új link: hosszu

olvassátok, mert jó!

hát ez azért vicces. érdeklődésemre, hogy a múlt csütörtökön esedékes számlára ugyan már mikor fizetnek, megnyugtattak, hogy ezen a héten csütörtök-péntek magasságában már várható is a pénz. és ha már ilyen jól beszélgetünk, ugyan már, miért nem küldtem el pénteken azt az anyagot. milyen anyagot? hát aztat. ja! azt, amire azt mondtátok, hogy csináljam meg, amikor bírom? igen igen, de azt mi úgy értettük, hogy most péntekre itt lesz az asztalon. ja vagy úgy.

hát ezen remekül szórakoztam:

"A nyomozóknak végül a holttest mellimplantátumainak sorozatszáma segítségével sikerült azonosítani az áldozatot"

én kis naív. tegnap még azt se tudtam, hogy egy bowden el tud szakadni, erre a macskakövön hirtelen elkezd szana-szét váltani a szegény bringám, hát nem elszakadt (egy rost hiján) a bowdenem? és persze ha már ott volt, leszedte a festést is a vázról. 

20 perccel később apám mutatja nekem, hogy ott lifed a fékbowdenje, elszakadt teljesen. 

amatőr vagyok, no.

kezdek rájönni, hogy amikor azt hittem, hogy vagy EZ vagy AZ, akkor tulajdonképpen volt egy olyan opció is, hogy EZ is meg AZ is, csak rámtört a kispolgárias csőlátás. 

izgalmas hónapoknak nézünk elébe.

lassan leginkább egy vizihullára kezdek emlékeztetni, azt hiszem most már lassan tényleg választani kell, hogy iszom vagy vezetek, azaz hogy dolgozom vagy kocsmázom, mert a kettő együtt kicsit dögletes.

az már szinte biztos, hogy meg kell tanulnom nemet mondani…

ma egy olyan helyre kellett elmennem munkáért, amiről azt hittem, csak a filmekben létezik. bementem egy gyárudvarba, jobbra-balra autószerelő-műhely, lerobbant porta, gyom mindenhol. az udvar egyik sarkában egy gyár feliratú ajtó, mellette csengő. megnyomtam a csengőt, erre kinyílt az ajtó, amiről kiderült, hogy valójában egy bazi nagy lift. két gomb, 0 és 1, megnyomtam az egyest és imádkoztam, hogy ne nyíljon szét alattam a lift alja és esek martalékul a cápáknak. nem az az ajtó nyílt ki, amin beléptem a liftbe, hanem a vele szembe lévő. egy minimum 250 négyzetméteres, 8 méter magas loftban találtam magamat, a loft szó klasszikus értelmében (nem az itthon divatos 20 négyzetméteres loftról van szó, na), egy régi gyárépület emeletén, légkondi duruzsolt, a sarokban egy harley davidson ácsorgott, egy másik szobából egy billiárdasztal lógott ki (mint megtudtam, az a kreatívcsapat pihenőszobája). a stúdiókban legmodernebb macintosh gépek, giga szuper hangszigetelés és mindenhol ízléses minimál sztájl.

hát hogy is mondjam, leszakadt az állam. (meg kicsit meg is nyugodtam, hogy azért erre is van ezek szerint igény kis hazánkban).

és még kedvesek is voltak!

azt mondja nekem az erdélyi takarítónő az ötvenedik tüsszentésemnél, hogy " a ragyogóját, jól megfáztál!"

imádom az ilyeneket. 

a szigeten azon gondolkodtunk, hogy vajon fogyni vagy hízni fogunk egy hét alatt, hisze egyrészt sokat mozgunk, sétálunk, táncolunk, ellentartunk a tömegben, de ugyanakkor lángos eszünk lángossal és több hektoliter alkoholt elfogyasztunk. én váltig állítottam, hogy a fröccs nem hízlal.

a mérleg szerint mégis.

az lehet, hogy rendkívül egyszerű egészségügyi magazinok fordítani, de hogy kurva unalmas, az is fix. be kéne vezetni a monotonitási pótlékot…