Én nem értem, hogy hogyan tud az ember élete ennyire megváltozni, egyik
napról a másikra, minden esetre nagyon élvezem… Semmit se értek, de
el sem tudom képzelni, mikor éreztem magamat ennyire jól vkinek a
társaságában. Igen, kedves olvasó, pasi van a dologban, de én eféle
ügyeimet nem szoktam túlzottan kiteregetni itten (vagy mitomén már,
hogy mit szoktam), minden esetre teljesen át vagyok szellemülve és
mondhatni kevesebb mint 24 órás ismeretség alatt teljesen
elvarázsolódtam. Pedig én nem szoktam ilyet, hát de, mégis így megy ez.
Remekül érzem magamat, na, ez a fő lényeg.

Hát ezt nevezem csak aktív pihenésnek. Nem elég, hogy ma reggel 6kor
feküdtem le és 10kor keltem, de 3kor már boszit ünnepeltük. Megittam
egy azaz egy nagy korty vodkát és drasztikus fáradtság tört rám. Az a
típus, amikor az ember lefejeli az asztalt és hangosan, nyálcsorgatja
horkolni kezd. Ma este 9kor még van egy jelenésem, addig illene
használható állapotba varázsolnom magamat, mert azért mégis he. Ami
viszont vicces, az az, hogy holnap reggel f9kor találkozok a
Szinésznővel, hogy menjek vele felesezni felvételi elött… Kedden meg
f9kor már a Déliben kell lennem, mert ugye Veszprém. Szóval asszem a
szünet első felét az eufória, a koffein és az inszomnia fogják
jellemezni, szigorúan ebben a sorrendben.
Egyébként meg a franc essen az időbe, hogy befagy a minendenem március végén. Fuk.

Hát az élet feletébb vicces. Itt szerencsétlenkedek egyrészt, hogy
jöjön már vmi ember, aki levesz a lábamról csak úgy, ripsz, ropsz, mint
a filmekben. Másrészt meg nyavalygok, hogy jahaj, de nem kell nekem ez
a klántalálkozó… Azt tessék összekombinálni és józan paraszti ésszel
összerakni, hogy mi sülhetett ki az egészből, tudván, hogy feletébb
kellemes estém/éjszakám volt…
Mellesleg tiszta profi vagyok csocsóból, nem is hittem volna. A másik
női klántárssal olyan szinten péppé vertük férfi ellenfeleinket, hogy
csak néztek (nekem meg fáj a csuklóm azóta is). Hiába no, aki gyakran
jár ilyen helyekre 🙂
Ma boszit ünnepeljük, tegnap alapoztam fröccsel, holnap a Színésznőt
kisérem a felvételire, akkor is inni fogunk, hát, erröl szól a szünet
kérem szépen 🙂
Ahhoz képest, hogy aludtam vagy 4 órát, teljesen hatékony vagyok,
egészen sokkoló. Aztán ki tudja milyen pofonokat tartogat nekem még az
élet, minden esetre most még egy fél napig büntetlenül uszhatok az
euforiában, aztán majd kiderül (vagy beborul).

Már régota szerettem volna leírni ide, hogy mi az a szinkronicitás. Ez
kérem egy HKs terminológia, de közkincsé tenném, mert feletébb hasznos.
Szóval akkor lép fel szinkronicitás esete, amikor az ember épp vkire
gondol, aki erre felhívja, tök véletlenül. Mondjuk a minap pont akkor
hívtam Rt, amikor nekem írt emailt. Ez szinkronicitás. Ugyan csak
szinkronicitás, hogy boszival ugyan azon a napon egymástól függetlenül
ugyan azt a zoknit vettük meg. Vagy tegnap épp Phage-nek akartam volna
smst írni, erre megjelenik elöttem Phage kedves felesége, Márti. Tele
van ilyenekkel az életem (meg másoké is). A legdurvább ilyen esetet
most nincs időm  leírni, minden esetre akit érdekel a
szinkronicitás fogalma, az olvasson Paul Auster regényeket,
mindegyikben szó esik a véletlenről… 15 éves koromban volt egy
intezív Paul Auster korszakom, érdekesmód a Szinésznőnek is, pedig
akkor még nem is ismertük egymást. Lehangoló dolgokat ír, de nagyon
érdekes, a Mr. Vertigoval illik kezdeni, illetve a New York
Trilógiával. Személyes kedvencem az Utolsó Dolgok Országa, ami
egyenesen szifi, de voltaképpen leginkább emberi, mint minden műve.
Vicces, hogy csak most kezdték lefordítani magyarra a jóembert. Na,
kissé eltávolodtam eredeti témámtól, mármint annyira nem, csak el fogok
késni, szóval erre majd még visszatérek. Ettől az egész szpícstől
leginkább olvasni támadt kedvem…

Na, 11:53kor sikerült leadnom a litreviewt (délig lehetett). Rémes
migrénnel küzdve botorkáltam be az Ajtósira (BKV persze sehol), de
érdekesmód, amint leadtam azt a szarságot, hirtelen nyomtalanul eltünt
a fejfájásom és aránylag lendületesen rohangáltam át a nap további
részét. Említettem már, hogy imádok Pesten lakni? 11 emberrel
találkoztam tegnap, ebből 7el tök véletlenül. Messzről még láttam pár
ismerőst, de rájuk már nem volt erőm ráköszönni.
Nap végére kettesben maradtunk Rel és egy jó kis dán dogma dráma
mellett döntöttünk, Bűnök címmel. Hát marha jó, szó se róla, de az
ember életkedve, az vhogy nagyon eltünik a film végére. Egy női
börtönben vagyunk, ahol egy új, fiatal lelkésznő érkezik, aki nem elég,
hogy szépen lassan teljesen elveszíti a hitét (abortuszra adja a
fejét), de voltaképpen meg is öli azt a fogolyt, akinek elvileg közeli
kapcsolata van Istennel és kézrátétellel gyógyítani tud…A megölést
úgy képzeljük el, hogy az öngyilkosságba taszítja a nőt (aki egyébként
azért ül, mert drogos korában otthon hagyta a lányát 4 napra és az
szomjan halt). Mellékszálként fut az, hogy az egyik őr beleszeret ebbe
a nőbe, de nem áll ki mellette. Na szóval rengeteg kérdés merül fel a
filmben, mindenkinek ajánlom, aki lelkileg elég erősnek érzi magát
hozzá. Egyedül ne tessék megnézni!!
Én egyszer nagyon megszívtam ezt az egyedül  mozizást. Sikerült a
Beszélj Hozzá!-t megnéznem egyedül, ami egy néhány éves Almodóvar, ami
arról szól, hogy az ápoló pasi beleszeret a kómában fekvő nőbe és ebből
kissé bonyolult dolgok történnek. Közben egy női matador is ott van,
akit letaposott a bika és közben egy szerelmi háromszög közepén ül. Na
mindegy, Almodóvar a javából, de abszolute nem egy feldobó darab, elég
rémes állapotban jöttem ki a moziból.

Egyébként lassan klántalálkozóra illene mennem, egészen semmi kedvem a
dologhoz, bár biztos ha már ott leszek, akkor élvezni fogom, csak
egyrészt lusta vagyok (szívesebben ülnék itthon és olvasgatnék az
ágyban naphosszat) másrészt hiányzik egy darab ember, aki motiváló erő
lehetne. Mármint a klánon belül már nem létezik olyan ember, aki
kilépne a szürkeségből és aki extra motiváló erővel bírna. Persze
lehet, hogy most majd kialakul vmi spontán szimpátia, de franc tudja.

Még mindig nem nagyon írtam Varsóról, de most rohannom kell…

Ami a korcsolyát illeti: francia nyáltenger teljesen megsemmisülve 6.
lett, gigásziakat esve, hehehe. Az első meg a kedvenc kis svájcim lett,
akinek már évek óta drukkolok. Szóval korcsolyán felbuzdulva megírtam 4
óra alatt ezt a szarság litreviewt.  Az az egy baj van, hogy most
annyira másnapos vagyok az éjszakázástól, hogy alig látok ki az
agyamból, de muszáj bemennem és még dél elött leadni ezt a
cuccot…Minden esetre kv nélkül nem vagyok hajlandó elhagyni a lakást.
Néhány óra múlva ennél klasszisokkal euforikusabb postok fognak majd
jönni, mert addigra tudatosul bennem, hogy én most voltaképen szünet
üzemmódban vagyok (szerda óta, csak nem nagyon tudtam ilyenekkel
foglalkozni).
Ma elvileg találkozok a Kártyással, rég láttam… Meg a Színésznőt is kontaktálni kéne…

Tegnap éjszaka bezzeg marhára világmegváltó hangulatomban voltam,
minden félékről hosszasan tudtam volna elmélkedni, aztán ma reggelre,
amikor már _nem_ kell ezt a szart írnom, addigra persze már csak
fejfájásom van…de az nagyon.

háh, még mindig sehogy se állok ezzel a szarral, oké, hogy lazák
vagyunk, de ez már kezd kicsit kamikaze lenni…legyünk már túl ezen a
—-kiscsillag—on

Egyébként meg tragédiák vannak a korcsolya VBben, visszalépett a
világbajnok Pljusenko, ami rémes, mert az a hülye francia plagizáló
nyáltengernek remek esélyei lettek az aranyra hirtelen. Tudom, hogy ez
nem sokakat érint, de én tragédiaként élem meg… Apropó, 5kor kezdődik
a közvetítés, talán nem lenne hülyeség addigra emberien összetákolni
ezt a litreviewt…Tiszta szerencse, hogy egy automatikus esszéről van
szó, teljesen machanikus, semmi szükség ihletre vagy bármi hasonlóra.
Egyébként ma van az Egyetem Bomlasztó Egylet (EBE) második (?) sznapja
is, én meg nagyon nem stílszerűen ezt a hülyeséget irogatom, ahelyett,
hogy rituálisan a Margitszigeten részegednék le remek lengyel
vodkámmal…Na mindegy, majd bepotoljuk.
Ja és valszeg kedden kirándulni megyünk Rel Veszprémbe, hehe,
meglátogatjuk Phage-et, meg egyébként is, ideje lenne megismernem
Mo.-t…

Viharos gyorsasággal haladok ezzel a szar litreviewval, annak ellenére,
hogy ma reggel berohantam kedvenc ELTEmre boszit személyesen
felköszönteni sznapja alkalmából. Apropó kedvenc ELTEm, imhol egy cikk,
kicsit siralmas, de ha ez vkit megnyugtat, eléggé forradalmi a hangulat
a diákok és a tanárok között. Ritkán áll ez a két klikk egy oldalon, de
szomorú, hogy mik mennek itt…

cikk az origoról

Igen, igen, írom a litreviewt. Persze persze, máris írom. Csak izé,
nem, nem, írom azt a sz@rt. Csak közben zakatol az agyam (de a testem
már végre nem!). Lenyügöző, mennyi dolog tud változni 5 nap
alatt…Átrendeződött az értékrendem. Meg emberek kicsit
átértékelődtek. De marha jól érzem magamat. Csak ez a szar. Amit írok.
Máris. Csak ma kvztam egy röpke 5 órát Phage-el és még ez is, izé, na,
túl sok ez már a jóból…