felreertes ne essek, nem panaszkodom, csak nem ertem. lementem a strandra Shek O-ra, de mire odaertem, permetszeru eso kezdett el esni. engem ez nem tantoritott el, ellenben annyira elalmosodtam, hogy vagy jo masfel orat sziesztaztam (igen, az esoben, annyira nem szakadt). amikor felebredtem, ugyanaz a permet fogadott, cserebe leegett az arcom, mikozben hason aludtam.

szoval ezt valahogy tobbszorosen nem ertem, de azt hiszem, volt mar nagyobb is majdnem-novemberben.

azert jo, hogy ismerem a varos osszes ingyen wifijet, mert amikor hajnali n2-kor el kellene kuldenem a melot, de a tengeralattjaro wifije bemondja az unalmast, a router pedig a minden bizonnyal alvo szomszednal van, eleg lecsoszognom a laptopommal a honom alatt a haz ele (papucsban) es a kozeli fogadoiroda ingyen wifijerol elkuldenem a fajlt. easy beasy.

Chittorgarh azt hiszem mindnyájunk számára az út meglepetése volt. miközben Ranthambore-ból zötyögtünk Udaipurba és a remek indiai forgalmi viszonyokon szörnyülködtünk, sofőrünk, a remek Mr. Singh egyszer csak  bevezetett minket egy városkába, majd annyit motyogott, hogy Visit fort, mire mi lapozgatni kezdtük a menüt utitervet, hogy mégis milyen erőd vár ránk. őszintén szólva kicsit fáradtak és nyűgösek voltunk, és azt hiszem, mindenki arra szavazott volna, hogy érjünk már a szállásra mihamarabb, de ha már ott voltunk, nem mertünk ellenkezni.

Mr. Singh egyre meredekebb utakon hajtott felfele a városka fölött elterülő óriási várfallal védett terület felé, mi pedig növekvő érdeklődéssel figyeltük, hogy hol fogunk kikötni a hetedik kapu után. itt beszállt hozzánk egy idegenvezető, aki már bőbeszédűbb volt, mint a sofőrünk és egyből felvázolta, hogy milyen látványosságok várnak ránk. mi azonban az éhenhalás szélén állva eltérítettük az egészet egy közeli kis vendéglőbe, amiről a vezetőnk többször elmondta, hogy nem túl turisztikai hely és ugyan tiszta, semmi nagy durranásra ne számítsunk. mondanom se kell, kb. itt ettük a legjobbat, igaz, egyesek némi whiskey-vel fertőtlenítettek azért a biztonság kedvéért.

a város történelmét több órában hallgattuk a tűző napon, ennek megfelelően elég kevés dologra emlékszem, lényeg, hogy egy olyan szép hercegné élt az egyik palotában, hogy háború robbant ki miatta, de hiába győzedelmeskedett az ellen, a hercegné tűzbe vetette magát a női lakosság nagyobb részével. ezt a tűzbevetősdit egyébként még kétszer megismételték a későbbiekben is, ezért a látványosságok közé tartozik egy óriási placc, ahol elvileg a máglya állt.

a hely azért tetszett nekünk annyira, mert egyrészt egyetlen egy elveszett hátizsákos fehéremberrel találkoztunk, és üdítő volt, hogy nem nagyüzemi turistaként állunk sorba fényképekért napkalapos japánokkal. e mellett a hely puszta mérete teljesen lenyűgöző, teljesen felfoghatatlan, hogy a hegy tetején felépítettek egy akkora várat, mint fél budapest, benne több víztározóval és erdős területtel. nekem az abszolút kedvencem a tó közepén található nyári palota volt, ahova a hercegné (Padmini) visszavonult a hőség elől.

nézegessetek inkább képeket:

miutan a (volt) fonokom lassan tobb mint egy eve hallgatott, mint a sir (bar a Kartyast bombazta a kozelmultban gyonyoru technicolor jovokep vetitesekkel), hirtelen most ram irt, hogy hallgassam meg az internetes karaoke oldalra feltoltott romantikus balladajat.

ezt az ember ki kene talalni, ha nem letezne.

de tenyleg, mast nem nagyon lehet tenni azon, hogy a burmai utcai kaja, a vietnami levesezo, a kinai csapviz, az indiai falusi vendeglo utan az utolso nap utolso oraiban a luxusszalloda luxus sutijetol fosom le a bokam (excuse my French). egy kilo szentablettaba kapszkodva vagtam neki a repuloutnak vissza HKba.

jaipurbol nemi kocsikazas utan ranthambore-ban kotottunk ki, ahol egyreszt egy fantasztikus szalloda vart minket, masreszt masnap nem egy, hanem ket szafari.

igy erkezesunk delutanjat leginkabb azzal toltottuk, hogy a szallod kulonbozo szegleteit fenykepeztuk, illetve a medenceben csobbantunk es a hihetetlen luxusban elvezkedtunk.

masnap jott az igazi lenyeg, a jeepes szafari, amihez felkeltunk 6 elott, teat es kekszet ontottunk magunkba, majd ket ismeretlen indiaival bezsufolodtunk egy hat szemelyes, teljesen nyitott jeepbe (ertsd: ulsz egy padon nemi osszkerekmeghajtason). kaptunk magunk melle egy sofort es egy vezetot, aki kozepesen izgalmas informaciokkal latott el minket.

megtudtuk tole, hogy a termeszeti park teruleten, vagyis 1700 negyzet km-en 52 tigris maszkal buntetlenul. az allatok nincsenek bechipezve, a hatalmi harcokba es a termeszet rendjebe az ember nem avatkozik bele, annyit tesznek csupan, hogy vedik a parkot az orvvadaszoktol es turistakat furikaznak benne ide-oda kereskedelmi es ismeretterjeszto cellal. a park szektorokra van felosztva, minden jeepnek sorsolnak egy szektort, ahova viheti a turistakat, hogy ne mindenki ugyanott tobzodjon.

az elso egy oraban lelkesen zotyogtunk a poros utakon, erdeklodve fotoztuk a kulonbozo szarvasokat, majmokat es pavakat, amik eleg surun kereszteztek az utunkat es a taj puszta latvanya is feldobott minket. lelkesedesunk epp kezdett lankadni, amikor szemfules soforunk tigris labnyomokat fedezett fel az uton, amiket lelkesen kovetni kezdtunk. sajnos azonban kulonbozo furikazast kovetoen minden lelkesedesunk ellenere nem talaltuk meg a tigrist, igy delelott 10-re porosan, ehesen, faradtan es csalodottan tertunk vissza a szallasra.

a delutani szafarink 3-kor kezdodott. ezuttal egy masik szektort, de foleg egy masik ismeretlen indiai part kaptunk, akikrol gyorsan kiderult, hogy a ferfi hobbija a tigris spotting, ezert folyamatosan szafarikra jarnak orszagszerte. emberunk szemfulessege es szakkepzett megfigyelokepessege szinte azonnal kapora jott, amikor kiszurt egy medvet a tavolban, amit egesz sokaig kovettunk.

a medve latvanyatol egy ideig feldobottan furikaztunk fel-ala, de lassan kozeledett a zarora es ugyan kulonbozo nyomokat talaltunk es jelzohangokat is hallottunk mas allatoktol, tigrisnek nyoma se volt. mi mar epp kezdtuk vigasztalni magunkat, hogy legalabb megprobaltuk es vegulis medvet sokkal nehezebb latni, amikor a vezetonk utolso otletkent benavigalt minket egy kisebb tavacska melle.

par perc utan egyszer csak tenyleg kisetalt egy felnott bengali tigris a bozotbol es komotosan befekudt a vizbe husolni. jeepunkon orult izgatottsag soport vegig, mindenki a lehet legjobb fenykepet probalta kesziteni, kozben megjelent ket masik jeep is, mindenki helyezkedni probalt, a nagyobbacska macska pedig mindekozben melan mosakodott tovabb. 

az altalanos felfordulas kozepette vezetonk egyszer csak felsikoltott Oh my God! this is Matchli! erre minden helyi jelenlevo a fenykepezogep kattogas, motorberreges es izgatott duruzsolas kozepette elkezdte ismetelgetni, hogy Matchli, Matchli. mindekozben mar annyira kozel mentunk a jeeppel szegeny allathoz, hogy mig korabban megfordult a fejemben, hogy egy teljesen nyitott jeepben talan nem a legjobb otlet ragadozo fenevadakat nezni, most mar inkabb a tigrist feltettem magunktol. 

mivel kozeldett a zaroora, kenytelen voltunk fakepnel hagyni Matchlit, aki egyebkent mindekozben remelul pacsalt es idonkent erdeklodve nezett minket, mint affele szorakoztato esti meset.

a visszauton megtudtuk, hogy Matchli India egyik legismertebb tigrise, mivel nosteny letere 10 even keresztul uralta a nemzeti park legszebb es legnagyobb teruletet, mikozben 10 kistigrist nevelt fel. mostanra mar 18 eves es az egyik szemere vak, de nepszerusege toretlen, mivel fenykoraban tobbreszes dokumentumfilm keszult rola, amit leadtak a TV-ben is. igy nem eleg, hogy az utolso pillanatban sikerult tigrist latnunk, de raadasul egy kimondottan hires tigrissel hozott ossze minket a sors.

aki kitette mar a labat a nyugati vilagbol es megprobalt felszini kozlekedest igenybe venni, tisztaban van azzal, hogy a vilag tobbi reszen mas normak uralkodnak. india azt hiszem, mindenen tultesz.

az egy dolog, hogy itt is forditott kozlekedes van, ezert alapbol varatlan iranybol jelennek meg jarmuvek, foleg, hogy a zarovonal fogalma teljesen ismeretlen, igy mindenki ott megy az uton, ahol neki szimpatikus, ha kell, pont veled szemben, valahogy majd csak megoldjatok. a legszelesebb ut, amit eddig igenybe vettunk, ket sav szeles volt, de ez valojaban erdektelen informacio, mivel a legtobb jarmu masfel sav szeles, annyi aru/fityego/ember log rajta (bar ez nem altalanos, az elobb peldaul megeloztunk egy buszt, aminek a tetejen ult meg egy busznyi ember). ehhez meg hozza jonnek az ut szelen setalo emberek (hova mennek?), fejukon vizeshordoval, orias batyuval, gazpalackkal, vallukon rozsevel, baltaval, muanyagcsovel (ezeket nem most talalom ki, hanem lattam mindegyiket) es a random allatok. amint lakott teruleten haladunk at (ami eleg gyakori, hiaba utazunk elvileg egy “autopalyan”), barmikor megjelenhet egy kosza kecskenyaj, par tucat kobor kutya, egy falka vadmalac, nemi majom es persze rengeteg szent tehen. mig az osszes tobbi allat relative kiszamithatoan csak atkelni szeretne az uton, a szent tehen ohne zsenir grasszal az ut kozepen, lehetoleg forgalommal szembe, mikozben tobb tonnas teherautok kerulgetik es huznak el tole 5 centire.

csak hogy teljes kepet tudjatok alkotni a helyi viszonyokrol, ne feledkezzunk meg a hangeffektekrol. eloszor is mindenki folyamatosan dudal. dudalsz, ha elozol, dudalsz, ha kanyarodsz, dudalsz, ha belep eled a szent tehen. ehhez meg hozza jonnek a kulonbozo bollywoodi slagerek, amiket foleg a helyi traktorvezetok hallgatnak, akik egy robbanomotorbol, egy samlibol es egy napernyobol takolt jarmuvon ulnek, amire oriasi hangfalakat rogzitenek es az egeszet villogo LED sorral diszitik to make it nice.

ahogy apam talaloan megjegyezte, Indiaban terben es idoben kell vezetni, igy akkor sem unatkozunk, amikor tobb szaz kilometert kell furikaznunk egyik varosbol a masikba. 

alant egy kep illusztralando a helyzetet, itt epp megindult mindenki egyszerre, miutan fel oran keresztul egy vasuti atkelonel rekedtunk.

az elso es az utolso kep magaert beszel, kozotte amber fort minden mennyisegben, koztuk a tukorpavilon, ami meglehetosen latvanyos volt.   

a sikeres elefantolas utan nagy vidaman elfurikaztunk az Ambert Forthoz, ami valojaban a nap legfontosabb latvanyossaga volt. csak hogy ne unatkozzunk, a hegy tetejen elterulo fellegvarba egy kisse rozzant dzsippel robogtunk fel a sikatorokon keresztul. itt ujabb vihogasban tortunk ki es felmerult, hogy ideje lenne meghuzni a palinkat, de mivel meg mindig csak delelott fel10 volt, leszavaztuk a gondolatot es inkabb igyekeztunk kapaszkodni.

az Amber Fort valojaban egy nagyobb palotakomplexum, amit a helyi maharadzsa epitett valamikor a 17. es a 18. szazad kozott. epiteszetet a hindu es a muszlim muveszet vegyitese jellemzi es szamos lepcso, udvar, oszlopos csarnok talalhato benne, amiben funkciojatol fuggoen a hadsereg gyakorlatozott, a miniszterek tanacskoztak, vagy a pornep varakozott bekitesre.

kedvenc reszletem az volt, hogy a maharadzsa felesege, a maharani teljesen mozgaskeptelen volt, mivel konnyed 35 kilo ekszerben kellett toltenie a napot, ezert egy szinten elegge feldiszitett, kerekes talicskaban tologattak jobbra-balra, amitol az Amber Fort valoszinuleg a vilag elso akadalymentesitett palotaja.

a palotat kovetoen kotelezo termekmegjelenites kovetkezett, a jol ismert “bemutatjuk, hogyan keszul a nagyon hagyomanyos es lokalis kezmuves porteka”alcaval, amirol gyorsan kiderul, hogy legfobb celja, hogy a turista meg is vegye az adott hagyomanyos es lokalis portekat. mivel mi sem most jottunk le a falvedorol, mar erkezeskor teljes osszhangban megfogadtuk, hogy az eg vilagon semmit sem veszunk es nemi welcome drink fogyasztasa utan tavozunk.

annyira elszantak voltunk, hogy a welcome drink elfogyasztasa utan azon kaptuk magunkat, hogy fejenkent harom negyzetmeter szonyeggel lettunk gazdagabbak es egy kisebb vagyonnal szegenyebbek. mellekes informacio, hogy bankkartya es kello kp hianyaban a szonyegekkel fizetes nelkul tavoztunk, majd a nap vegen a szallodankba kuldtek egy fiut biciklivel, kezeben bankkartya terminallal.

a nap tovabbi reszeben meg kulonfele csillagvizsgalati eszkozoket es atomorat, akarom mondani oriasi naporat csodaltunk meg a rekkeno hosegben, valamint a maharadzsa varosi palotajat is megneztuk, ami egy ujabb udvarokbol es oszlopcsarnokokbol allo epuletkomplexum. erdekessege, hogy a maharadzsa csaladja tovabbra is benne lakik az egyik reszeben, ahova ertelemszeruen nem mehettunk be.

jaipurt ezzel lezartuk, kovetkezo utunk ranthambore-ba vezet, ami ha jol ertem egy termszeti rezervatum, ahol bengali trigrisek grasszalnak szabadon. internetfuggvenyeben jelentkezem.

jo szokas szerint, ezuttal embereket kaptok, megy egy elefantot.