Böee, visszatérés az életbe, hát nincs sok kedvem hozzá, főleg, hogy az
első lépés a másfél órás “természetfilozófia a 18.században”
szemináriumon keresztül vezett, nem hoz lázba.
Olyan hülye egy konformista barom vagyok. Tegnap hajszárítás nélkül
feküdtem le, így ma reggel konkrétan úgy néztem ki, mint Medúza maga.
Ahelyet, hogy bementem volna így, neki álltam konformizálni a hajamat,
hogy azért mégis. Nem hinném, h sikerült, de hát a szándék a lényeg…

Na, haza tértem. A Keletiben kisebb fogadóbizottság várt rám, jól
esett. Tudjátok meg, ti mind, kik utáljátok Pestet, hogy ez a világ
legszebb városa és gyönyörü volt ma az idő.
Jelentem, a vonat még mindig megy alattam.
Sokat tudnék írni, de egyszerüen összeesek a fáradtságtól, holnap reggel 8kor van órám, inkább lefexem.
Kicsit átrendeződött a fél életem ezzel az úttal. Talán mostanság
sorsdöntő utak szezonja van… Minden esetre örülök. Csak kicsit össze
kell szednem magamat. Pl aludni kéne.

Kisse koma vagyok. Arra csoszogtam ki a konyhaba, h a helyi Slager Radiobol (Radio Pogoda) az Omega uvolti a Gyongyhaju Lanyt. Hiaba, lengyel magyar, ket jo barat, blabla.

Ma van az uccso nap. megyek a francia suliba ujabb erzelmi sokkoknak kitenni magamat…

Egeszen antigrafoman lettem az elmult nehany napban. Sot, meg azon is tanakodok, h kiolom a blogomat…

Nem tudom milyen inditatasbol elolvastam par blogot ma reggel es olyan szinten ideges lettem, hogy most mar tuti zicher, hogy nem fogok visszafekudni, mert nem tudnek aludni. Nem csak az idegesit, amit olvastam, hanem az, hogy en barom meg ezt olvasgatom itt kulhonban, ahelyet, hogy meg egy kis ideig tavol tartanam magamat Pesttol es ettol az egesz magyar kocerajtol. Ugyis vissza kell mennem, ugyis vissza kell olvadnom, csak meg ket napom van, addig jo lenne itt bambulni, kicsit elveszni es nem gondolkodni. EN meg gorcsosen kapaszkodok a berogzult mozdulataimba, hogy blogot olvasni kell, mert az jo nekem. Mintha nehezemre esne kirugni a hambol, az az erzesem… Pedig mar igy is marhara elengedtem magamat, kinyitottam egy csomo olyan ajtot, amit gondosan beszoktam zarni evkozben, nehogy kiszivarogjon eletem egyik darabkaja, vagy vmi hasonlo. Ah, teljesen folosleges itt tepnem a klaviaturat, en is epp, hogy ertem magamat.

Ja, eszembe jutott, amit akartam. Keretik mar most felkeszulni, h minden valoszinuseg szerint teljesen alkalmatlan leszek arra, hogy epkezlab mondatokat kinyogjek magyarul. Marmint eloben, irasban meg aranylag megy a dolog. Marha reg nem volt olyan, hogy megszunok magyarul letezni es csak franciaul fejezem ki magamat. Emellett meglepoen jol vagom a lengyelt, tiszta sokkot kaptam (ettol is). Megint franciaul elek es most mar egyre tudatosabban erzem, hogy ezen a nyelven vagyok igazan magam, igy merek mindent kifejezni, ugy, ahogy azt szeretnem. 5 nap alatt szerintem masfel ev magyar “tanulas” fog karbaveszni, de kerem szepen,le van szarva, elvegre zarandokolok es lelki felfedezesen vagyok. Mar most tudom, h igazam volt, amikor elindulas elott mondtam, hogy mas emberkent fogok visszamenni Pestre, mar most erzem, hogy megint kitorolhetetlen elmenyekkel gazdagodtam, azzal a tipussal, ami megvaltoztat egy embert egy eletre (lasd Sziria most nyaron).

Rengeteg erzelem er engem itten mostansag. Ma sikerult 13 orat egyutt toltenem kedvenc itteni baratnommel, aki azert rendesen meglepodott es meghatodott, amikor megjelentem elotte reggel 9 kor, mikozben lengyel konneksonomet varta. Asszem eletemben nem olelt meg ilyen erosen senki. Nagyon konszolidaltan zokogtunk egy sort, majd szakkadtunk a rohogestol. Erzelmileg sokkos allapotban elfogyasztottunk egy gigaszi meretu reggelit, majd tovabbi ezer kvzoban doglottunk es aktivan valtottuk meg a vilagot, befejezve egymas mondatat es hasonlok. Hiaba erolkodnek, nem fogom tudni leirni, hogy mik dulnak bennem mostansag, hiaba van remesen fos ido, hideg es ho, rendkivuli modon orulok, hogy itt vagyok. Elnezest az ekezethianyert, mar igy is eleg erthetetlen voltam, de most mar aztan vegkepp…

Vmi meg akartam mondani, de tok elfelejtettem, mondom en, hogy sokkos allapotban vagyok, olyan furcsa, amikor kivetelesen bevalik az idealizmus es egz baratsag tenyleg megmarad olyannak, amilyen volt, ha nem jobbnak. Neha jo pozitivan csalodni egy bazi nagyot. Na jo, nem erzelgek itten, ugyse ertitek, hisz en sem es nem, nem akarok beszelni errol az egeszrol, mert bennem dulnak ezek az erzelmek es nem akarom elengedni oket, nem akarom felcimkezni, megnevezni, hogy utana tovaszalljon az egesz. Onzo leszek es boldog.

Eltartott vagy egy oraig, mig betoltott az oldal. Megerkeztem, meg mindig ugy erzem, megy alattam a vonat… Ez a varos vmi negativ katarzis ronda, nem is ertem, hogyan tudtam ezt elfelejteni. Ettol fuggetlenul orulok, h itt vagyok, remekul szakadok a rohogestol, amikor nincs eleg viznyomas a zuhanyban, vagy amikor a hataron neki alltunk szelloztetni es 1 perc alatt befagyott az ablak. Ja es persze kinyithato fotelen fogunk aludni, ami annyira tipikus. De ezzel egyutt kicsit ezert jottem, bar azert meglepodtem. Csak ne ereznem meg mindig ugy, hogz megy alattam a vonat. Szornyuseggel konstataltuk, hogy vonatunk reggel 6kor indul vissza, igy ugyan koran erkezunk meg Pestre (vmikor 4 korul, ha vki ki szeretne jonni ertem, Keleti pu), de hogy a turoba fogunk mi 6ra kimenni a Warszawa Centralnaba, jo kerdes…

Találtam kalóz videót a pesti Nightwish koncertről. Egészen új
dimenziók nyilnak meg elöttem. Eddig pl nem is tudtam, h Tarja Turunnen
milyen mozgás kultúrával rendelekezik…Hiába, nem untam még el a
dolgot, sőt Varsóba is ez lesz az egyik zeném a kettőből (a másik
Placebo). Már amennyit én zenét fogok hallgatni…

Egyébként milyen vicces egybeesések vannak már…Ez a NW-ről jutott
eszembe, hogy anno a SummerRocks fellépésüket én boszival hallgattam a
PeCsa elötti rétről. Mint nem rég kideült, Phage is ott volt. Rengeteg
ilyen eset van, amikor utolag kiderül, hogy azzal az illetővel te már
többször voltál egy légtérben, esetleg te tapostad le a tyúkszemét, te
adtál neki tüzet, vagy éppenséggel őt anyáztad, amiért pofátlanul
beállt eléd a sorba. Ugyan az az ember, aki később pedig életed fontos
szereplője lesz… Amikor ilyenek kiderülnek, akkor mindig az az
érzésem, hogy aki ezt az egész mátrixot kreálta teljesen be volt tépve.
Minden esetre jókat röhöghet… Meg én is vele, amikor ezeket
megfejtem. Tudtátok pl, hogy én boszi lakhelyétől egy utcára jártam
ovodába, de ő persze nem, hanem a Mátyás király útra, ami az én
érettségim szinhelye lett késöbb… Ennél jobb már csak a Szinésznő,
kivel annyiszor kereszteztük egymás útjait, hogy most nincs is időm
leírni, mert azért be is kéne pakolnom…

Na kérem szépen, én már csak fizikailag vagyok itt, lelkiekben rohadtul
a péntek 16:45re koncentrálok, elképzelni se tudom, hogy milyen érzés
lesz újralátni életem egyik legfontosabb szereplőjét ennyi idő után és
ilyen körülmények között. Csak azt tudom, hogy már nagyon várom.
Egyébként ez az érzelmi állapot csodákra képes. Pl ma értettem a morfó elméletet. Ami soha se fordult még elő velem. Lenyügöző!!
Vettem harisnyát! Meg pénzt. A vonatjegyet is megtaláltam. Most már
semmi se állíthat meg!!! Összes létező lengyel szókincsem is eszembe
jutott az elmúlt egy hét alatt. Fantasztikus. Be vagyok zsongva. Párdon.
És még kedvenc pincércsajommal is összefutottam 4 hónap óta elöször,
tök véletlenül. Meg Evel is találkoztam, egy másodpercre, de az
tartalmas volt. Meg feljöttek értem Pestre….Megint túl sok a jóból
gyerekek. Nem, nem fogok sírni (Phage: 😉 ) Pesten már nem. Varsóban
meg nem láttok.

Be vagyok sózva, holnap már megyek Varsóba, te jó ég…
Rengeteget álmodtam, de többnyire fogalmam sincs, hogy mit, csak azt, hogy kivel…
Egy egész picit elbizonytalanodtam, hogy hol vannak a vonatjegyek…de
nem lehetnek túl messze, néhány napja még az asztalomon voltak…