most a szokasosnal is szorakoztatobban vagyok szetesve munkafronton.

adott egy gorog (!!) film, aminek az angol felirataibol kellett csinalnom magyar feliratot. ez meg oke. de most ugyanebbol kell csinalnom francia feliratot. es oke, hogy a magyar es a francia ket anyanyelvem es oke, hogy mar ismerem a filmet fejbol, es nem, nem dolok be az angol-francia false friendeknek es igen, tudom, hogy franciaul a kerdojel ele kell egy szokoz (a felkialltojel ele is egyebkent),de a vesszok… a kurva vesszoket mar egyszeruen nem tudom, hova kell rakni.

csak ha valaki kerdezne, hogy milyen ketnyelvunek lenni.

a jó hír, hogy a hosszas, gyanús hallgatás a főnök részéről megszakadt, így valószínűleg nem szűnt még meg a munkaviszonyom a tudtomon kívül.

a rossz hír, hogy szombat hajnali 2-3 körül akar meetingelni.

oh well, addig majd megmondom a magánéletemnek, hogy játsszon a macskával, vagy tudom is én, makramézzon.

némiképp elgondolkodtam azon, hogy az mti hírei ma reggel a rádióban miért nem említették a kijevi helyzetet, meg aztán azon is, hogy miért a 444, a cink meg az index foglalkozik folyamatosan frissülő folyammal az eseményekkel…

tegnap azt az utasítást kaptam, hogy végezzek piackutatást a kínai csellók és hegedűk amerikai és európai piacáról.

(mondanom se kell, nem ez a Gyár profilja, legnagyobb megrendelőnk egy mormon családfakutató cég…)

iden ket prioritast tuztem ki magamnak (nem szoktam ujevi fogadalmat tenni): az utazas es az olvasas.
ezutobbival egesz jol allok, motivaciom annyira renduletlen, hogy elovettem a felbehagyott konyveket is, es sorra fejezem be oket. az egyik ilyen a tronok harca masodik kotete. a konyvjelzo, amit akkor raktam a konyvbe, amikor elkezdtem olvasni, egy kinai vonatjegy a hatartol a gyarba, a datum rajta 2011 junius 11-e.
ez volt a krach elotti utolso utam, amikor meg abban a hitben hagytam el a lakast az egy honapos utra, hogy egy mukodo kapcsolat var majd itthon.
azota a konyv negyszer megjarta kinat, sot, hawaiira is elvittem, az eletem kicsit osszedolt majd hatarozottan rendbe jott, de lassan 2,5 eve elkadtam a konyvben. csaladom koreben szalloigeve valt, a Kartyas meg, akie eredetileg a konyv, mar egy eve nem is kerdezi, hogy valaha viszontlatja-e.

most migren ide vagy oda, valahogy elegedettseggel es orommel tolt el, hogy ujra kinyitottam es folytattam ott, ahol abba hagytam.

hetek ota eloszor ma vegre elore tudtam volna dolgozni, hogy holnap nem kelljen belehalni a munkaba, ne kelljen stresszelni es hasonlok.
olyan migrent kaptam, hogy teljesen hatastalanitva ulok meg most is, pedig mar a nagy resze elmult, az agyam azonban tovabbra is zsibbad.
ha az univerzum uzenni szeretne valamit, jojjon vissza holnap, mert ma ugysem ertenem.

tegnap elmentem a kinai holdujev alkalmabol szervezett egesz napos moka zaro musorara. shaolin kungfu, enekelo kinaiak, tancolo kinaiak, meg egy kis shaolin kungfu jellemezte a programot.
amikor a szinpadon megjelent par nepviseletes kinai asszony es felcsendult egy altalam jol ismert slager, oda sugtam a velem levo Zosianak, hogy micsoda kamu ez az eloadas, hogy ilyen nemzetkozileg ismert szamokra tancolnak a kinai neptancosok, na persze.
Zosia arckifejezese gyorsan meggyozott rola, hogy attol meg, hogy egy slager altalam ismert (mert teszem azt valamelyik megnyito unnepsegen a HR-es kollegano arra tancolt), az nem jelenti azt, hogy az nemzetkozileg is ismert.

mikozben a koztarsasag teren egy hazibuliban kopasz anarchista finn lanyok vodka es gin alapu boleval kinaltak es freddy mercuryra hajazo irani politikai menekultek riszaltak magukat a tancparketten, mi jobb dolgom tamadt volna, mint baudelaire-rol tarsalogni a pofatlanul
fiatal francia klasszika filologia tanarral, aki az est vegen felajanlotta, hogy felmehetek hozza az eotvos kollegiumba.
szuzen halok meg, ez mar biztos.

amikor a minap a fonokom pesti ido szerint ejfelkor azt uvoltotte a fulembe, hogy nem jo a time schedulling skillem, egy kicsit kedvem lett volna neki elmondani, hogy olyannyira jok ezen skilljeim, hogy eszre sem vette, hogy egy masik full allasom van mellette. de persze csak bologattam, hogy igen fonok, egy csod vagyok.

ha anno jobban figyeltem volna cultural studies órán, talán most el tudnám mondani a főnökömnek politically correct módon, hogy miért nem lehet egy lapon emlegetni bangladest beninnel, ha a kínai munkamorál a közös nevező.