holnap megyünk az asztalossal átbeszélni a konyhabútor részleteil. az IKEA ready-made konyhánk hirtelen méretregyártatott csodává alakult, amikor rádöbbentünk, hogy a tágas, de valahogy mégis túl sok beugróval rendelkező konyhánkba nemes egyszerűséggel nem tudunk bemenni, ha sztenderd méretű elemeket pakolunk be.

így a mosógép last minute hirtelen átkerült a spájzba (kivitelezőnk legnagyobb örömére, bár becsületére legyen mondva, zokszó nélkül megcsinálta, és a fal se dőlt össze ettől), mi pedig inkább méretre csináltatott dolgokban gondolkodunk, biztos, ami biztos.

ugyancsak last minute sikerült rádöbbeni, hogy az egyik konyhai kiállás valamiért nem a falszakasz közepén van, de szerencsére ezen is lehet változtatni, csak ilyenkor egy másodpercig mindig meghűl bennem a vér, hogy mi lett volna, ha nem veszem észre és egy életen keresztül bámulhatom az aszimmetrikus kiállást. (talán azért nem haltam volna bele)

múlt héten megszültük a fürdőszoba és a konyha csempéjét, erre a hétre már meg is valósították az elképzeléseket, pénteken pedig a dolgozószobát agyaltam ki (ebben sokat segített az IKEÁba tett látogatásunk).

kedden érkezik a biztonsági ajtó, a pasas lelkére kötöttük, hogy a bauhaus motívumokat örökítse át és eszébe ne jusson rézkilincseket hozni nekünk az egyébként csakis kizárólag alumínium kilincsekkel rendelkező épületbe. kicsit meglepődött, hogy mit igényeskedünk, de ettől függetlenül azt hiszem jó lesz.

a biciklik tárolása továbbra sem tiszta, de legalább már sikerült helyet találni a porszívónak és a létrának, sőt, szimpatikus szőnyegjelöltek is akadtak.

még jó, hogy nem estem pánikba, a végén még kiderült volna, hogy nincs miért.

a minap az utolsó villamossal jöttünk haza. péntek este lévén tele volt kellőképpen bealapozott, buliba igyekvő emberekkel. egy nagyobb társaság, ami szinte kizárólag 17 éves felhajtott gallérú, belőtt sérójú fiúkákból állt, nagyon menőnek érezte magát attól, hogy a combinón dohányoznak.

egyszer csak megszólalt az egyik, hogy hánynia kell, erre a többiek a földön szétszórt újságpapírokra mutattak, hogy “hányjál oda, onnan össze tudjuk szedni.”

a fiú végül kibírta a blaháig, ahol egy meglehetősen zöld sprintet levágott a legközelebbi kukáig, és abba hányt bele. (értitek, nem a földre, nem telibe a villamosra, nem a másik utas retiküljébe, hanem igazi kemény csávóként szépen netten a kukába.)

biztos manapság ez a menő.

a minap megint végignéztük, ahogy kizsebelnek valakit a hatosén. ezúttal tömött volt a busz, a zsebesek pedig csak ketten voltak, nem szarakodtak, egy megálló alatt zsebre rakták az alvó pasas pénztárcáját.

mi a frászt lehet ilyenkor csinálni?

(már megint a csuklós busz hátsó végében zajlottak az események, míg átverekedtem volna magam a sofőrhöz, már rég leszálltak)

kéééész!

elfogytak a halak, az állatkák, a harry potter szereplők, a hongkongi útikalaúz, a bartók béla kottalista, a múlt hetem összes kedves és kevésbé kedves szereplője. szépen vissza lettek küldve oda, ahonnan jöttek. (már a mongúzok maradhattak volna még egy kicsit)

végrevégrevégre.

micsoda szerencse, hogy esik az eső, úgyis rengeteget kell dolgoznom. (de komolyan, embertelenül sokat, pl. franciáról angolra kell fordítanom, bár az még a szórakoztatóbbik része)

tegnap este alkoholt próbáltunk vásárolni a móricz környékén, de persze a cbából kihessegették a fiúkat, hogy 11 után nincs alkohol, igyanak inkább traubiszódát. épp ezt  taglalták nekünk lányoknak a bolt előtt, amikor az egyébként békésen utcát söprögető cba-s alkalmazott odajött és halkan érdeklődött, alkoholt szeretnénk-e vásárolni, mert ha igen, menjünk a zöldségeshez pár méterrel lejjebb, ott adnak. szóval a srácok odamentek és fekete nejlon zacskóban kaptak is sört. miközben várakoztunk, egy hordányi diszkóba igyekvő lány rohant el mellettünk “remélem, nyitva van még a zöldséges” felkiáltással, és szinte biztos, hogy nem egy kiló paradicsomot akartak vásárolni ilyen lelkesen a hajnali órákban.

szóval tényleg mindenki jól jár ezzel a tilalommal, a nénik, akik ugyanúgy hallgathatják a részegen óbégató népeket, a részegen óbégató népek, mert ugyanúgy alkoholhoz tudnak jutni, és a zöldségesek, akik feketén rengeteg alkoholt eladhatnak, ha nem akarják, be se kell ütniük a pénztárgépbe. persze gondolom mindenféle hatóságok zsebébe is beesik egy-két boríték, csak hogy ne razziázzák szegény lelkiismeretes zöldségest. de tulajdonképpen lehet, hogy ez volt a cél, nem pedig a móricz legendás nyugalmának megőrzése.

tegnap végre lerendeztem a bicikliügyleteimet, úgy érzem, három hosszú év keresgélése után végre megvan a két ideális bicikli, ami nekem kell, egy lepukkant, de gyönyörű városi rohangálós, ami megy, mint a veszett fene és senki sem akarja ellopni, és egy ultramodern (baromi drága) hibrid verseny-túra gép, ami megy, mint a veszett fene (ez fontos szempont volt, nem bírom a tötyörgést) és csodás felszereltséggel bír, így a sebességváltás nem tíz perces kattogásból és csörömpölésből áll, hanem egy nagyon halk kattanásból.

a felesleges bicikliket és alkatrészeket tegnappal bezárólag sikerült eladnom, most már csak egy tartozást kell kiegyenlítenem augusztus elején, és akkor tényleg lezárult ez a fejezet. (legutóbbi biciklivásárlásomat egy kedves és gazdag mecénás finanszírozta).

most már csak az kéne, hogy legyen időm elmenni megint tekerni, de ennyi munkát még nem láttam egybe, mint amennyivel most elárasztottak.

szereplőink: egy öntudatos biciklista és egy teherautósofőr

a biciklista átmegy a teherautó előtt keresztbe az utcán. a teherautó ezt nem, hogy tűri, de szemlátomást támogatja is. a sofőr mégis motyog valamit a bajsza alatt.

b: (lila fejjel ordítva az utca túloldaláról) Nekem szóltál, te rohadt buzi köcsög?

s: (megszeppenve) Nem, nem neked szántam.

b: Ja. Ja, akkor bocsi. (röhög és elmegy)

ilyen és hasonló jeleneteket nézhetek végig az erkélyről reggelizés közben

valaki nem tudja, mitől görcsöl be az ember vádlija az éjszaka közepén? (és főleg, hogy mitől múlik el ez a jelenség?)

a fordítóiroda rendben találta a munkámat, erről írásban is tájékoztatott, majd megköszönte a munkámat és elköszönt.

írtam nekik, hogy ez tényleg fantasztikus, számlát mégis mikor adjak.

erre válaszoltak, hogy a pontos összegről majd e-mailben értesítenek, a számlát pedig majd augusztus elején várják (írják ezt július 20-án).

nagyon remélem, hogy nem 60 napra fizetnek, bár kb 3 000 forintról van szó, de azért nehogymá.