Jelentem, le vagyok amortizálva. Mármint fizikailag. Ami nem rossz,
csak heh, el vagyok én ettől szokva. Rengeteg időt töltök egy darab
emberrel mostanság, öszintén szólva nagyon jól esik.
Megúsztam 2 locsolóval tegnap, bár ebből az egyik apám volt egy üveg szódával, hurrá…

Holnaptól megint egyetem…a hátam közepére, oda. Szerencsére holnap
szerda, tehát morfó és utána rituális Phage +Szimpla (=
traubi+capuucino), kifulladásig. Ma azzal a könyvvel álmodtam, amit el
kell olvasnom jövő keddre, asszem ideje lenne elkezdeni, mintha
furdalna a lelkiismeret…

Megfogadtam, h csak holnap kapok hülyét az egyetemtől. Naívan elkezdem
lapozgatni az Exitet, erre richtig ott nyitom ki, ahol az ELTE-BTK
ösztöndíj átutalási problémáiról van szó. Hehehe, nyasgem gyerekek.
Molotov koktélt az egészre.

Na szóval én tegnap hajnalban enyhe fröccs mámorban elkezdtem ide írni
vmi egészen nagy lélegzetvetelűt, erre lementem naívan Evel sétálni egy
kört (amióta ilyen szép az idő, rituálisan szoktunk napi 1 órát
sétálgatni), mire visszajöttem meg orvul kikapcsolták a gépet. Szóval
fogalmam sincs, mit írhattam.

Tegnap rengeteg dolog történt velem.
Pl. voltunk Csopakon megcsekkolni a frissen szerzett vityilónkat.
Nagyon pofás a dolog, bár erősen lepukkant. Nem az a szocreál nyaraló,
hanem inkább egy annál régebbi pince + két szoba. Összkomfort nuku
(folyóvíz nincs, budi a ház mellett), de mindenért kárpótol egy olyan
kilátás a Balatonra, hogy ihaj. Meg van egy kis szölő, höhö. Bátyámmal
megnéztük a pincét is. Nem vagyok egy bogárfóbiás vki, de azért
masszívan sikítoztam a tök sötét pincében, ahol kb mozgott a
sötétség… A lenti szoba teljesen korrekt, szocreál heverő, egy
rozzant kályha, rendben. Megyünk a fönti szobához (érdekes, hogy a
háznak két külön bejárata van, gondolom a szinteltolódás miatt, lévén
hegyoldal). Az ajtó kissé be volt raggadva, nem nagyon mertem
hozzáérni, ezért egy dzsesszes mozdulattal belerugtam egyet. Hát az a
látvány… Gyerekek, tényleg nem vagyok egy hisztérika, de fényes
délben majdnem összeszartam magamat (bátyámmal egyetemben, jelzem). Egy
régi tipusú vaságyot láttunk meg, melyben nem paplan vagy matrac volt,
hanem szalmazsák. Az egészben az volt az ijesztő, hogy vmi molyrágta
takaróval le volt az egész terítve, magyarul be volt ágyazva, mintha
vki csak épp elment volna. Bemerészkedtünk, miközben próbáltunk
semmihez se hozzáérni (mint megtudtuk, a szalmazsákbam több család egér
lakik vígan). A plafonon szigetelés gyanánt vmi nád izék voltak,
egészen hangulatos. De a legjobb egy szerkezet volt, ami a plafonról
lógott le. Leginkább egy deszkára emlékeztett, amire mindenfélék rá
voltak erősítve. Na de mik! Kisebb bozottvágó kések, mindenféle
suúrószerszámok, amik biztos szükségesek egy szölősnél, de minden
esetre nagyon közveszélyesnek tüntek. Az egésznek olyan fílingje volt,
mint a Blairwitch Project-nek, illetve mintha vmi pszichopatának a
rejtekhelyét találtuk volna meg. A padlásra nem mertünk felmenni, ki
tudja mit találtunk volna (egy két oszlásnak indult hullát?).
Minden esetre nyárra helyre kis party helyszínt szándékozok rittyenteni a helyből, minden adottsága megvan hozzá.

Voltam még bázeli baletton is. Ugyan annyira nem volt egyértelműen
katartikus, mint az Eiffman Balett Orosz Hamletje, de határozottan
kellemes volt, főleg miután rájöttem, hogy az utolsó sorban bűntetlenül
fel tudok állni. A végén nyomtak egy Bolerot, amitől kissé elájultam.
Imádom a balettot, már biztos említettem. Bárcsak rendelkeznék ilyen
mozgáskulturával…
Az Eiffman Balett után határoztam el, hogy ha lesz egy nap egy lányom,
3 éves korában beíratom balettra. 12 éves korában, ha elkezd lázadni,
nyugodtan abba hagyhatja, addigra egy életre el fogja sajátítani azt az
irigylésreméltó kecsességet, amitől egy nő igazán nő lesz.

Na, úgy látom megyünk ebédelni (anyukám sznapja alkalmából), szóval gyorsan postolok, mielött ez is eltűnik.

Na jó, tisztázzuk. Nem szokásom mást mondani, mint amit gondolok. Nem
fogok, csak azért se olyat mondani, amit tudom, h szívesebben
halanának, de nem igaz. Egyszer majd megvernek, ez van, pont.
Ez az egyik.
A másik az, h ha valaki ad nekem egy commentelési lehetőséget, élek
vele. Ha nem akarja, h éljek vele, ne adjon nekem commentet a kezembe.
Három, csak azért mert véleményt nyilvánítok és nem értek egyet az
illetővel, attól még nem jelenti azt, h az illetőt utálom és hasonlók.
Nézet eltérés. Ámen.
Végül: Van, amit soha se fogok szó nélkül hagyni, válalom.

Súlyos önértékelési problémák rohangálnak ebben a világban, amit
mélységesen sajnálok és meg is értek, csak hirtelen kicsit sok volt egy
nap alatt két izgalmas reakciót is kapni. Tudom, h belém szívélyesen
belém lehet kötni, mert adom az illető alá a lovat és nagyon szívesen
konfrontálódok, de most egy pöttyet azért meglepödtem. Nem tudom miért
kell mindent ilyen vészesen komolyan venni…

Anyám, átkombináltam kb mindennek a színét a gépen, alig ismerek rá, azt se tudom, hogy mit hol nyomjak…Na mindegy.

Holnap Csopak, felmérem a további bulihelyszíneket. Hétfő estét akarok…
Holnap este minden esetre bázeli balett és katarzis van kilátásban.

Akartam írni, de ideges lettem egy szar bejegyzéstől, hirtelen meg se
tudom fogalmazni, h mi idegesített fel benne jobban, a mondanivalója,
vagy az, h ki írta…

Heh, kissé derékbe törve érzem magamat, tegnap rám tört a szokásos
hajnali tornázhatnék. Meg ugye ezt a Laint úgy nézzük, hogy egyikünk ül
a szóbabiciklin közben.
Ma egész rakás család fog itt kikötni, ami tök jó meg minden, de pff, azért izé.

Hehe, bátyámat kiűztem a szobából egy kis Rammsteinnal…

Na, egy kis reformálás már ránk fért… Szóval egy pöttyet
személyesebbé tettem a jobb oldalt, minden féle infókat lehet megtudni
rólam. Az “örök” rész nem hinném, hogy sokat változna, hacsak nem
világosodok meg (amit monduk szoktam…). Az éppen aktuális viszont
abszolút változó, szóval remélem így legalább nem fogtok unatkozni…
Esztétikailag nem tudom mennyire egy élmény, tessék nyugodtan anyázni,
nem felejtem el…

Holnap (azaz már ma) lesz(van) egy hete, hogy belém csapott a villám.
Sokkoló, hogy mennyi dolog történt egy hét alatt. Komolyan mondom, ha
30 évesen nem visz el a tüdőrák, akkor megírom az életemet, minimum
bestseller lesz belőle 🙂

Hm, le akartam feküdni,c sak belém szállt az ihlet blogdesign szinten,
erre beraktam egy kis Rammsteint és most jól fel is ébredtem…

Ez a Lain határozottan fárasztó.
Olyan elmélkedős hangulatomban vagyok. Tudjátok, amikor az ember olyan
remekül ücsörög egyedül a szobájában… Újabb képet szúrtam be, remélem
tetszik. Hirtelen csak ennyire futotta, kissé álmos vagyok, aztán nem
volt erőm kicsit jobban átkombinálni a dolgot. Mondhatni ellepték a nők
a blogomat, höhö. Na jó, szétfolyok, inkább talán Anderi Makine-t kéne
olvasnom…

Akinek van idee és kedve, keresse meg a “Remember, walking in the sand” c. számot, nagyon pofás és szerintem sokak ismerik is…

Na most nagyon röhögnöm kell… Miszter Iksz 1 hónap hallgatás után
méltóztatott írni nekem egy smst. Höhöhö. Ezt a szituációt  a
Szinésznő megjósolta.
“-Majd fel fog hívni Miszter Iksz és te megmondod neki, hogy nyuszikám, mész te a bús francba.”
Nos, én ennél cselesebb voltam, mert elhívtam a sz.napi partymra (amir
enem fog eljönni). Hihi, miket hihett az az ember… És mennyire
leszarom.
Most nem azért, de ugye nem gondolja egy pasi se komolyan, h rohangálni
fogok utána? Csak mert hajlamos vagyok rá, de azért nem kell túlzásba
vinni a dolgokat.

Na, ez a Lain addiktív és tök izgi. Most egy kis tojásfestést kell beiktatnunk bátyámmal…

Na szóval, hehe.
Kérem szépen, mi nem vagyunk valásosak. Talán már többször kifejtettem,
h nagyon csodálok bárkit, aki hivő, de nekem ez vhogy nem jött össze,
nevelés, vagy franc tudja, ez van. Azt kell még tudni, hogy anyukámmal
elég felválaltan egyházellenesek vagyunk, véleményem szerint a vallás
és a politika két külön dolog, nem kell manipulálni a híveket mise
címszó alatt, meg hasonlók. Ezek után elképzelhető, hogy kicsit
rémülten néztem ki a fejemből tegnap este, amikor anyukám berobbant a
szobámba és közölte, hogy mi holnap “jó keresztények leszünk” és halat
fogunk enni. Mert, hogy böjt. Erre mi a fenét csinálok én ma, miközben
bátyámmal a Vörösmarty téren koválygunk? Bezabálok egy egész adag
véreshurkát…Hát izé…
Egyébként imádom a véreshurkát. Nemv agyok egy nagy étkű vki, de
időnként bekattanok… Néhány éve végig gondoltam, h miből is van a
véreshurka és eléggé rosszul lettem, azóta most ettem elöször. Ráadásul
tök olcsón jutottam hozzá mert tök véletlenül egy ismerősöm szolgált ki
minket. Lassan kezdek intézmény lenni a rengeteg ismerősömmel. Van vmi
munka, amiben ez hasznosítható?

Más.

Bátyámmal elkezdtük nézni a “Serial Experiments Lain” c., hihetetlen
nyomasztó anime-t, mert rájöttünk, hogy ezt egyedül egyikünk se képes
megnézni. Szóval itt bambulunk a gép elött, és felváltva
szobabiciklizünk. Dupla haszon. Egyébként nekem nagyon bejön a képi
világa, csak hát izé, az első 5 percben öngyilkos lesz vki…hepppi…

Hm, apukám vett egy gyógylabdát anyukámnak, egy nagy piros műanyag izé,
amin lehet ülni, meg izé, marha a hátnak, mert mozognod kell. Minden
esetre vmiért engem fogtak be, hogy felfújjam a cuccot pumpával, szóval
ennyi egészséges hatása már volt. Bár most épp mindenki kezd rajta
összeveszni, bírom, amikor így belelkesedik az egész családom, tőlem
fél méterre.

Erről jut eszembe, h tegnap volt egy tök jó olasz film a tvben,
“Család” a Gassman volt benne, meg a Fanny Ardant (akit a 8 nő óta
nagyon szeretek, hehe, ő smároljja le Catherine Deneuve-t, elég poén
egy jelenet, na meg egyik kedvenc filmem, szigorúan eredetiben!) és pár
generációnyi olasz családot néztünk végig, nagyon poénos volt, ezren
rohangáltak egy óriási lakásban.

Heh, ráültem erre a bazi piros labdára, annyira nem is rossz, jobb tőle
az ember tartása. Na jó, térjünk vissza a Lainhez, meg utána kaja meg
beigli. Apropó, a Gerbaudban beJgli van kiírva. Kicsit sokkolt….