasnak, mert termeszetesen nem annak szanom, de az elobb a repteren ucsorogve elgondolkodtam azon, hogy megis mi az istentol vagyok en ilyen irdatlan faradt, ezert felideztem az elmult hetemet, amiota visszajottem szingapurbol.

az ejszakai repelout egy ulesemet rugdoso gyereknek es egy tropusi viharnak hala meglehetosen farasztora sikerult, igy egesz penteken indokolatlan jetlaggel kovalyogtam, ami nem akadalyozott meg abban, hogy este ketszer is megvacsorazzak HKi kedvenc baratnommel (egyszer padthait este 9kor, egyszer sult ananasz hajnali 3-kor).
ezt kovette egy szombati fesztival (ami eleg kozepszeru volt, de eleg nagyvonaluan mertek a gin tonicokat ahhoz, hogy utana hajnalig dartsozzunk egy helyi lebujban) egy vasarnapi tarkonyos csirkeraguleves + rakott krumpli sutesi akcio (ami sikeres volt, es meglehetosen kellemesm vasarnapi bamba programot nyujtott).

utana befigyelt ket nap munka meg egy hideghullam, ami kapcsan tobb reszletben visszaszereztem a Cz-nel deponalt melegebb ruhadarabjaimat. az egeszet megkoronaztuk egy remekbe szabott szerdai lovival es egy hirtelen improvizalt partyval, amibol nagysagrendileg akkor tertem magamhoz, amikor el kellett indulnom Szmisszert a repterre csutortokon.

itt a szalak teljesen osszegabalyodtak, mivel egyet sem tudtam idoben elvarrni, igy Szmisszel kiegeszulve koltoztem egyszerre 3 szobaba Mr. Yingnel, rohangaltam levalt talpu cipokkel cipeszhez, bakancsert Cz-hez, jenert a gyanus penzvaltokba, kilatoba varostnezni, tabletet venni Szmisznek, mikozben ejszaka pedig feliratoztam a mazochizmusbol elvallalt munkakat.
azt most mar inkabb ki se fejtem, hogy hany menetben rontottam el a tokioi szallasfoglalasunkat es miert hagyott cserben a magneskartya, amivel bejuthattam volna a ram bekesen varakozo Szmisszhez.

mindenesetre mar a repulon ulunk, es ugyan meg maradt nemi munkam az utra es fogalmam sincs, milyen random ruhadarabokat pakoltam be Balna nevre keresztelt kozos poggyszunkba, az egyszer tuti, hogy most tobb mint ket hetig Japant fogjuk jarni es az jo lesz nekunk.

az egész úgy kezdődött, hogy megkértem anyukámat, küldjön nekem Szmisszel egy jó meleg pizsamát, mert Japánban be fog fagyni a fenekem. anyukám ennek megfelelően stílusosan egy bugyi kék polár szöszmösz pizsamát küldött, amin nem elég, hogy egy “Let’s be magic” felirat díszeleg, de a felsőjén egy 3D szöszmösz jegesmedve vigyorog, a nadrágon pedig egy fehér pompom fenék magasságban. kísérő üzenetében csak annyit mondott “gondoltam, így is ráhangolódsz Japánra.”

mivel holnap délután indulunk, logikusan ma éjfélkor eszembe jutott, hogy talán ki kellene mosnom pár ruhadarabot, így a késői órára való tekintettel ebben a remek pizsamában kicsoszogtam az előtérbe egy zacskónyi szennyessel, ahol meglepetésemre Mr. Y ücsörgött a tablettjével.

készségesen kipakolta nekem a mosógépet, felajánlotta a mosóporát, beprogramozta valamire a gépet, majd épp búcsúztam volna el, amikor oda hívott a számítógépéhez és elmagyarázta, hogy a 26. emeleten 9 új szoba fog ebben a hónapban elkészülni és új ágyneműt kell rendelnie és szerintem melyik néz ki jól. így hát 20 percig közösen ágyneműket nézegettünk a webshoppon. időközben Mrs. Y is beesett, akivel egyet értettünk abban, hogy a kis holdacskás sötétkék ágynemű rendkívül praktikus, mert a fehéren meglátszik minden folt és még hipóval sem mindig jön ki, de nem ám.

lehet, hogy nem a ritzben lakom, de ez azért mégis csak felbecsülhetetlen.

nemi keresgeles utan megtalaltam a parfumomet egy majkrem konzerv es egy rettenet kinai karton cigaretta mellett, a sportcipom alatt, a borondomben talalhato utazotaskamban.

most mondjatok, h nem vagyok praktikus.