sorra halnak meg a honlapjaink, vagy összeomlott a rendszer, vagy kitört a
harmadik világháború pekingben, mindenesetre ilyet még nem tapasztaltam,
hogy a gmail primán fut, de az index meg nem jön be.

—
Damnant quod non intelligunt.

Nos, ez nagyon furcsa, az egyik percben még elküldtem a kommentemet a
blogomra, a másikban pedig már nem jött be. Egy fehér képernyőt látok, ha
beírom a címet, minden más kiválóan működik. Szerintetek? Remélem ez
megjelenik, valaki dobjon majd nekem egy mailt, ha ezt látja. Így legalább
majd egy irányba tudok kommunikálni veletek, mégha a kommenteket nem is
nagyon látom majd. Feltéve, hogy ez megjelenik és tartósan nem bírom
megnyitni a puffot.

—
Damnant quod non intelligunt.

oké, azt hiszem, meg fogok fagyni ebben az országban, kérem a tippeket a lábmelegítésre / melegen tartásra. a dupla zokni már megvan 🙂

a szobát kitakarították, olyan kurva hideg van benne, hogy látszott a lehelet, ami azért vicces, mert kint az utcán kellemes tavaszi idő van, az előbb kimentem sétálni és felmelegedni, de a szobában csempe van, amit jól felmostak a tiszteletemre, majd bekapcsolták a ventilátort, hogy gyorsabban száradjon.

talalákoztam yannal, aki tegnap kijött értem a reptérre, ő aludt előtte a szobában. egyrészt felajánlotta a takaróit, meg a dugi kekszeit, másrészt meg azt a tanácsot adta, hogy ne mossak hajat és testet egyszerre, mert nem lesz elég meleg vizem. szerinte a legjobb minden ajtót bezárni és vödörbe meleg vizet rakni a zuhanyba, majd várni, míg attól felmelegszik egy kicsit a levegő (meg újra felmelegít egy adag vizet a boiler).

mondjuk nem értem, mert mindenki nagykabátban és sálban ül az irodában (a gépteremben kicsit melegebb van), de közben a legkondik folyamatosan mennek és 14 (!!!) fokra vannak állítva, de vajon miért?! még nem mertem megkérdezni.

a helyzet annyira nem drámai, mert szombat este elvisznek bulizni shenzhenbe és ott is alszunk, szóval a hotelben remélhetőleg lesz fűtés és nem kell majd beosztanom, hogy mikor mosok hajat és mikor zuhanyozom. addig meg hirtelen rászoktam én is arra, hogy langyos / meleg vizet igyak. ebédelni is voltam, attól is kicsit jobban lettem, mert valami olyan hihetetlen csípős kacsába futottam bele, hogy a pofám majdnem szó szerint leszakadt. végül egy relatíve semleges tofunál és valami szója szószos káposztánál kötöttem ki.

a kajával egyébként nincs gond, őszintén szólva szívesebben ennék időnként borzasztó dolgokat, mint hogy állandóan fázzak, de hát így jártam. legközelebb inkább nem jövök télen azt hiszem. feltéve, ha lesz egy legközelebb, de az imént a főnök chaten olyanokat mondott, hogy “majd ha hazatértem magyarországra, akkor folytathatom xy projectet…”, amiből arra következtetek, hogy hosszú távon számít rám.

egyébként most nem történik semmi, a mára tervezett munkákat már elvileg megcsináltuk (nem csináltunk semmit), de nem tudnak mit kezdeni velem, szóval várom, hogy felébredjen budapest és tudjak valakivel chatelni végre.

a holnapi nap is hasonlóképpen fog kinézni, de utána jön két mozgalmasabb nap, majd hétfő-szerda megint valószínűleg enyhe dögunalom, bár akkor elvileg trainingeket tartok, de azt még senki se bírta elárulni, hogy mi a fenéről. addig mondjuk ideér a főnök, szóval belőle majd talán kihúzom.

de most komolyan! hogy lehet ilyen rohadt hideg??

ha hazaérek, ígérem, soha többet nem nyavalygok a távhő miatt.

hát drágáim,

a kánaánnak tényleg vége, átköltöztem a gyárba, ami effektíve tényleg leginkább egy gyára emlékeztett. együtt reggelizek, ebédelek és vacsorázok majd a munkaerővel és együtt is alszom velük a kollégiumban. én luxus szobát kaptam, vagyis csak egy emberrel kell megosztanom, egy fal ugyan elválaszt minket, de rajtam keresztül kell átmennie a fürdőszobába, ami elég sajátosnak tűnik (de angol wc van!). mondanom se kell, itt is kurva hideg van.

kicsit pofákat vágtam az állapotok láttán, de megeskettem őket, hogy adnak nekem wifit estére, meg kaptam belépőkártyát is, szóval csak elleszek valahogy, bár fogalmam sincs, mi a lószart csinálok majd este f7től lefekvésig…

egy egész hétig fogok itt dekkolni, nem egészen tudom, hogy pontosan mivel telik majd az idő, eddig ismerkedünk és röhögcsélünk. én kedvesen mosolygok mindenkire, ők néha vihognak egy jót, én meg nézek bambán és ötvenedszerre is rákérdezek, hogy mit akartak mondani.

tényleg remélem, hogy dollár milliók esnek a zsebembe ennek az útnak a végére, mert eddig elég értelmetlennek tűnik itt minden, bár a hangulatom elég kellemes, szóval nem panaszkodom, csak nem értek semmit.

de a mágneskártyámon rajta van, hogy language expert, már ez is valami, höhö 🙂

végül sikerült aludnom még egy órácskát, így most egész lendületes vagyok. mondjuk ehhez nagyban hozzájárul a tény, hogy itt mindenhol rohadt hideg van, ahol éppen nem azért, mert valójában az utcán ülsz (mint a tegnapi étteremben), ott azért, mert megy a légkondi mindenhol (a liftben is). szóval energiám nagy része a hőháztartásom rendbeszedésére megy el. próbálkoztam a forró zuhannyal, de egyrészt  a fürdőszobában is megy egy kikapcsolhatatlan légkondi, másrészt a forró víz egyszerűen nem elég forró, hanem pont meleg, de nem eléggé ahhoz, hogy felhevítse az ember testét tartósan.

szóval végül a hajszárító mellett döntöttem, meg az extra pulcsit és a szuper vastag zoknit is bevetettem (a csomagolásom eddig csillagos ötös).

elmentem reggelizni, ami csak azért vicces, mert egyrészt majdnem elfelejtettem, hol van a szobám, aztán nem vittem magammal valami fecnit, ami elvileg a reggeliző kuponom lett volna, de végül elég volt bediktálnom a szoba számomat. senki se beszélt angolul (hogy értették meg a szobaszámot?), szóval sűrű mosolygások közepette oda vezettek egy asztalhoz, ahol három ételmelegítőben volt valami zöldséges tészta, valami gombóc és valami rántotta szerűség, meg egy bödönben valami fehér leves szerű izé. végül a gombóc és a rántotta mellett döntöttem, meg tavaszi tekercs is volt, de biztos, ami biztos, hoztak egy étlapot is, amiből végül a pirítóst választottam és a citromos teát, de pl. kérhettem volna porridge-ot is, amit tényleg nem értek.

a tea kb fél deci volt (itt minden ital miniatűr csészékben és kupicákban érkezik), hoztak hozzá valami papírzacskót is, amit cukornak néztem, de miután elolvastam, és láttam, hogy egyrészt négy különböző ISO szabványnak megfelel, másrészt rá van írva, hogy MAGICAL EFFECT, úgy döntöttem, inkább kihagyom. tudom, nem vagyok elég kalandvágyó.

a pirítós akurátus háromszögekre vágva érkezett, héj nélkül, egy mini sózott lurpark vajjal és egy halkés kíséretében. teljesen elfelejtettem, hogy a kenyérbe csak Európába raknak sót, szóval kicsit furcsa volt, de még ez volt a legbeazonosíthatóbb dolog az asztalomon. a rántottáról ugyanis kiderült, hogy valóban rántotta állagú és vastagságú, de mégis csak tükörtojás, mert folyik a belseje, a gőzgombóc meg enyhén édes hungarocellre emlékeztetett, majdnem röhögőgörcsöt kaptam, amikor megpróbáltam elvágni és visszapattant róla a  késem. már csak a jellegzetes nyiszorgást vártam.

reggelihez a cctv reggeli híreit néztem, a tablet piac egyre fejlődik, megnyitottak a közönség előtt egy régi szovjet bunkert, az ázsiai foci kupán (vagy mi a szösz ez) pedig nyert qatar. már amennyire értettem. az időjárásjelentésnél rácsodálkoztam az ország méretére, meg arra is, hogy amikor mutatják külön a városokat, akkor a hőfok mellé odarajzolják az ajánlott öltözetet is, pufi dzseki, sapka sál, ha mínusz 20 van, könnyed blézer és blúz, ha plusz 15.

nah, szuper. hajnali 5óra 50 van helyi idő szerint, és én 4 órája feküdtem le, erre most meg kidobott az ágy.

azt hiszem, lesz időm megváltani a világot…

egyébként az első éjszakát egy olyan csecse hotelben töltöm, hogy az állam leszakadt, körülbelül 40 négyzetméter a szobám, a zuhanyfülke egyik (üveg) fala a hálószobára néz (le lehet előtte húzni egy reluxát, ha ez nem tetszik), és akkora, mint a fél konyhám.

van külön kis asztalka a számítógépnek és van egy óriási TV-m is, de ezt még nem kapcsoltam be.

még sosem aludtam egyedül szállodában, kicsit céltalan érzés, mondjuk szerencsére van net, így például a fél estét (vagy mi ez) átcseteltem Hubbie-val, ami azért jó érzés.

holnaptól (mától?) vége a kánaánnak, megyek a cég kollégiumába lakni, amiről azt mondták, hogy egyébként nem rossz, csak a meleg víz nem igazán meleg. többször megemlítettem, hogy nekem ott kellene net, remélem majd megnyitnak felém valamilyen wifit, különben az esték elég magányosan telnek majd.

vagy tulajdonképpen nem is tudom, hogyan telnek majd, elvileg ma reggel (vagy mikor) kapok majd egy schedule-t, hogy mikor mit kell csinálnom. ilyeneket láttam benne, hogy French training, ami nem tudom, mit jelent, mindenesetre ha jól értem, én vagyok az atyaúristen pár projectben és nekem kell elmagyaráznom nyelvi dolgokat. höhö. hát ilyen se volt még.

azt hiszem, megpróbálok visszafeküdni, hátha belealszom a könyvembe (garantáltan akkor alszom majd el, amikor fel kell majd kelni…)

zavaros ez az egész…

hát lányaim, kövezzetek meg, de ettem pacalt.

pontosabban ne kövezzetek meg, mert mondhatni kényszerítettek, 7 szempár szegeződött rám.

mentségemre legyen mondva, nem élveztem, de azért látványosan nem ájultam el (az ízével nem volt baj, de ez az állag…)

ja és a repülőn lehetett tetriszezni.

bővebben holnap, mert mindjárt elájulok.

na, az első úton túl vagyok, most jön a fantasztikus 5,5 órás várakozás schipholon. azt hiszem, annyira nem lesz drámai, mivel egyrészt kaptam munkát (haha), amivel pont kitöltöm az időt, másrészt ez a reptér lenyűgöző, most éppen egy nappalinak berendezett váróteremben ülök egy kandalló mellett, egy konnektorral ellátott, szuper kényelmes kanapén. egyetlen szépséghiba a hülye beszélő reklám mellettem, ami fél percenként elmondja ugyanazt, de ezt talán meg lehet szokni (vagy arrébb lehet ülni).

ja, egyébként van itt automata könyvtár is, meg óriási klumpa alakú kávézó, meg heineken sörbár, meg ingyenes wifi kétszer fél órára.

szóval eddig remekül szórakozom, majd meglátjuk, mennyire leszek friss és üde 4 óra múlva.

az út jól ment, ferihegyen be tudtam csekkolni magam a hongkongi gépre, még azt is kiválaszthattam, hogy hol szeretnék ülni. erős a gyanúm, hogy a legnagyobb airbuszon fogok utazni, mert 3-4-3-as elosztásban vannak a székek. (én a négyes rész jobb szélén ülök majd). ahogy tanulmányoztam a térképet, arra a következtetésre jutottam, hogy még sose repültem ennyire messzire, bár már voltam a közelében.

mindenesetre még nem izgulok.

csak elkezdtem pakolni…

ó csak egyszer bírnám úgy elhagyni az országot, hogy indulás előtt 24 órával már nem dolgozom, és nem rohangálok óbudára holmi dvd-kért.