at a hataron, egy csapatkent

miutan tegnap ejfelkor beestem Cz-hez, megittam ket sort (o csak egy egyet), pezsegtem meg a neten egy kort, majd negy zaklatott oranyi alvas utan (almomban pokok masztak az agyon nagyon realisztikusan) elcsoszogtam a sarkon levo vonatallomasra, hogy talalkozzak a fonokkel es egyutt atmenjunk kinaba.

sikerult reggelit is vennem meg magamnak (meg borotvat, mert azt elfelejtettem hozni), amikor egyszer csak vigyorogva ram koszont a konyvelo es a fonok fia, majd kicsit kesobb befutott a wuxiban megismert zsenialis oscar wilde-i fazon is, akiknek mind kifejezetten megorultem.
a fonok koszones nelkul a kezembe nyomta a jegyemet, erdeklodott, hogy milyen az idojaras magyarorszagon, megallapitotta, hogy milyen jol nezek ki es le vagyok fogyva, majd szetvaltunk, hogy atmenjunk a hataron*, ezt kovetoen ujra csapatta alakultunk es elindultunk a peronhoz, majd hirtelen megallt allattunk a lefele meno mozgolepcso, mert az aljan elesett valaki (senki sem serult meg, de most mar ertem, miert kell mindig kapaszkodni, foleg amikor mindenkinel van egy borond), mikozben ezt az incidenst kommenteltuk, fel is szalltunk a ket szintes vonatra, ahol kiderult, hogy en alul ulok a tobbiekkel, o pedig font.
eddig a helyzet felulmulja az elvarasaimat.

ja, es reggel 7kor 26 fok volt.

* HK es Kina az ugy nevezett “two systems, one country” rendszerben vannak, gyakorlatilag HK minden szempontbol ugy viselkedik, mint egy kulon orszag (de megis Kinahoz tartozik), ezert tobbek kozott hatar is van a ket orszag kozott. ezen vagy ugy lehet atmenni, hogy az ember elmetrozik a varos szelere es atsetal a hataron, majd besetal Shenzhen varosaba es ott vonatra szall, hogy megkozelitse a Tyukszarfalvahoz legkozelebb eso nagyvarost (Champing), ahol egy sofor remelhetoleg varja mar. ennek a megoldasnak az a hatranya, hogy velunk egyutt tobb millio ember szeretne eppen atsetalni a hataron, igy nagyobb unnep vagy hetvege alkalmaval siman lehet tobb orat is ott varakozni.
ezt elkerulendo van az ugynevezett through train, amire az ember vesz jegyet HK belvarosaban, komotosan elhagyja az orszagot az allomason, majd megallitas nelkul elhasit Champingig a vonattal, ahol szinten az allomason lep be Kinaba. mi most ezen a vonaton ulunk, erre kellett olyan ketsegbeesetten jegyet venni penteken.

utban HK fele

mondanam, hogy tok esemenytelen utam volt eddig, ami reszben igaz, reszben betudhato a tenynek, hogy ugy szallok mar fel a dohai gepre, mint mas a hetes buszra.

azt azert elmondanam, hogy mogottem es mellettem portugal zarandokasszonyok ultek, egyen salban es sapkaban, nyakukban fejenkent negy szentkeppel. leszallaskor megfigyeltem, hogy a holy sights tourral utaztak, johannesburgba tartottak (??) es kezipoggyasz gyanant volt naluk egy 50 centi magas szuz maria szobor.

napifonok

tegnap a fonokom ontotta magabol a paulo coelho idezeteket. ket hete arra instrualt, hogy tobb belepesre feljogosito vizumot kerjek, mire amikor mondtam, hogy olyat nekem nem adtak eddig soha, kozolte, hogy if you don’t ask the questions you will never know the answers vagyis ha nem teszem fel a kerdeseket, sosem fogom megtudni a valaszokat.

tegnap elso korben leorditotta az agyam, amiert rossz kommunikacio miatt nem tudom, hogy oriasi kinai unnep van most, ezert garantaltan nem kapok jegyet a vonatra, ami atmegy a hataron, hacsak nem veszik meg elore a kollegaim. masodik korben izgagaskodott
meg a teman es erdeklodott, hogy ilyen kommunikacios kepessegekkel es hozzaallassal megis hogyan akarom leelni az eletemet how do you expect to live your life like this?, majd elkezdte csesztetni kinai ido szerint este 10kor a kintieket, hogy vegyenek nekem vonatjegyet help your teammate (segits a csapattarsadnak) felkialltassal. engem e kozben ujbol felhivott, hogy elmagyarazza annak a fontossagat, hogy hetfo reggel 8kor kozosen lepjunk at a hataron o meg en, egy csapat we must cross the border as a team otherwise we are doomed for failure, kulonben kudarcra vagyunk itelve.

miutan megvettek a jegyet, kijelentette a
kozos chatben, hogy remeli, most mind elgondolkodtunk azon, hogy mit jelent a proaktiv kommunikacio (understand the meaning of proactive communication).

ma reggelre pedig kimentette magat egy meetingbol, mert ugy erzi, hogy mostanra bizonyara megtanultuk a kommunikacio lenyeget, foleg en, okulva a jegyvasarlasos tortenetbol.

hosszu lesz ez a ket het a gyarban…

20-30

a tegnapi buliban a tarsasag fele 20 ev koruli volt, ok a hazank jovojeert aggodtak.

a tarsasag masik fele 30 fele jart mar inkabb, ok azon szenvedtek, hogy orokre szinglik maradnak.

abban mindenki egyet ertett azert, hogy a bauhaus epiteszet tiszteletremelto.

finn humor

napok óta szenvedek egy feliratozandó filmmel. szuper jó film, de abból a műfajból, amit 10 évente egyszer szeret az ember megnézni, és utána 5 napig agyoncsapva kóvályog, hogy izé, ugye azért nem olyan szar az élet, mint a filmen, ugye? na ehhez képest én 3 nap alatt másodszorra nézem meg, kockáról kockára haladok vele és tényleg nem vagyok egy búskomor fazon, de már hihetetlen mennyiségű szénhidrátot és gügye sorozatot toltam magamba, hogy ne ugorjak ki az ablakon felvágott erekkel.

mivel az összekötő csajszi giga jófej én meg olyan fáradt vagyok, hogy minden gátlásomat levedlettem, kedélyesen megírtam neki, hogy a filmmel jól haladok, de mindjárt felvágom tőle az ereimet, mi lenne, hogy fizetségem gyanánt “ice cream, lollipop or fairy tale-t” kapnék (vagyis fagyit, nyalókát, vagy tündérmesét), erre kedvesen válaszolt, hogy persze, szóljak előre, hogy mit szeretnék inkább, fagyit, egyszarvút vagy sört és bekészítik nekem.

vákum

miután pénteken konkrétan lefeküdtem este 10-kor, mert annyira fáradt voltam, majd szombaton arra ébredtem, hogy kaptam még egy kis (visszautasíthatatlan) munkát, a stressz-szintem elérte a kritikus határt, aminek következményeként egyrészt némiképp idegbeteg lettem szeretteimmel, másrészt meg sztrájkba léptem.

annyi mindent kellene csinálnom, hogy a racionális döntés az lett volna, ha nem megyek sehová és gőzerővel dolgozom, rendelek valami kaját és ülök a koszos lakás közepén egy laptoppal. csak hát nem vagyok robot és nem tudok a végtelenségig dolgozni, néha valahonnan vissza kell töltenem magamat.

ezért inkább takarítottam, elmentem vacsorázni muchachával, majd mindenféle abszurd alakokkal ismerkedtem az éjszakában, ma pedig rittyentettem egy nagyon kellemes quiche-t és egy paradicsomlevest, majd kisikáltam a konyhát, és most este 10-kor megint ágyban vagyok.

azért nem lehet mindig megőrülni.

mowie mie po polsku

es akkor csak ott allok az egyik random romkocsma kozepen, es az Omar* nevu calabriai olasz azt kerdezi tolem lengyelul, hogy hol tanultam ezt a nyelvet hogy melyik politikai erot tamogatom, mert o bizony kokemeny kommunista. en pedig azon kapom magam, hogy tobb sor tavlatabol is oriasi eroket mozgositva ki birom fejteni nyelvtanilag helyes szerkezetekben lengyelul, hogy talan innunk kellene meg egy sort.

az olasz vegul felszivodik, de ott hagyja nekem a tunizi haverjat, aki egy ujabb sor tarsasagban megvitatja velem az elvalt ferfiak (eddig) ismeretlen eletet.

oh, what the hell.

*egyebkent megkerdeztem, azert hivjak Omarnak olasz letere, mert az apia palesztin szimpatizans.