az utolso celegyenes

ma reggel ket nap nyalcsorgatos alvas es enyhe onsajnalat utan vegre kipihenten aludtam es ugy dontottem, ideje akcioba lendulnem.

ezert osszeszedtem az egy honapja felredobott uszocuccaimat es elsetaltam kedvenc uszodamba, ami aprilis kozepen szerencsere ujra nyitott, igy egyik kedvenc reggeli setam kereteben kozelithetem meg. az uszoda, ami most mar nyari nyitva tartassal uzemel magam volt az akvatikus mennyorszag, mivel a szokasos egy medence helyett viz csobogott mindegyikben, az emeberek pedig igy olyan szinten szetszorodtak, hogy a savomban nem is talalkoztam senkivel, csak a szomszedban bukkant fel neha a teljes napvedo felszerelesben (ertsd: hosszu ujju poloban es nadragban, kesztyuben es zokniban, es ami a legijesztobb: pussy riot arcmaszkban) szerencsetlenkedo no, de mivel o ennek az uszodanak allando kelleke, egesz meghatodtam, amikor varatlanul megjelent mellettem, mint valami mocsari szorny.

az uszas nem ment se jol, se rosszul, de majd masfel honap kihagyas es legalabb harom kulonfele virusos nyavalya lekuzdese, valamint 265 varosnezesnek alcazott legyalogolt kilometer utan oszinten nem volt semmi elvarasom magammal szemben.

az uszodabol a keruleti Tin Hau templomba vezetett utam, ahol egy kicsit melaztam a fustolok felhomalyaban (lasd kep) es kulonosebben nem gondoltam semmire, csak arra, hogy jo lesz ez.

ezt kovetoen belevetettem magam a piac nyuzsgesebe, ahol gyanus eredetu gozgombocot vettem nejlonzacskoban (mert stomach flu legyen a talpan, ami elriaszt engem a street foodtol), majd szezamszoszos rizstesztat hungarocell dobozkaban, es ezekkel felfegyverkezve meglatogattam kedvenc terapias macskamat (HK tele van terapias macskakkal, akik kulonfele boltok tulajdonat kepezik, de a nap bizonyos oraiban josagosan elterulnek az erre rendszeresitett dobozon / gyumolcsos standon es josagosan hagyjak, hogy az utca stresszes (vagy akut macskahianyban szenvedo) nepe megdogonyozze oket).

e modon testileg es lelkileg feltoltodve felmasztam a tetore es arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy the only way is up, majus 17-e estig nem letezik szamomra semmi, csak HK.

kepek: a tin hau templom es a terapias macska, akit almabol riasztottam fel, ezert panikszeruen mosakodni kezdett.



we are family

ize, ez HK egyik legszegenyebb negyede, mondom batyamnak szinte bocsanatkeroen, mikozben kedvenc negyedemben (es egyben lakhelyemen) maszkalunk, mert hirtelen belepm nyilalt, hogy mi csaladilag hm… nem ehhez vagyunk szokva.

de hat nem ott vannak a legerdekesebb dolgok? kerdezi tolem valaszul, hiszterikusan vigyorogva es masodpercenekent huszonot kepet keszitve.

arábia lánya

miután 6 órán keresztül válogatott pozítúrákban vezettem a porcelán buszt péntek éjjel, egész gyorsan jól lettem szombatra, viszont azóta egyszerűen semmi kedvem enni, éhes se vagyok. mivel viszont most már vasárnap délután van és több mint 48 órája nem ettem semmit, csak egy zacskó kekszet, elkezdtem tanakodni, hogy mégis mit bírnék magamba erőltetni, ami lehetőleg nem repít vissza a fürdőszobába.

a rizs bár nagyon kézenfekvő lenne, ki van zárva, mert pontosan azóta van herótom a főtt rizstől, amióta rendszeresebben járok Ázsiába, szóval uszkve 5 éve. a piritós technikai akadályokba ütközött, mivel míg én bátyámmal jártam a várost bőszen a kenyért szegényt megette a penész.

már majdnem meggyőztem magam, hogy némi főtt krumpli igazán jót fog tenni, amikor rájöttem, hogy se ahhoz, se semmihez sincs kedvem, ezért kissé nyűgösen elnapoltam a kérdést és elkezdtem rendet rakni a szobámban.

pakolászás közben előjött a bátyámtól kapott pisztáciás baklava, amitől hirtelen felcsillant a szemem. minden létező ellenjavalat ellenére gondolkodás nélkül betoltam belőle egy sort, most meg várom a sorsom.

idoziteni tudni kell

meg jol bepozoltunk par vicces bucsuszelfire, hulyeskedve kovettuk a giccses epuletek elott fotozkodo eskuvoi parokat, majd este 10kor elbucsuztam batyamtol 5 nap vidam varosnezes utan, kielemeztuk az utat es elsopro sikernek iteltuk. a metron zotyogve valtunk el, mondvan, julius elejen ujra talalkozunk.

este 11-tol hajnali 1-ig szabalyosan csak percekre birtam elhagyni a budit, a gyomorrontas/ stomach flu / etelmergezes osszes tunetet produkalom a hidegrazastol kezdve az orditva hanyason at a lazig, most hajnali 4 van, batyam egy ora mulva indul a repterre mr. yingtol, igazan nem lehet azt mondani, hogy nem birok jol idoziteni (de azert lennek mar jobban is basszus).
(ezuton koszonnem meg azoknak a baratoknak, akik este 11 ota digitalis jelenletukkel segitenek at ezen a ritka szar pillanaton).

dragons come and go

tegnap este megerkezett batyam, hatarozottan jo hangulatban es vidaman, en pedig uj erore kapva tereltem mr ying fele, amikor az epulet elott rendorsegi razzia fogadott minket, falnak allitott bunozok, oket orzo rendorok es lesifotosok mindenhol, en pedig csak legyintettem, hogy oh well, biztos az illegalis mahjong parlourral lehet a baj, mire batyam rutinosan kontrazott, hogy talan inkabb a negyedik emeleti karaoke barral volt gond, majd azzal a lendulettel megkerultuk az epuletet, hogy akkor menjunk hat a masik bejaraton, annyi baj legyen.

az egesz hetre rettenetesen szar, esos, viharos (de fulledt meleg) idot josoltak, ettol fuggetlenul en kompra ultettem batyamat, hogy mi marpedig cheung chau szigetere megyunk, ami a lucky bun, vagyis a szerencse gozgomboc fesztivalrol ismert, amikor a falu derek ifjak bambuszallvanyokat masznak meg szelsebesen, hogy a tetejen levo, piros tintaval megfestett gozgombocot megkaparintsak. a fesztival mindossze evente egy nap, de az egesz sziget erre es a shrimp paste (rakpaszta) keszitesre van raallva, igy egyik sarkon pluss lucky bun kulcstartocska es telefonfityego fogadja az embert, a masikon pedig nadtalakon szarad a miniatur raksereg (a ketto kozott pedig pizsamas nenik es unott macskak grasszalnak).

ragyogo napsutesben ertunk partot, ahol azon nyomban elsodort minket egy dobolo, harosnazo, sarkanyos menet, amit vidaman kovettunk a sikatorokban, mig hirtelen eszembe nem jutott, hogy hisz most van Tin Hau, a matrozok vedoszentjenek szuletesnapja, ezert egesz honapban felvonulasok es egyeb mulatsagok varhatok. batyammal egymasra licitalva fotoztuk vegig az unnepi sereget, beleertve a raklapon tarolt sult feldisznokat (egesz fejjel), amit lelkiismeretesen toltak korbe a faluban, szegeny Tin Hau nehogy azt erezze, le van ejtve. 

ezutan elvezettem batyamat a sziget legeldugottabb szentelyebe, ami a helyi idosek otthona kertjeben talalhato es ezert pizsamaban lezengo jarokeretes bacsik mellett vag at a fustolokkel felfegyverkezett nep, ha el akar mormolno egy imat. kifele menet szembe jott az a biciklit tolo, enyhen szellemi fogyatekos ferfi, aki harom evvel korabban segitokeszen megmutatta ezt a szentelyt, mikozben a google mapsszel hadakoztam, hogy ugyan miert akarnek en az idosek otthonaba menni, ha egyszer a szentely az uticelom. o most is felajanlotta, hogy megmutatja a helyet, de mi vidaman kozoltuk, hogy epp onnan jovunk, amit szemlatomast orommel nyugtazott.

ez kovetoen a strandra menet vettunk egy  sushitekercset a bolond japan nenitol, aki giccses teaszalont is uzemeltet, ahol sose ul senki (pedig a falon a neni fotoi lathatoak hagyomanyorzo kardos nindzsas kiszerelesben netto huszonot evvel ezelottrol) es az elmult ot evben immar legalabb tizedszerre diktaltam le neki, hogy hogyan mondjak azt magyarul, hogy arigato, mert ugy latszik, hiaba irja fel a vaskos fuzetebe minden alkalommal, meg nem ismeteltuk el elegszer.

ezt kovetoen kivetodtunk a strandra, kirohogtuk a kozelgo fekete felhoket, hogy meg hogy egesz napos felhoszakadas, hisz mar delutan ketto es menten napszurast kapunk. hosiesen bevetettuk magunkat a nem tul meleg vizbe es pont megszaradtunk, mire jott a thunderstorm alert, amire fittyet hanyva meg “bunfest” feliratu polokat vasaroltunk, ezzel lekesve az epp indulo kompot.

sebaj, menjunk akkor addig enni felkialltassal kiultunk egy kifozde (fedett) teraszara, ice lemon teat es random leveseket rendeltunk, mikozben a kikotoben az orrunk elott szallt partra egy ujabb sarkanyos csapat, szentelyestul, dobostul, feldisznostul.

abben a szent minutaban leszakadt az eg, a falucskaban megallt az elet, a kormenet bemenekult a velunk szembe levo fedett molora es jobb hijan helyben dobolt, harsonalt es sarkanyozott, korulottunk egyre tobb ember tolongott hello kittys esernyoket lerazva, egy jambor koborkutya pedig igyekezett befekudni az olembe.

a szemkozti part, majd a teljes kikoto eltunt, nem lattuk mar a kormenetet se, csak hallottuk, hogy szuntelen dobolnak tovabb a vizfuggony mogott, majd hirtelen ujabb dobolas kozelgett es egy ujabb szentelyes, zaszlos menet jelent meg, esernyokkel felfegyverkezve es fittyet hanyva az elemekre, mar-mar provokativan  vonult el mellettuk es a helyben toporgo konkurencia elott.

az eso alabb hagyott,  igy a megszegyenitett, molora beszorult menet is gyorsan felkerekedett, a mellettem ulo szaz eves neni diszkreten betaplalta a kutyaba a loncshusos szendvicset (palcikaval), en pedig a team utolso kortyait hangosan szurcsolve vigyorogtam az egeszen.

mire megerkezett a kompunk, szinte el is allt az eso, batyam pedig nagyot sohajtva lepett a fedelzetre, fajo szivvel hagyom itt ezt a remek kis szigetet, mondta.

kezdodik az egesz ujra

nem hittem volna, hogy ez lehetseges, de _pontosan_ ugyanazt produkalom mint egy evvel ezelott. Szeoulban, akarcsak Ausztraliaban a szuper ut ellenere belefaradtam az utazasokba es arrol almodozom, hogy ujlipotvarosi lakasomban vagyok es rutineletet elek. nem akarok borondot latni, varosnezest szervezni, idegen penzzel bibelodni, ezredik latvanyossagot huszonhat szotbol lefotozni.

ezzel egyidoben naponta atlag ketszer akarom elbogni magam HK utcain, hogy dehisz en mindjart elmegyek innen es ugy tanulmanyozok minden utcasarkot, mint egy haldoklo rokon arcat, amit igyekszem orokre magamba vesni. es belem nyilal, hogy Istenem, hisz nem lattam meg semmit es napi 26 oranyi programot szeretnek magamnak szervezni.

es mindenki egyre csak azt kerdezi, orulok-e, hogy hazamegyek, en meg allok hulyen, hogy ne tessek tolem ilyeneket kerdezni, mert mar megint limboban vagyok, ami a legutalatosabb ar, amit fizetni kell ezekert az extrakontinentalis kalandokert.

es persze minden rendben lesz, hisz volt mar ilyen es akkor sem haltam bele, csak elvesztem az oktogonon, meg idegennek ereztem magam a sajat varosomban, de nemi vodka meg baratai tarsasag csak helyrerazott, addig meg ott a nightwish, ami 15 eve remek gyogyir zaklatott lelkemnek.

arrogance

oh yeah? so what do you know in French? (komolyan? és mit tudsz franciául mondani?) kérdezte a blazírt francia csaj, akinek egy francia ismerősöm lelkendezve magyarázta, hogy milyen fantasztikusan beszélek franciául.