elszabadult a pokol…

…az agyamban mindenesetre. van egy fuzetecskem, amibe igyekszem mindenfele benyomasokat lejegyezni. ezek sokszor nehezen megfoghato aprosagok, dolgok, amik csak nekem fontosak valamiert. a feljegyzesek nincsenek szerkeztve, egyetlen cel, hogy rogzitsem a benyomast, vagy gondolatot, mielott szertefoszlik.
a minap, nemi irogatas utan visszaneztem az oldalakat es egesz meglepodtem, hogy tenyleg egyszerre harom nyelven irok, raadasul kulonbozo jegyzetelesi kulturak roviditeseit hasznalva.

ez szamomra annak a jele, hogy a kulonbozo identitasaim vegre harmonikus egyseget kepeznek, nem pedig egymassal nem kommunikalo kis rekeszekben buslakodnak. legutoljara gyerekkoromban ereztem ilyet, amikor meg azt se tudtam, mit jelent az, hogy “identitas”.

kognitiv disszonancia

a new yorki chinatown tenyleg pont olyan, mint kina. massal nem tudom megmagyarazni, hogy miert kepzeltem azt egy pillanatra, hogy new yorkban vagyok, mikozben feljottem a hongkongi metrobol…

(mar egy ideje feltunt, hogy leomlottak a kulturakat es nyelveket szetvalaszto hatarok az agyamban az elmult masfel honapban, de azert ez egy varatlan mellekhatas).

happening

mivel a tuntetesek gocpontjaban lakom (ami mostanra egy honapja tarto kedelyes satorozos fesztivalla alakult), teljesen immunissa valtam a veszett szirenazasra. ezert mar csak az utcan tunt fel, hogy valami elter az megszokottol, amikor mindenki a szemkozti haz tetejere mutogatva vadul fotozott. egy ido utan valoban meglattam az ott szomoruan ucsorgo embert, alatta oriasi sarga felfujhato parnaval.

a parna meretebol es a rendorok profizmusabol itelve van nemi rutinuk az ilyesmiben. (remelem, a lebeszelesben is).

dekadencia

tegnap elmentunk a lovira, ahol szakszeru es kevesbe szakszeru elvek alapjan fogadtunk, a vegen meg nyertunk is, es ezen felbuzdulva elobb egy blues barban szocializalodtunk elo zenere (itt egy ideig egy angol faszi szorakoztatott minket, aki felvaltva aradozott arrol Cz-nek, hogy milyen gyonyoru ferfi es mondogatta nekem, hogy olyan okos lanynak tunok), majd atbotorkaltunk egy olyan bulihelyre, ahol tenyleg mar csak tina turner hianyzott a tancparkettrol, amint azt magyarazza, hogy deutschmark or shilling, American Express will do nicely, thank you.

topografia

amikor az istenert nem talaltam taxit es a google maps kozolte velem, hogy mindossze 1,2km valaszt el a celomtol, igazan logikus otletnek tunt nekivagni gyalog. azt az icipici reszletet persze senki sem emlitette, hogy 552m szintkulonbseg var ram a konnyed setam soran.

(arrol mar ne is beszeljunk, hogy jo pesti lanykent feluton az aortaszakadas fele azon tanakodtam, hogy vajon hogy mennek itt fel az autok, amikor leesik az elso ho).

egy honap…

(azon ne akadjunk fenn, hogy valojaban kicsit tobb)
…kellett ahhoz, hogy megerkezzek, elfogadjam ezt a varost, mint uj otthonom. vannak mar bejaratot ettermek, barok, italok, strandok, amik tetszenek, apro rutinok, illatok, szagok, zajok, amik mind egyre ismerosobbek.

ezzel egyidoben hirtelen le is higgadtam, olyan, mintha valaki vegre kikapcsolta volna a monoszkopot sugarzo tevet hajnalban. nem akarok most hirtelen negy chat ablakban beszamolni az otthoniaknak minden atomrol, amit itt latok, nem akarom minden aron belepasszirozni mas agyaba azt, ami itt korulvesz, es most egy kicsit azt se akarom boncolgatni, hogy miert jottem ide. helyette inkabb csak fetrengek az agyon, olvasgatok es sajat magammal nyitok vegre egy chat ablakot.

blog azert lesz, ne aggodjatok.

megújúlás

úgy tűnik, a telefonom is támogatja ezt az ázsiai megtisztulási rohamomat, ugyanis tegnap este készségesen letörölt magáról minden létező adatot. biztonsági mentésem kívételesen pont nem volt (általában nem vagyok ilyen amatőr, de most így hozta a sors), szóval lőttek az elmúlt 1 hónap képeinek és leginkább az összes kontaktomnak.

oh well, idővel gondolom majd visszaszerzem a lényeget…