miutan a fizika torvenyeit atirva beszuszakoltam a dolgok 99%-at a rendelkezesemre allo egy borondbe es egy sporttaskaba, epp kezdtem megnyugodni es megbekelni a gondolattal, hogy a helyhianyea valo tekintettel a retikulomben egy heti ruhatarral fogok utazni, amikor vegigneztem magamon es felsikitottam, mert persze a rajtam levo ruhakat nem kalkulaltam bele ebbe az akcioba.

ha a borondom nem robban szet ebben az akcioban, imaimba foglalom a samsonite-ot.

(az, hogy hogyan fogom levinni ezt a monstrumot a hatodikrol lift nelkul meg enyhe rejtely, de ezen meg raerek holnap aggodni).

leirhatatlanul kurvara utalok pakolni.

azert jo, hogy azsiaban mindent a napi sajtoba csomagolnak, mert ha egy magyar vamor kinyitja a borondomet, garantaltan ot orara feltart majd, mig elmagyarazom neki a laoszi cigarettam, a burmai tamarind ostyam, a japan papirmasé talcam es a hongkongi porcelan kublim eredetet.

mar felteve, hogy az utlevelem nem hullik atomjaira addig.

indulás előtt öt nappal rájönni, hogy valójában indulás előtt négy nappal vagy igazán élénkítően hat az ember vérkeringésére.

(és ezzel hivatalosan átválltottam túlélő üzemmódba, az anyjaúristenitneki)

almomban valahogy az itteni magyarokkal hazateleportaltam, de nem birtam toluk szabadulni, mert vegig kellett latogatnom az o sleppjukat, akik mind videki kisvaros mutyi fonokei voltak, nagy becsben tartotr dagadt polgarmesterek, meg Herendi porcelan kepviselok (??), akik azt nagyaraztak nekem, hogy a Herendi jo, mert a Herendi magyar. nekem meg ezt kellett hallgatnom, ahelyett, h hazamehettem volna. es neha mondogattak, hogy “de hisz ez Magyarorszag”.
(a pszichologusom meg emigralt kozben)

(ez a csaj annyira epic hulye, hogy kierdemelt maganak egy kulon rovatot. es azt meg nem is meseltem nektek, amikor a letra mukodesi elvet kellett elmagyaraznom)
szoval ma a lakotarsam, aki hulye, legalabb otszor hivott facebook messengeren (elorelatoan nem adtam meg neki a mobilszamomat) es uzenetekkel bombazott, hogy otthon vagyok-e. mikozben en azon aggodtam, hogy esetleg eg a haz, csak nem tudok rola, kiderult, hogy she is concerned her boyfriend might be sleeping too much, vagyis aggodik, hogy a pasija tul sokat alszik. szerencsere idokozben a pasi felkelt, igy nem kellett ratornom az ajtot egy felnott ferfira, hogy sorryla, a csajod szerint tul sokaig alszol.

(kesobb a csaj azzal probalt mentegetozni, hogy a pasi vlszeg elkapta a keringo gyomorvirust. mert ugye kozismert teny, hogy beteg embert nem hagyunk delutan 3-ig aludni, hanem rauszitjuk a gyanutlan lakotarsat, hogy torje mar ra az ajtot).

kevés lehangolóbb dolog van, mint amikor bemész a szupermarketbe, majd pár perc múlva kifordulsz onnan, mert rájössz, hogy már nem kell bevásárolnod,  mert előbb hagyod el az országot, mint hogy megennéd a fél literes joghurtot.

a lakótársam, aki hülye, kifejtette, hogy alig várja, hogy elmeneküljön innen, mert hiányoznak a szülei (akik az elmúlt 4 hónapban kétszer két hétre látogatták meg), a hangulatos kávézók, a vegetáriánus ételeket és a recycling.  igen, a hulladék újrahasznosításra gondolt.