Egyébként találtam pár izgalmas sablon kezdeményt a gépen, meg főleg
képeket, amiket fel akartam használni… Lehet, hogy majd akciózok egy
sort, van itt még egy rakás pszichedelika tartalékban, hihihi! (gonosz
kacagás). Addig is kicsit kékebb lett a háttér, tessék jelezni, h
teccik-e…

Hm, mi is történt….? Tegnap este megjött bátyám, szóval most vele
vagyok itthon, nagy összeesküvéseket gyártunk, meg Dominikai
Köztársasági képeket mutogat nekem, cserébe egy két varsói horrorral
traktálom. Hát igen, ez már csak így van. Én, a 9 évvel fiatalabb
ever-starving scholar… ő meg a nagy businessman, aki hülyére keresi
magát, de meghal a munkában.  Ezzel együtt ól elvagyunk, csak
furcsa, h két testvér, h tud ennyire _nem_ hasonlítani. Kaptam tőle a
cigi gyűjteményembe “Nacional’ márkájú cigarrillos-t. Egészen korrekt a
doboz, de semmi sincs ráírva, hogy kátrány, nikotin, tüdővész,
csókolom… Azért a szír “Orient”-et nem überreli, de azért nem semmi…

Na dzsallok, város mutogatási prodzsekt on.

Höhöhö, a keresőszavaim között megjelent az, hogy “hajak”… nos igen izé, bevallom, tényleg hajmániás vagyok, na…
Mielött még elfejteném, íme egy kis Veszprém… Beraknék én olyat is,
amint Phage-el vagyunk, de vagy ő néz ki szarul, vagy én, szóval ezt
hagyjuk…

Ez egyébként a könyvtár, ha jól emléxem. Ritmikusan pattogtam a lencse elött, úgy sikerült ezt produkálni…

Böee, ne igyatok almalét éhgyomorra, mert katasztrófális gyomorégést lehet tőle kapni.

Mielött el nem felejtem, BOLDOG NÉVNAPOT minden Gárbornak. Azt kell
rólam tudni, hogy Zsófik és Gáborok vesznek körbe, szóval ilyenkor a
fél baráti körömet körbe köszönthetem 🙂

Fő a változatosság már nem lenne szabad itt ülnöm, mert ebédre vagyok
hivatalos a Színésznőhöz, aki kölcsön kapott egy lakást megőrzésre,
illetve macska-sittingre a Hősökön,…..

és akkor itt meg is szakadt a blogolási aktusum ma reggel, mert vmi
masszív kommunikálhatnék tört rá a fél városra és rám is és alig értem
oda az ebédre. Ebéd mely egyébként nagyon finom volt, a lakásról nem is
beszélve, ahol voltunk. Tisztára, mint egy Bahia bolt, vagy nem is
tudom. Nem ismerem túl ól azt, aki benne lakik, de tecc a lelkivilága.

Maximálisan fel vagyok pörögve, talán le kéne szoknom arról, hogy
délután 4 után kvzok, tegnap is kicsit gügyén néztem ki a fejemből
hajnali 2ig, bár lehet, hogy az egész mirelit pizzának is köze van a
dologhoz, amit befaltam Star Wars-nézés cimszó alatt…

Ha már a jó tanácsaimnál tartunk, ne igyatok ananászlét és kvt gyors
egymásutánban, mert kellemetlen hatások érik utol az embert, minden
buditól távol…
Szinésznő ebéde után magamhoz vettem egy Et, akivel kellemesen
elbeszélgettünk és sétálgattunk. Kerestem bátyámnak névnapi aándékot
(igen, ő is Gábor), szóval vettem magamnak egy kellemes festett kavics
medált 🙂 Ez már csak így szokott müködni.

Amikor hazaértem, egy nagyon mogorva anyukám várt itthon, aki épp
kezdte volna kifejteni, hogy sose vagyok itthon, amikor pont rám
robbant R, hogy a ház elött van.

R kb úgy nézett ki, mint aki megivott 4 kvt és 5 napja speeden élne,
pedig csak furcsa lelkihangulatban volt. Időnként szoltam neki, hogy
legyen kedves, legalább a kedvemért vegyen levegőt beszéd közben. 1 óra
után haza küldtem lehiggadni, csak közben átraggadt rám ez a pörgés és
mindjárt infarktot kapok (ezt az erdélyi takarítónőnktől hallottam).
Most vhogy nem arra vagyok ráhangolva, hogy 4 napig itthon üljek, hanem
pont ellenkezőleg, pörögnék, csak lenne kivel és lenne miért, de a
legközelebbi ürügy szerda és Phage, morfó után Szimplában.

Kedden hosszasan próbáltuk megfogalmazni, hogy vajh mi a túró is lehet
a posztmodernnek a megfelelő értelmezése illetve meghatározása, nos,
most mintha kicsit posztmodern lennék. Azért ciki, mert ezzel a névvel
azért illene legalább tudnom, hogy mi is vagyok.

Jah, elárulok egy titkot, azért lett postmodernystka a nevem, mert
egyszer a Szimplában Zosia drága a lengyel óráiról papolt, melyben épp
a művészeti irányokat vette és ezt a szó, hogy ‘postmodenystka’ annyira
megtetszett, hogy muszáj volt vmire felhasználni. A lengyel nyelvnek
megvan ez az adottsága, hogy hülyére tudom röhögni magamat rajta, mert
egyszerűen groteszk. Szó se róla, szeretem azt a nyelvet és
“folyékonyan értem” is, de olyanokat tudnak mondani, hogy beszarás. A
mai napig sikítózva kezdek el röhögni, amikor eszembe jut, amikor vki a
buszon azt mondta, hogy “odprogamowałam widea”, ami annyit jelent, hogy
beprogramoztam a videót, de vmi ritka hülyén hangzik. Persze ez biztos
csak ilyen buggyant agyú őrült bölcsészeknek poén, mint nekem. Sőt,
szerintem csak én röhögök rajta, szóval helyesbítek, csak az ilyen
buggyant agyú postmodernystkáknak poén. Ámen.

Yes yes, yes, ezer hála Ardin!!! Az életben nem jöttem volna rá, hogy
egy copy paste akció tudja elszarni a sablonomat… minden vissza az
eredetibe, hallelujah. Csak én nem leszek már sose ugyan az. Ezt boszi
mondta egy hete és amikor kérdeztem miért, mondta, “mert megismertem
egy embert, aki megváltoztatta az életemet”. Nos, kezdem felfogni, hogy
miről beszélt, nagyon is. Persze még mindig eshetek pofára nagyokat, de
ez mindig benne van a pakliban és sose szokott érdekelni, ha vmi (vagy
vki) igazán fontos.
Épp egy bootleg NW koncertet hallgatok, el se tudom képzelni, hogy már megint NWre fogok menniiii!!!

Most nem azért, ez a 2005 nekem elég durván jól indul. Eddig volt
szerencsém egy Miszter Ikszhez, ami azért lássuk be, nem volt túl
rossz, bár semmi tartos (micsoda szerencse, így útolag 
belegondolva), egy varsói érzelemdömpinghez, egy emlékezetes és
irdatlanul kellemes Veszprémhez és most egy villámcsapáshoz. Diszkréten
megjegyezném, hogy március van, mi jöhet még?

Ahhoz képest, h úgy döntöttem, ma nem megyek sehova, masszív euforiában
kvztam a Szinésznővel, majd Evel lassan rituálissá vált sétánkra adtam
a feemet. Tele vagyok energiával és hepi hepi hepi vagyok. Jó van, na,
megbugyantam, van ez így.

Vmi fos van a blogom megjelenésével, Netscape alatt hiányzik a fél
képernyő, IE alatt meg kicsit túl sok is látszik belöle, na mindegy,
majd megjavul, nem az én saram, nem ügyködtem semmit a sablonnal.

Na, rég voltam erre, min kiszámoltam, az elmúlt egy hétben egyetlen
egyszer aludtam ki magamat, szóval ma próbálkoztam ilyenekkel,
többé-kevésbé sikerült is volna, ha Zosia nem riaszt fel hajnali 9kor
telefonice. Anyway, szóval illene már egy hosszabb vmit ide írnom, mert
azért történnek a dolgok rendesen.
Pl tegnap voltunk Rel Veszprémben. Az kérem szépen úgy nézett ki, hogy
hajnalok hajnalán találkoztunk a Déliben. Vonatra fel, Vonatról le,
Veszprémben. Ezzel mondjuk volt egy kis bibi, mert nem voltunk
teljejsen tisztában azzal, hogy vajh hogyan is néz ki az állomás,
illetve, hogy az ajtó hogyan is nyílik. Elöször sikerült beesnem a
budiba (neki támaszkodtam az ajtónak, mire vki meg kinyitotta, befele,
naná,  hogy  majdnem l ehúztam magamat a MÁV budin.).
Egyébként vicces egybeesés, hogy épp a Trainspotting budi jelenetéről
beszélgettünk…
Ezek után ött az ató nyitási eksön, ami ennél a tipusú vonatnál
számomra egészen rejtélyes volt. Lényeg, hogy ha az embernek sikerül
nagy nehezen feltépnie az ajtót, valahogy egy darab talaj is eltünik,
így nemes egyszerűséggel kb kiestem a vonatból. Szerencsére ezt
legalább senki se nézte végig.
Várt minket Phage drága és Joe, akik naphosszat kalauzoltak minket a
városban. Egy röpke fél órás séta után úgy döntöttünk, h nekünk kvra
van szükségünk (hm, most, hogy ezt írom, rájöttem, hogy ez nem is
hülyeség, főzök egy kvt) (ÁÁÁÁÁÁ, elfogyott itthon a kv!!! Még egy
nyamvadt Nescafé sincs!! Mi lesz így velem?). Na szóval, beültünk az
Ádám nevű kocsmába, ahol elkvzgattunk, csocsóztunk, dartsoztunk és
egyéb kocsmai tevékenységek. Átcsoszogtunk a város túl oldalára az
egyetemre és mint helyi nevezetesség be lettünk mutatva Phage
anyukájának. Eddigre bizonyos okokból, melyből csak az egyik votl az
éhség, már teljesen szét voltam zuhanva, szóval hát izé, marha
bizalomgerjesztő benyomást kelthettem… Szétzuhanást demonstrálandó a
következő helyszínen, ami egy pizzázó volt, orbitális röhögőgörcsöt
kaptam, de abból a hisztérikus fajtából, amikor voltaképpen ennyi
erővel neki is eshetnék vkinek és kivakarhatám a szemét, de a röhögés
inkább az én profilom. Aztán vhogy ez az egész idegbeteg állapot elült
és elslatyogtunk a Várba, mely remek hatással van az ember több napos
segg és comb izomlázára. Szóval enyhe sikítozások közepette hallgattuk
végig Phage előadását a Várhegyről, Benedek-hegyről és ööö, hasonlókról
🙂 Egy idő után mondjuk már idegenvezetőnk is fáradt, így a vége felé
már “még egy újabb Gizella izé” mellett haladtunk el 🙂 Többé kevésbé
innen már az állomásra mentünk, ahol egy izgalmas alak akaszkodott
ránk, de szerencsére sok a lépcső, ami ennyi alkhol után már kihívást
jelentett frissen szerzett persona non gratánknak. A vonatra végül az
utolsó percben ugrottam fel, kissé kétkedve, hogy biztos, hogy el
akarom-e én ezt a vonatot érni. Szóval nagyon kellemes nap volt, na, ez
a lényeg.

Most meg egy kis zenei euforiát fogtok kapni:
Vannak Sziget előadok!!! Jön a Franz Ferdinand!!! Lálálá!!! Aztat hallgattam kb 3 hónapig non-stop, nagyon pofás.
Még ennél is jobb: minde valószinűség szerint május 26.-án úra
Nightwish koncert a PeCsában!! Még nem merek száz százalék örülni, mert
az official honlapon nincs fenn az infó, ellenben a PeCsa honlapján
igen, meg a nightwish.hu-n is. Amennyiben ez igaz, maximális euforia
van, gyerekek. Phage drágával konzultáltam, még szép, hogy együtt
megyünk. Mással is konzultáltam.

Ja, eyg kis felvilágosítás érzelmi életemről. Mint ahogy azt mindenki
megfejthette, szombaton szembe jött velem vki, akinek nem nagyon tudtam
ellenállni, helyesebben kölcsönösen nem tudtunk ellenállni egymásnak.
Teljesen felfoghatatlan, hogy ilyen rövid idő alatt, hogy történhet
ennyi dolog, minden esetre azóta nagy rózsaszín felhők árnyékolják be
látókörömet. Egyetlen egy bibi van az egészben, hogy az illető nem
pesti, hanem pécsi, ami annyira nincs kifejezetten közel, de vhogy még
ez sem érdekel minket. Szóval ámen, csak, hogy tudjátok, én, ki be
voltam szarva, hogy exgrafikus után soha senkit ekkora természetes
beleéléssel, hát mégis. Nagyon nagyon boldog vagyok, na. Kicsit sürű ez
az év vhogy.

Holnap jön bátyám, aminek kifejezetten örülök. Bátyámról utt eszembe,
hogy tegnap a metrón belefutottam egy csellista ismerősömbe, akivel
ezer éve nem érintkeztem, és a kezembe nyomott egy meghívót a
diplomakoncertjére a Zeneakadémián. Bach lesz, meg még mindeféle.
Bátyám nagy Bach rajongó, csak, hogy értéstek az összefüggést. Szóval,
hah, mik vannak, naná, hogy elmegyek.

És végül. Az elmúlt napok folyamán arra kellett rájönnöm, hogy mintha
nem innék elég szeszt. Mármint ez most hülyén hangzik, mert nincs semmi
elvárás, hogy mennyit KELL inni, sőt, nincs is olyan, hogy inni kell,
mert nem. Csak asszem betett, hogy egy rakat embernek hallgattam végig
a alkoholmámoros sztoriait. Kicsit úgy érzem magamat, mint egy f@pin@,
elvégre tavasz van, igazán eldobhatnám magamtól a téli
konszolidáltásgot.
Na jó, rengeteg dolgom van… Meg akartam még nézni a Vészhelyzetet,
tegnap anyukám felvette, de f4kor már az Oktogonon kell lennem,
találkozok a Szinésznővel. Gondoltam tök jól kijövök időben, aztán
richtig egy rakás ember és információ rám zuhant. Ezzel nincs semmi
baj, mert mondtam, hogy szeretem (mint múltkor, amikor 11 emberrel
találkoztam dél és este 8 között), csak izé, én a mai napot punnyadásra
terveztem és kellemes itthon tengésre. Mondjuk arra itt van az egész
húsvét…

Placebo- Twenty Years

There are twenty years to go
Twenty ways to know
Who will wear, who will wear the hat

There are twenty years to go
Best of all I hope
Enjoy the ride, the medicine show

Them’s the breaks for we designer fakes
We need to concentrate on more than meets the eye

There are twenty years to go
We’re faithful and alone
Best of sorts, the broken heart bestowed

There are twenty years to go
Punch drunk and we blow
The worse the start, the mercy parts the phone

Them’s the breaks for we designer fakes
We need to concentrate on more than meets the eye
Them’s the breaks for we designer fakes
But it’s you I’ll take ’cause you’re the truth not I

There are twenty years to go
Golden age I know
But all will pass, and end too fast you know

There are twenty years to go
Many friends I hope
Though some may hold the rose, some hold the rope

That’s the end and that’s the start of it
That’s the whole and that’s the part of it
That’s the high and that’s the heart of it
That’s the long and that’s the short of it
That’s the best and that’s the test in it
That’s the doubt to doubt the trust in it
That’s the sight and that’s the sound of it
That’s the gift and that’s the trick in it

You’re the truth, not I
You’re the truth, not I
You’re the truth, not I
You’re the truth, not I
Ezthallgattuk boszival Párizsban, egyfolytában. Mellesleg a klippje is durván nagyon jó, mindenkinek csak ajánlani tudom! Placebo örök.

Be vagyok már lőve ettöl a 4 napja tartó 4 óra alvasától… Elvileg holnap addig alszom, ameddig jól esik, hát úgy legyen.
Minden esetre tök lelkes vagyok, az idő szép, vár minket Veszprém!!

Megnéztem a Trainspottingot takarítás közben. Ez a film még mindig
zseniális. Most nem tudom, lehet, h hülyeség, de nekem az az érzésem,
hogy Guy Ritchie innen lopta magát, mert képileg azért hasonlít egy
kicsit a dolog, csak ugye a Trainspotting volt elöbb. Egyébként is,
Ewan MacGregor a világ legjobb színésze. Szóval ha vki nem látta,
menjen, nézze meg! Most!

Nos, még mindig rószaszíin vagyok, illetve egyre jobban. Ez jó hír.
Rossz hír, hogy a Szinésznőnek nem jött össze a szinmű felvételi, hiába
a lengyel vodka és lelkitámaszom. De legalább nincs elkednődve, hanem
remek hangulatban zajlott az egész nap.
Holnap megyek Veszprémbe Phage drágához 🙂
Egyébként meg tessék elnézni nekem, ha nem nagyon írok ide, de amióta
megjöttem Varsóból kissé kaotikus lett az életem, mármint ez tök
pozitív, csak nincs időm /kedvem/energiám a gép elött ülni (ez ugyan
csak pozitív). Változások az elmúlt néhány napban, igen igen, valami
kozmikus egymásra találás, ha én ezt értem.