tegnap hosszu kedvesen felhívta rá a figyelmemet, hogy a linklistám valami korábbi állapotot tükrözött eddig, szóval kijavítottam, kibővítettem, stb. remélem minden működik. murci, kérlek add meg az új blogod címét, mert most a blogspotos se jön be valamiért. köszi

hihetetlen, ma egy rakat vadidegennel fogok moziba menni, ez nagyon izgalmas!

istenem, úgy emlékszem, 18 éves épp hogy elmúltam, elküldtek francia felsőfokuzni a rigóba, azt se tudtam eszik-e vagy isszák, készültem a (francia állami) érettségimre, úgy éreztem, hős vagyok, hogy megtaláltam a baross utcát egyedül. irdatlanul megvoltam fázva , alig volt hangom és nagyon utáltam, hogy csúszik az egész szóbeli, nekem meg ott kell vacognom egy huzatos folyosón, ahelyett, hogy az ágy melegében olvasnám a kötelezőket. előrántottam jean anouilh (zseniális) antigonéját (vagy valami hasonlót) és csendben kuncogtam a sarokban, körülöttem zsongtak a hisztérikus vizsgázók, akik egymást kvizelték mindenféle baromságokból (később rájöttem, hogy minden szóbeli vizsgán vannak ilyen emberek, akik jó energiavámpírként a pánikkeltésből próbálnak előnyt kovácsolni), engem sokáig békén hagytak, de aztán egyszer csak az egyik felvisított, hogy ” te FRANCIÁUL olvasol?”

én meg naívan nem értettem, hogy ezzel mi a gond.

onnantól kezdve fél órán keresztül bombáztak olyan kérdésekkel, hogy akkor mondjam meg, hogy van a kosárfonás, meg az arató-vető kombány.

mindezt csak azért mesélem el (hogy egy kicsit felvágjak), mert az előbb meg kellett néznem a szótárban, hogy hogy van az, hogy kosárfonás (vannerie).

hülyülök.

(az egom mérete nem hagyja, hogy ne fejezzem be a történetet: a szóbelit végig köhögtem és tüsszögtem, olyannyira, hogy a vizsgabizottság főzött nekem egy teát (a véres multú és jelenű rigóban !!) és amikor elmentem megnézni az eredményeket, a körülöttem tobzódó hisztérikus picsák vizsgázók egy emberként visítozták, hogy “Aztakurvabaszdmeg, valaki 70 pontot kapott”. én naívan megkérdeztem, hogy mennyi a maximum, majd nyugtáztam, hogy aztakurvabaszdmeg, hetven pont. ezek után szépen hazatüsszögtem magam a villamoson és emlékeim szerint jól lebetegedtem, most már tényleg).

azért valaki magyarázza már meg nekem, hogy a buzi franciák mi a nyűért találtak ki egy csakis kizárólag általuk használt billentyűzetet, amin a PONT (.) eléréséhez le kell nyomnom a SHIFT-et is? hát hülyék ezek?

bár biztos sokat elárul a nyelvről, hogy ha nem nyomom le a SHIFT-et, akkor a PONTOS VESSZŐ (;) jön ki. (a végtelen mondatok nyelve, tisztára mint egy zsé kategóriás horrorfilm, amit unatkozó bölcsészek írtak mondjuk morfoszintaxis órán a pad alatt)*

nem is értem, miért nem egy francia írta az Ulyssest…

* hm, nem is rossz ötlet, látom magam előtt, ahogy véres codákat lóbáló szintagmák kóvályognak egy random nagy városban és széttrancsíroznak minden arra járó tarisznyás bölcsészlányt.

azt hiszem tényleg eljött az életmódváltás ideje. rendszeres mozgás, úszás, kevesebb alkohol, kevesebb nikotin, több könyv és nyugalom, kevesebb last minute határidő és valahogy megpróbálom állandó egzisztenciális stresszeimet is elcsitítani.

ha nem megy, emigrálok, vagy elmegyek fix állásba, vagy eltartatom magam, vagy akármi, de ez azért mégsem szórakoztató, hogy 25 éves koromra egyértelmű életmódból adódó egészségügyi tüneteket fedezek fel magamon, ráadásul a gyomorégős, hátfájós, tüdőszúrós fajtából, szóval tényleg tököm kivan.

és tényleg nem a tőzsdén dolgozom, szóval nem tudom, mi az istenen tudok ennyit stresszelni…

azért az elég durva, hogy miután tegnap betegre dolgoztam magam, elmentem kiengedni a gőzt, minek hatására körülbelül most tértem magamhoz, ami tiszta szerencse, mert negyed óra múlva már tanítani fogok…

de kiporszívóztam a nappalit, bár nincs róla túl sok emlékem, bizonyára még aludtam akkor…

tegnap végre erőt vettem magamon és leadtam a kopogtatócédulámat. ettől függetlenül egy lépéssel sem vagyok közelebb annak eldöntéséhez, hogy ki az istenre szavazzak és bevallom, kicsit destabilizál ez a fene nagy tudatlanság. valahogy megszoktam, hogy határozott véleményem van olyasmi dolgokban, mint például pártszimpátia, de mostanra legszívesebben szarnék az egészre, arra viszont nem bírom rávenni magamat, fene a rohadt francia iskolarendszerbe, ami 6 éves korodtól sulykolja beléd, hogy neked egyrészt jogaid vannak, másrészt meg kötelességed élni a jogaiddal.

teljesen mindegy, hogy hány tanítványa van az embernek, sosem lesz olyan hét, amikor teljes létszámban mindegyik megjelenik az órán. vagy csak én csinálom rosszul?

ejha. ma reggel 10től pontosan 6 óráig 40 percet szünetet tartottam, amikor elmentem enni.  egy munkaidőnyit dolgoztam, pótcselekvések nélkül. ha minden napom ilyen lenne, milliomos lennék és ha más is így csinálná szárnyalna a gazdaságunk (vagy csődbe menne egy csomó nagy vállalat)…

mindenesetre elfáradtam.

az elmúlt napok konklúziója, hogy ugyan néha megőrülök, hogy minden kedves barátom irdatlan nagy egyéniség és mindenkinek véleménye van mindenről, mégis csak jobb ez így, mintha nem lenne véleményük egy szál se, mert  akkor lássuk be, dögunalom lenne az élet.