fish sauce

azt hiszem, fish sauce szezon lehet, mert a minap a konyhaban majdnem elajultunk a svajci lakotarssal, ahogy megcsapott minket a szomszed foztjenek szaga. mivel meg ma delutan is terdig gazoltunk a halszosz buzben, pedig minden ablakot tarva nyitva hagytunk (talan ez volt a baj), gyanitom, a szomszed nagyuzemben gyartja a trutyit, nem csak egyet lottyintett a levesebe lefekves elott.

ugyanitt kezmuves halszosz demizsonod kiszerelesben olcson atveheto.

brainfog

az a jo ebben a fogfajasban, hogy lassan 48 oraja olyan fajdalom/kemikalia/kialvatlansag kabulatban vagyok, hogy bar azert erzekeltem, hogy tegnap 12 oran belul sikeresen bejelentkezett az a netto ket ember, aki a vallasom ota komolyabban meg birt mozgatni, de kiutottsegembol adodoan energiam mar nem maradt ezzel kulonosebben foglalkozni es vegigporgetni a szokasos miert most, miert engem, miert szorakozik velem az univerzum, stb, ket nyoszorges kozott csak legyintettem, hogy mit van nekem erom ilyenekkel foglalkozni, ha egy millio kesecske tancol epp az agyamban, jelentkezzenek, ha akarnak.

felelős felnőtt

milyen jó, hogy a sok felnőtté válásról szóló lista elolvasása (és környezetemben előforduló horrorisztikus egészségügyi sztorik meghallgatása) után tegnap csakazértis bejelentkeztem a fogorvoshoz, pedig épp múltak el 10 napja misztikusan felfeltűnő tüneteim. a ma éjszakát a kispárnámba kapaszkodva töltötem, miközben soha nem ismert fájdalom nyilalt a fél arcomba, amitől időnként megvakultam, időnként meg azt reméltem, bárcsak inkább megőrülnék.

szombatig majd csak kibírom valahogy (más időpont nem volt, mivel a doki elment nyaralni egész hétre), bár tartok tőle, ez a rengeteg fájdalomcsillapító nem épp egészséges.

life as such

es akkor itt ulok sham shui poban, HK egyik legautentikusabb negyedeben ejfelkor a tetoteraszon egy rozzant kanapen (tiszta romkocsma), az arab nevu, svajci, de valojaban olasz (de mivel 10 evet elt parizsban, ezert velem franciaul kommunikalo) antropologus lakotarssal es a szikh robotika kutato indiai lakotars orult koncertszervezo bengali haverjaval, mikozben beesett a finn szinpadi vilagosito lakotars es arrol beszelunk, hogy az ozora azert egy eleg meno fesztival.

ez a koltozes a vilag legjobb dolga, ami tortenhetett velem.

tegnapi nap

az egesz kibaszott facebook falam kek feher francia, nem viccelek. egesz nap baratokat hajkurasztam online, hogy egyaltalan elnek e meg. a parizsi pasi, akibe nyaron a forgatason vegzetesen belezugtam, ketszer is irt, hogy jol van, romaban van, pedig nem tartjuk a kapcsolatot. egesz nap a sirogorcs kerulgetett es igy volt ezzel mindenki, akivel beszeltem. kozben megerkeztem osakaba es elmentem egy meleg barba, ahol egy cuki kekhaju brazil fiu elmagyarazta nekem, hogy a glee a harmadik szezon ota nem az igazi. aztan orjongve tancoltunk a sweet dreams feldolgozasara. hazafele egy vadidegen a kezembe nyomta az esernyojet, hogy ne azzak el. oszinten szolva nem tudom, mit mondjak, jo nap volt-e a mai, azt gondolnam megis, igen.

de talan illetlenseg ilyenkor ilyet mondani, ilyenkor ilyet erezni. vagy talan pont ez kell, mindentol fuggetlenul elvezni az eletet, ameddig tart? 

parizs

az eg aldja a facebookot ilyen helyzetekben, ket ora alatt sikerult mindenkit megtalalni. attol meg a sokkos allapotom nem enyhult, a Szineszno es Godly Woman egesz kozel jartak az egyik lovoldozeshez, egymas kezet szorongatva jelentkeztek be a metrorol (amire terrortamadas eseten nem igazan szeret felulni az ember, de mas megoldas nem volt), erthetoen halalra vallva.

(es abba bele se merek gondolni, hogy ezek utan garantaltan porra romboljak Sziriat)

tokioi napjaink 2

a kirandulast kovetoen konnyed vacsorat fogyasztottunk egy atlagos izakayaban. ez kb a francia bisztro megfeleloje, a nyilt teru konyhat egy pult veszi korbe, az ember onnan rendeli a kulonbozo nyarson sult aprosagokat, amivel az ember meglepoen jol tud lakni.

par sortol elegge belazultunk, de hosies erofeszitest tettunk, hogy ertelmes idoben hazaerjunj, mivel masnap indulas elott meg meg akartuk nezni a halpiacot. elhatarozasunkban meg az sem ingatott meg, hogy menet kozben belesetaltunk egy matsuriba, vagyos egy kisebb nepunnepelybe. probaljatok meg egy templom mellett felhuzott satortabort elkepzelni, ahol kulonbozo finomsagokat lehet kapni, mint a bucsuban (actually, pont, mint a bucsuban). szerencsere epp degeszre voltunk eve, igy nem jutott eszunkbe leragadni a csabito sult halak, okonomiyakik es kandirozott bananok vilagaban.

masnap meg igy is egy oracskaval kesobb ertunk ki a halpiacra, mint idealis lett volna, de amiota a tonhal arveresre korlatoztak a latogatok szamat (es ahhoz 4kor mar sorba kell allni, hogy az ember bekeruljon a kivalasztottak koze), valojaban az a cel, hogy az ember zaras elott vegig tudjon menni a rengeteg nyers halat es egyeb tengeri herkentyuket arulo standok kozott. 

mar a Jiro Dreams of Sushi c. filmben is feltunt, hogy a voros tonhal mennyire esztetikus tud lenni, most eloben ez meg jobban kijott. harcedzett szervezetem szinte semmin sem akadt fenn (elvegre kiskoromban minden pentek este nyuzott es kibelezett baranyok logtak a lakasunk bejarata mellett), de azert efolott a rettenetet folott azota sem terunk napirendre, ha valaki tudja, mi ez, ne titkolja el elolem! 

  
a piacon egyebkent engem a fent emlitett esztetikus tonhalakon kivul meg az orias kardok nyugoztek le, amivel a tonhalakat bontjak szet. ime egy par kep mindkettorol. bonuszkep a lazac sashimi es ikra rizs, amit az egyik halpiac melletti kifozdeben ettunk. mint a pultostol megtudtam, az ikra ugy igazan finom, ha az ember leontknszojaszosszal, ami valoban igy van, vegre ertelmet nyert szamomra ez az etel is.