azt nem is meséltem, hogy két hete vagy mikor Prágában ültem három bőrdzsekis orosszal, két rosszarcú csehvel, két hongkongi üzletemberrel és egy tök részeg kínaival és argentin steaket zabáltunk.

pedig én tényleg azt hittem, hogy ezt már nehéz fokozni.

nem akarom elkiabálni, de ma átaludtam az éjszakát. tudom, hogy ez legutoljára fél éves koromban volt hírértékű információ, de amikor ide jövök, az első 4-5 napban elalszom este 10-kor, majd felébredek hajnali 2-kor, ébren vagyok 4-5ig, aztán hulla fáradtan a vekkerre ébredek reggel 8-kor. el tudjátok képzelni, hogy ez mennyire pihentető. most viszont már a második éjszakát sikerült átaludnom, amitől határozottan jól érzem magam.

eddig úgy tűnik, ez a legjobb utam ide. mondjuk tegyük hozzá, hogy a főnökömmel még nem is találkoztam, ez biztos sokat segít.

imádom a jet laget, néha olyan, mintha részeg lennék, néha olyan, mintha másnapos. most például eszembe jutott, hogy röpke 75 perccel ezelőtt beraktam pár ruhadarabot ázni a vödrömbe, majd önfeledten visszajöttem dolgozni. mondjuk a memóriazavar nem tudom melyik fázis szerves része, a részegségé vagy a másnaposságé.

kitaláltátok, visszatértem az élők soraiba Kínába, hőn imádott munkásszállómra. a helyzet most annyira nem vészes, egyrészt mert előtte egy hétig lógattam a lábamat Amszterdamban és Brüsszelben (erről majd később), másrészt mert a csodálatos Qatar Airways-nek köszönhetően remekül utaztam (és betegre ettem magam út közben), harmadrészt… nos, azt hiszem kezdem megszokni ezt a helyet, például ma egyáltalán nem  idegesítettem fel magam azon, hogy kiderül, a fontos emberek, akik miatt csapot, papot eldobva ide kellett repülnöm, egyáltalán nem is jönnek, így fölösleges volt a nagy erőlködés. a kaján se borultam még ki, de azért felkészülten jöttem, bátyám a kezembe nyomott egy miniatűr, de annál töményebb sajtot, állítása szerint ez kibír három hetet hűtés nélkül és elég tömény ahhoz, hogy minden nap csak egy kicsit kelljen belőle enni. e mellett van még gofrim is (bár nem sokáig), meg valami holland sajtos kekszem, ezzel remélhetőleg kihúzom a legdrámaibb perceket. mondjuk kávét, azt nem hoztam, de csak lesz majd valahogy.

a tervek szerint 25-től 29-ig Wuxiban leszek, az fent van Shanghai mellett, ünnepélyes megnyitója lesz valami központunknak, helyesebben annak csak a főpróbája, bizonyára hülyére fogom magam rajta röhögni. kis szerencsével lesz egy fél napom körbenézni Wuxiban, a wikipédia alapján izgalmas, régi város, hátha végre látok is valamit Kínából a tyúkokon és a takonytésztán kívül.

ne vegyétek panaszkodásnak, mert alapvetően nem az, elvégre, ha másmilyen életet akarnék élni, akkor másmilyen életet élnék, de azért engem is érdekel, hogy hogyan fogom viselni az elkövetkezendő egy hónapot.

most ugyebár éppen Prágában ülök munkaügyben, ahova ma este érkeztem Bécs érintésével (tiszta monarchia túra, már csak Pozsonyt kellett volna útbaejtenünk). innen holnap este indulunk vissza Pestre, hogy hajnali 5-kor kidobjuk hőn imádott főnökünket a reptéren, majd nyugovóra térjünk.

azaz, hogy lóf*szt, mert nekem meg kell rohamoznom a kínai követséget, hogy még kedd estig szerezzek vízumot, mivel szerda reggel 7kor elrepülök Hubbie-val Amszterdamba belazulni pár napra, majd onnan átvonatozunk Brüsszelbe babanézőbe. az eredeti terv szerint innen visszamentem volna Amszterdamba, majd repülővel haza.

ez némiképp módosult, mivel 19-én (ha minden igaz) elrepülök Hong Kongba (csak hogy tényleg bürleszk legyen az egész, ezúttal Doha (Qatar) érintésével), ahova megérkezem 20-án, ahol rohamtempóban átzúzok Kínába, hogy még pont időben találkozzam a fontos emberrel, akivel találkoznom kell. amikor ez lement és amikor a jet lag épp tetőfokára hág, vagyis 24-én, mehetek Sanghájba fontoskodni, ahonnan feltételezem előbb, vagy utóbb visszakeveredek majd kicsiny központunkba, onnan pedig Hong Kongba, ahonnan megint Doha felől bevehetem Brüsszelt, ahol bátyámat kárpótolandó korábbi hirtelen távozásomért (meg egyébként is) elidőzök még pár napot.

számításaim szerint november 15-16 környékén már otthon is leszek, tillárom sej.

(és akkor a pakolási logisztikáról most ne is beszéljünk, alapvetően nem tudom, hogy fogom egy bőrönddel lefedni a trópusi meleget, a holland őszt, a brüsszeli jeges esőt, a 14 fokos kínai légkondit, a kocsmázós szerkót, a business suitot és a napi futó rucit egy nagyjából 10 kilós csomaggal, de bizonyára ezt is megoldom majd, mint oly sok mindent korábban.)

istenem, ez a melo… most peldaul azert teszem meg a bp-becs-praga-bp tavot ma reggel 8 es hetfo hajnal kozott, hogy a fonok tudjon velem meetingelni az uton.
igen, ez kezenfekvobb es egyszerubb, mint betervezni velem egy masfel oras talalkozot pesten, ha mar ugyis itt van 5 napig.

tegnap előléptettek a language team fejévé.

gondolom az, hogy a language teamünk csak papíron létezik elhanyagolható részlet.

a tegnapi egy afféle klasszikus abszurd nap volt. kissé bambán riadtam, de elég gyorsan felébredtem, amikor biciklivel elsuhantam elcsorogtam öttel kb fél méterre egy klasszikus multis liba mellett (bevasalt haj, otthon főzött bio kaja calzedoniás papírzacskóban, mélyen dekoltált fehér blúz, kacér mosoly), aki erre ordenáré rekedt, rikácsoló hangon utánam üvöltött, hogy “az Isten f*szát kell itt biciklizni, b*szd meg!”.

ezt követően beültünk a Parázsba, ami elköltözött, ebből adódóan az eddig pince helyett most lehet a kirakatban ülni, aminek nagyon örültem, mert jól ráláttam a biciklimre, és az azt fotózó fixistára. gondolkodtam, hogy kimenjek-e autogrammot is osztogatni, de az mégis csak túlzásnak tűnt. persze az is lehet, hogy épp a megrendelést adta le, hogy egy ilyen biciklit kéne neki lopni…

az már csak hab a tortán, hogy a kedélyes ebédem közepette hirtelen megcsörrent a Nagy Piros Telefon és persze, hogy kitalálták, hogy menjek Kínába két hét múlva, a családi látogatásom kellős közepén. szóval elképzelhető, hogy 12.én lelépek Amszterdamba, majd Brüsszelbe, majd ha már ott vagyok, kiruccanok Kínába is egy kört. de az is elképzelhető, hogy nem lesz az egészből semmi, vagy éppenséggel valami teljesen más sül ki az egészből.