oké, ma ilyen napom volt asszem. biciklivel jövök a király utcán, mellettem jobbra parkoló teherautó, jó munkásemberek pakolják ki belőle az épített kéményt, gondolom valaki cirkósítja a lakását, még bele is gondolok, hogy nahát, nekünk is ilyen volt, és ez tényleg egy épített kémény, egy kibaszott épített kémény, ami hirtelen merőlegesen lebeg a fejem magasságában, jó munkás ember bizonyára börleszk filmeken nevelkedett, szó se róla, én is értékelem buster keatont, csak talán nem a saját agyvelőmön, jó munkásember nem veszi észre, hogy most tényleg le fog ütni azzal a 10 méteres szarral, szólnak már neki, hogy gazsi, vigyázzá má, leütöd a kiscsajt, mire a gazsi persze hogy teljes vállból megfordul a kéménnyel együtt, milyen kiscsajt, hát azt baszd meg, amelyiknek az orrától egy centire állt meg a kéményt, azt. azt hiszem, ha jobban fogna a fékem, akkor szaltóztam volna egyet gazsi feje felett, így csak nagyon csúnyán és egyben értetlenül néztem rá, majd tovább tekertem még 10 percet, amikor hirtelen adrenalin sokkot kaptam, hogy hú baszd meg, ez tulajdonképpen de kemény volt, mert tényleg az orromtól egy centire állt meg az a fos, fél óráig bandzsítottam utána, annyira fókuszáltam rá hirtelen.

azért hihetetlen, mikre vagyok képes néha…pedig már igazán volt időm megszokni az abszurd baleseteket.

azt hinnétek, hogy a szigeten minden esélyem megvan a megsemmisülésre, bokaficamra, gyomorrontásra, alkoholmérgezésre és egyéb kellemetlenségekre. na most ebből semmit nem abszolváltam, még az allergiám is viselkedett végig, a lábamon pattogó kiscsajon kívül tényleg semmi atrocitás nem ért, pedig kitartóan próbáltunk berugni, ami állandóan változó okokból kifolyólag részemről egyszer se jött össze.

szóval ezt mind megúsztam, még mondom is muchachának, hogy hehe, system error, képtelenség, hogy megússzam valami baromság nélkül.

és lőn. elköszöntünk egymástól a margit-híd budai hídfőnél, ő pótlóbuszra fel jobbra, és peronról lelép, jobbra néz, konstatál, hogy ellentétes irányú pótlóbusz közeleg, tilárom sej, lépek egyet, lépek kettőt, káromkodok egy kurva nagyot, majd tompapuffanok még nagyobbat, ha utólag jól értem, a jobb lábammal kirúgtam magam alól a balt, de akkor nem értem, csak lépek fel a peronra, munkába igyekvő emberek néznek rám közönyösen, nem vagyok részeg és koszos se, viszont gépolaj folyik mindkét tenyeremen és a száz éves tiszacipőmön.

kérdem én, miért olajozzák a villamos síneket, ha pótlóbuszok járnak még jövő hétig? meg egyébként is, van még ember a világon, akivel ilyesmi megesik?

– mi a neved?

– Laura.

– Aura?

—

– (borzasztó magyar kiejtéssel) Where are you from?

– Innen.

– England?

egyébként meg fáradunk, ma már nem is ittunk alkoholt és csak a placebo koncert felénél ébredtünk fel igazán, talán azért, mert egy 16 éves lány ugrált épp mindkettőnk vádliján egyszerre, ami egyébként elég nagy kihívás.

jaj gyerekek,  azért backstreet boysra táncolni hajnali 3-kor, miközben muchacha aerobik bemutatót tart, mindezt ráadásul józanul… van egy varázsa.

előástam a szakadt farmeromat (ami múlt évben már nem jött rám, most viszont megint igen), a rozzant bakancsomat, a szöges övet, kicsit hülyén éreztem magamat elsőre, még vagy három órát kómáztunk muchachával a nouvelle vague és a Ska-P alatt, aztán beesteledett és hirtelen felátmadtunk, lily allen hulla részeg volt, de aranyos, rohadt womanizert énekelgetem azóta is. a magic mirror már nem a régi sátrában van, viszont a zene változatlan, így ott roptuk hajnali 2-ig, amikor hazaindultunk, semmi se a régi már, de még így is tudjuk élvezni.

még a balatonsoundon mondta az egyik ismerősöm, szerintem nagyon találóan leírja az ember állapotát sokadik nap sátorozás és fesztiválozás után:

"ott álltunk, és amikor már úgy éreztük, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy lefossuk a bokánkat, vagy inkább sírva fakadjunk, elhatároztuk, hogy legyen már valami"

szerintem remek, bár ez a verzió kicsit rossz minőségű

úgy látom, ki vagyok linkelve a tea és toast blogon, viszont az egy jelszavas magán blog. az érintett keressen meg valamilyen úton, hogy mi legyen, mert szívesen visszalinkelem, csak így ugye minek… köszi.

ígértem folytatást, szóval íme:

miután az esküvő előtt végighallgattam mindenkinek az összes szívfájdalmát és kedélyesen túltettem magamat barátnőim hisztériáin, eljött a nagy nap. mondanom se kell, külföldi barát itt sem maradhat szó nélkül, szóval mesélem, időrendi sorrendben.

délután 1-kor volt egy polgári szertartás, majd mi családilag ebédeltünk, a baráti társaság meg szétszéledt, hogy este újra találkozzunk lagzi formációban. a családi ebédem elhúzódott, addigra már irdatlan fáradt is voltam, hiába a remek szarvaspörkölt, csak laposakat pislogtam és haza akartam menni. ez sikerült is, frissen sült férjemmel volt másfél óránk otthon, hogy regenerálódjunk. mondanom se kell, ennek a másfél órának a mértani közepén, vagyis az alfahullámaim közepette telefonál a Svéd, aki, mint neve is elárulja, svéd, és mellékesen bátyám lakótársa volt évekig Párizsban, egy teljesen zseniális, ámde aberrált grafikus, aki élete elmúlt 10 évét éhenhalással töltötte, miközben menekült a svéd adóhatóságok elől. azóta örökölt pofátlanul sok pénzt, az apja az ABBA dobosa volt, így svédünkre rátört a jólét, átköltözött Mallorcára és hetente utazik el valami egzotikus desztinációra. nagy rajongója lett Budapestnek és a magyar mellnek, így talán valahol érthető, hogy magából kikelve hívott fel, hogy ő most fel van háborodva, mert leintett egy taxit az utcán és megközelítőleg 5 percet ült benne és mindezért fizetett 2000 forintot és ugye egyetértek, hogy ez mennyire felháborító, mert mennyire szép város ez a Budapest (te csodás), de ez mégis csak elfogadhatatlan, Európában ilyen nincs és mondta és mondta és mondta, én meg nem tudtam hogyan diplomatikusan a tudtára adni, hogy én tényleg nagyon sajnálom, de még 40 percem van,  hogy a 10%-ra tőltött akumulátoromba belepréseljek egy egész lagzinyi energiát, szóval ha nem haragszik, akkor én ezt most nem hallgatnám, főleg, hogy nem 200 000 -et kért az a taxis, nem rabolták ki, nem lopták el a kurvák a telefonját és egyébként is, esküvőm van, hivogassa bátyámat, ha baja van, vagy panaszkodni akar valakinek.

értem én, hogy holnaptól a szigeten fogok megsüketülni 5 napig, de jelenleg el bírnék tekinteni az ablakom alatt található kocsibeálló fémkapujának kalapáccsal történő döngetésétől…