ezt csak én nem vettem eddig észre, hogy cedric diggory nem más, mint robert pattinson?

a mai napomat egy őrült horgásszal, Bartók Béla kottáival és egy közismert rajzfilm szimpatikus szörnyeivel töltöttem. Bartók mostanra elment aludni, maradnak a szörnyek és a horgász, holnap pedig Harry Potter is csatlakozik hozzájuk.

említettem már, hogy szeretem a fordítást?

amikor még kezdő fordítócska voltam frissen az egyetemről (talán még le se diplomáztam), csúnyán bebuktam egy fordítóirodás melót, pontosabban több melót egy prodzsekten belül. fiatal voltam, tapasztalatlan, nem tudtam, mit hogy kell csinálni, az összekötőjük nem kapcsolt időben, nem volt egy kellemes pillanat az életemben, majdnem ott hagytam az egészet a picsába, aztán valahogy erőt vettem magamon és önsajnálkozás helyett tanultam a dologból. mára azt hiszem fel tudom mérni az erősségeimet és a hiányosságaimat a fordítás terén és tudom, hogy mi ellen hogyan védekezzek.

ez volt 4 évvel ezelőtt, azóta nem dolgoztam fordítóirodának és minden jellemfejlődésem ellenére meglehetősen rettegek tőlük.

most kaptam egy pofonegyszerű melót holnap reggel 8-ra, tényleg nem egy nagy cucc, mégis be vagyok szarva. rettegek, hogy elbaszom, hogy megint üvöltve hívnak fel, hogy igazuk lesz és én megsemmisülök, mert én vagyok a világ legbutább embere a földön.

remélem ez olyan, mint amikor az ember leesik a lóról, vissza kell rá ülni, aztán jobb lesz. mindenesetre tanulságos pillanatok ezek, az tuti.

általában úgy rendezkedem be, hogy ha esetleg (pl. most is) az összes megrendelőm egyszerre árasztana el munkával, akkor se buggyanjak meg.

de ahhoz nem vagyok hozzászokva, hogy random fordítóirodák lépnek velem kapcsolatba különösebb előjáték nélkül sürgős munkákkal.

igaza van Cs-nek, a szabadúszó életben az a jó, hogy tök fölösleges izgulni, mert mire megnyugodnál, máris újra megváltozik minden.

tegnap valaki chopint játszott egy órán keresztül, most a szembe szomszédtól a hair szól.

legalább jó ízlésük van.

amióta a Színésznő felhívta a figyelmemet arra, hogy egyesek hajlamosak azt mondani, hogy “szálloda-komplexus”, azóta annyit humorizáltunk ezen (gyerekkori trauma? sikítva elmenekülsz, ha szállodát látsz? vagy pont ellenkezőleg beleszeretsz és otthon is egyesével becsomagolt szappankákat használsz?), hogy persze, hogy én is leírtam az előbb.

így butul a nép baszki.

sose hittem volna, hogy van ilyen, főleg nem a neten, de ez most rohadt jól jön (naná, hogy fordítok)

gyors beszámoló az utókornak, és főleg nekem.

a cél az volt, hogy lehetőség szerint két naponta, de legalább hetente háromszor tekerjek minimum 20 kilométert egyhuzamban, úgy, hogy átlagsebességem jóval 20 fölött van.

ehhez képest háromszor sikerült elmennem egyáltalán biciklizni, első alkalommal betartottam minden kitételt, még sprinteltem is, és kétszer is mentem át hídon, ami nagyon enyhe emelkedőnek felel meg. ötös.

másodszorra kipurcantam 7-8 kilométernél (talán meleg volt, ki tudja), így visszafordultunk, nagyjából 16 kilométert tekertünk, aztán megálltunk és lazáztunk, majd egy újabb ötöst toltunk, de az már nem számít. hármas alá.

harmadszorra elborult az agyam és megmásztam egy pofás emelkedőt hűvösvölgy felé, átlag sebességem jóval 20 alatt volt, de mivel egyáltalán nem tudok emelkedőn tekerni, már az is csodálatos érzés volt, hogy nem adtam fel, nem toltam, nem álltam meg és annyira nem is anyáztam. időhiány miatt vissza kellett fordulnom, így nem lett meg a 20 kiló, csak 18, de én nagyon elégedett vagyok magammal. csillagos ötös.

a hétvégén pihentem, mivel a legutóbbi móka teljesen tönkrevágta az izmaimat, nem is izomlázam volt, hanem bemerevedett mindenem (mert rohantam moziba és elfelejtettem nyújtani) és egy darab kő rugalmasságával rendelkeztem. mára jobban vagyok, így holnaptól indul újra a móka, folytatom az emelkedőt, ahol abba hagytam, célom hűvösvölgy oda-vissza, remélhetőleg a hét végére sikerül.

talán nem egy hardcore edzésterv ez, de nekem ez is nagy szó, amióta van kilométerórám, tudatosult bennem, hogy eddig kb napi 5 kilométert tekertem a városban, most viszont minimum 15-ötöt (érdemes volt budára költözni), plusz még az edzés is, szóval jelentősen megnőtt a biciklizésbe fektetett energia, ami a vádlimon és a combomon például már érződik is. persze ez is szempont, de ennél sokkal jobban érdekel, hogy mennyi idő alatt bírok majd végre megmászni egy normálisabb emelkedőt, mert amennyire jól bírom a monoton tekerést sík terepen és a sprintelést, annyira távol áll tőlem a hegymászás.

nevetni fogtok, de már megint biciklit árulok. sőt, fényképezőgépet is. de ígérem, ha ez a kör lement, nem veszek jó ideig egy darab biciklit se.

bölcsésztársaim bizonyára megértik, hogy nem tudom eldönteni, hogy a kádban skandináv krimit, vagy inkább kunderát olvassak… (a költözésben ideiglenesen szétköltöztem az egész könyvtáramtól, életemben először lakom olyan lakásban, ahol nincs könyv. a kunderát a hőségriadó előtt vettem, azóta nem bírok rá koncentrálni, a krimit meg mostanra sikerült kölcsönkérnem, szeretnék végre valami szépirodalmat is olvasni, de mi értelme, ha nem tudok vele haladni, mert kifolyik az agyam a fülemen… szóval nem könnyű ez, na).