amiota ket napja visszajottem HKba meg egy honapra, nagysagrendileg nem csinaltam semmit. most valami ujfajta jetlag van rajtam, amitol napi 20 orakat alszom, a szokasos inszomnia helyett. vagy az is lehet, hogy csak szimplan faradt vagyok, elvegre pest egy nagy korforgas volt, mindenesetre alig hagytam el a szobamat (ertsd: az agyamat) es irrealisan szines szagos baromsagokat almodtam (pl. meztelen orosz tancosnok lakkoztak ki a labkormeimet vihoraszva).

kerdeztek, megerte-e meg erre az egy honapra visszajonni, es a valasz mar most igen, sot, csak azert nem ejt ketsegbe az esedekes hazautazas, mert tudom, hamarosan visszaterek. (errol majd kesobb).

sokszor le akartam mar ide irni, hogy milyen fura es indokolatlan euforia szokott ram torni, amikor Hongkongban szall le a gepem. az elejen probaltam racionalisan hozzaallni, biztos csak orulok, hogy elhagyhatom vegre a gepet gondoltam, de nem, minden egyes alkalommal mukodik, transzkontinentalis utakkal es mezei masfel oras repulesekkel is. meg csak a latvanyra se lehet igazan fogni, mert HK ugyan borzaszto esztetikus tud lenni a magasbol, ejjel az oriasi fenyar miatt, nappal a rengeteg hajo es sziget miatt, az ido nagy reszeben olyan suru para/kod/felho boritja, hogy a gep 5 meter magassagban tor ki belole. nem indokolja ezt valojaban semmi, hisz targyilagosan sokkal kevesebb dolog var itt engem, mint pesten, 6 berelt negyzetmeteren terul el masfel borondnyi ingosagom, baratom is kevesebb, mint pesten es lassuk be, anyagilag sem egy jo buli ez a varos.

mostanra mar nem probalok ehhez az erzeshez racionalisan viszonyulni, talan nem indokolja semmi es talan egy nap majd elmulik, de addig is szeretnem minel tobbszor aterezni, mert ugy erzem, luxus lenne elmenni amellett, hogy egy hely ennyire boldogga tud tenni.

ennek fenyeben ebben az egy honapban legfobb tervem, hogy vegigjarjam regi es uj kedvenc helyeimet es ezredszerre is lefotozzak mindent, amit itt ugy szeretek. nem bucsuzok a varostol, mert valahogyan mindjg visszakavargok ide, de az elso latogatasomkor megfogadtam, hogy ugy kell kezelni, mintha az utolso lenne, es ez a hozzaallas eddig bevalt, szoval hu maradok hozza.

mikozben Pesten konzekvensen folyamatosan rossz oldalon probaltam haladni a metroban kavargo tomegben es kulturalisan szokatlanul viselkedtem (jobbra alltam a mozgolepcson), HKban ezzel egyutt azon nyomban a szaguldo minibusz ele akartam kiszallni a repteri taxibol es nem a jardara (aztan megis meggondoltam magam).

azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjuk, hogy miutan se beszelni (milyen nyelven?), se aludni (melyik idozonaban?), se enni (szurcsoles nelkul levest enni?), se tajekozodni (ja hogy kispest nem egyenlo ujpesttel?) nem tudok, most mar kozlekedni sem (egyenes vonalban sem).

na ez a jo abban, ha az ember elmegy egy idegen varosba elni (ezt meg exHubbie kerdezte tolem ertetlenkedve szeptember legelejen, amikor abszurd es irrealis korulmenyek kozott beultunk kavezni 3 ev duhos hallgatas utan. a kerdes egyebkent tobb szempontbol is meglehetosen zavarbaejto).

hiaba ulok a luxus kivitelo dohanyzoban, amiben van ugyan rendes elszivas (es minusz 3 fokos legkondi), tovabbra is erdeklodve neznek ram a haloinges arab ferfiak, hogy mi a fenet keresek en itt. illedelmesen kikapcsoltam a fulembe uvolto halalmetalt, biztos, ami biztos.

(de legalabb szelsebeseb mulik a 6,5 ora atszallasom, hala a stabil wifinek es a jo idozonaban ebren levo baratoknak.)

HK-ban tavolletemben szinte nyar lett, visszatert a dobbenetes para es a nap is eleg sokat sut, igy persze meg idegesitobb, hogy a november ota huzodo labfajasomat most probalom kikuralni intenziv pihenessel, magyarul ulok a szobamban es sorozatokat nezek.

es meg munka sincs.

(de csak tegnap meg ma ertem ra ilyen uri mulatsagokra, szoval azert kibirom, a labam pedig javul).

ezzel a rengeteg ex angol gyarmattal csak az a baj, hogy lassan egyaltalan nem tudok mar tajekozodni, mert mindenhol van egy Queen’s road, egy Victoria Harbour es egy Stanley street.

(a kinai diaszporanak hala a Tin Hau templom se egy igazan jo tampont).

irok mindezt a Hyde parkban, Sydneyben.

micsoda keretes tortenet, ugyanahhoz a kapuhoz erkeztem, ahonnan 10 napja elindultam Adelaide-be.

a melbourne-i bevandorlasi muzeum nagyon talaloan a regi vamhaz epuleteben talalhato.

tobb szempontbol is erdekesnek es dicseretes kezdemenyezesnek talaltam ezt a muzeumot. 

egyreszt erdekesen es erthetoen mutatja be a masodik vilaghaboru elotti bevandorlast. megtekinthetunk egy korabeli hajokabint, megnezhetjuk, hogyan utaztak a legszegenyebbek es a leggazdagabbak. korabeli naplokat, leveleket olvashatunk el. bemutatjak a korabeli kezdemenyezeseket, amikkel a bevandorlokat segitettek (ilyen peldaul a szervezodes, ami az egyedulallo noket tamogatta, akikra nagy szukseg volt a gyarmaton, de gyakran “elkalodtak” erkezesuk utan). a bevandorlas masodik hullamjat (a masodik vilaghaborutol napjainkig) is felvazoljak, az azonban mar sokkal kevesbe latvanyos, ezert kulonbozo esettanulmanyok bemutatasaval dobjak fel a dolgot. nagy kedvencem volt a libanoni taxisofor es a nemet cukraszmester.

ami azonban ennel is erdekesebb volt szamomra (es oszinten szolva nagyon meglepo), az a bevandorlast szabalyozo politika fejlodese. igy kiderult, hogy egeszen 1970-ig a vezerelve a “White Australia”, vagyis a Feher Ausztralia volt. ez nem csak azt jelentette, hogy leginkabb az angolokat es az ireket vartak tart karokkal Ausztraliaba (sokszor ingyen foldet biztositva nekik), a tobbi nemzetet pedig erosen buntettek (a kinaiakat tobbszor teljesen kitiltottak), de az oslakosok sorsat is eldontotte. sokkolo adat volt szamomra, hogy mindossze 1967-ben lettek az oslakosok teljes erteku allampolgarok (vagyis onnantol kezdve vehettek maguknak hazat, nyithattak bankszamlat, stb.) es csak 1980-ban kert a kormany bocsanatot a “Stolen Generation-ert”, vagyis azert a tobb tiz ezer aboriginal gyerekert, akit 1900 es 1970 kozott elvettek a szuleiktol es intezetbe raktak, hogy kulturajukbol kiszakadva nojjenek fel (tobbnyire foldmuvesnek es cseledlanynak tanitottak itt oket). a politikavaltast egyebkent az is mutatja jelkepesen, hogy 2000-ben az ausztral kormany elismerte, hogy az elso telepesek erkezesekor Ausztralia mar lakott terulet volt, megdontve ezzel a korabbi “lakatlan sziget elfoglalasa” elmeletet, amivel a feher ember hatalmat magyaraztak.

sokkal rovidebb, de szinten eleg beteg mozzanat volt, amikor a masodik vilaghaboru kitorese utan a nemet, olasz es japan szarmazasu, ausztral allampolgarokat taborokba zartak Ausztraliaban, illetve korlatoztak a mozgasukat, puszta paranoiabol. ezen csak azert nem lepodtem meg annyira, mert a pearl harbouri muzeumban mar kellokeppen lesokkolodtam azon, hogy az amerikaiak 120,000 japan szarmazasu amerikait internaltak Pearl Harbour utan.

osszessegeben kifejezetten hasznosnak es erdekesnek tartom ezt a muzeumot es extran ertekeltem a mellek kiallitasokat, ahol egyertelmuen pedagogiai cellal hivjak fel a figyelmet a hetkoznapi rasszizmusra interaktiv videoval es szerepjatekkal, illetve az identitas sokfelesegere es a kulonbozo osszetevoire (megemlitve itt nem csak a kulturalis, de vallasi es szexualis kulonbsegeket).

vagy van valami nagyon kulonleges tajszolas itt Brisbane-ben, vagy minden masodik pincer itt francia.

tegnap del korul ertem ide Brisbane-be egy eleg szar, farok riszalos turbulencias repules utan (emlitettem mar, hogy utalok repulni?).

a varosban 32 fok vart (tizzel tobb, mint Melbourne-ben) es extrem, 11-es fokozatu UV index. ennek oromere, mire elertem a szallast, enyhen szolva ki voltam purcanva.

a szallasom ezuttal egy muemlek gyarmati hazban kialakitott panzioban van, ahol kedvesen tajekoztattak, hogy a kertben elo kek gyikok vedettek es artalmatlanok, de azert zarjam be a mosokonyha ajtajat, ha nem akarom a bugyiaim kozott viszontlatni oket.

az idojaras egyebkent dobbenetes. a legtobb emberrel ellentetben, arabia lanyakent kifejezetten kedvelem a bazi meleget napkozben es azt is, amikor este melegben lehet setalgatni az ebredezo varosban. ezzel egyutt ez a gyakori helyszinvaltoztatas talan mar engem is kisse erzekennye tesz.

szinte gombnyomasra elnyomott az alom es csak orakkal kesobb riadtam. ahogy reggelit/ebedet/vacsorat kerestem (fel6 volt es meg nem ettem semmit aznap), gyorsan rajottem, hogy jo otlet volt Melbourne-ben kihagyni a nepszeru hipszter negyedet, mert Brisbane-ben ket sarokra lakom tole. nem mintha annyira rajonganek a hipszterekert, de kedvelem az alternativ negyedeket es a hangulatos kavezokat.

az az igazsag, hogy annyira kellemes helyeket talaltam tegnap este meg ma napkozben, hogy komoly kesztetest erzek, hogy hagyjam a francba a varosnezest es egyeb kulturalis programokat, hogy csak dogoljek egy kavezoban, vagy meg jobb, a folyoparton kialakitott mesterseges strandon (lasd foto) (ami persze teljesen ingyenes es kulturalt, mi mas?)

egyeb izgalom, hogy a varos tele van ibiszekkel, ami engem onmagaban feldob, mert imadom valamiert ezeket a madarakat (biztos az egyiptomi mult teszi).

illetve teljesen veletlenul egy oriasplakatrol ertesultem tegnap, hogy ma este fellep Sinead  O’Connor a helyi MuPaban, amire gyorsan vettem is jegyet, miutan meghallgattam az utolso albumat.

mit is mondjak? life is good, tovabbra is.

az emlitett strand, a csunya barna viz a folyo.





megerkeztem a brisbane-i szallasomba, ami egy regi gyarmati villabol lett panzio. a hazineni vidaman korbemutogatott, majd elkezdte sorolni, kik laknak meg itt. megtudtam, hogy a velem szemben levo szobaban egy szir lany van, “but don’t worry”, tette hozza, “she is quite westernized”.