kicsit rugalmasan kezelem az idő fogalmát, de szinte megint elteljt egy hét. ma az irodában bemutatkozott a vezető barista és közölte velem, hogy ma később jöttem, mint szoktam, ezért a kedvenc helyem már foglalt. aztán kedvesen megajándékozott egy 24 órás wifikóddal (általában csak 60 perceset kapok).

a sarki bubble tea árus pedig mosolyogva üdvözölt, hogy háhá, én vagyok az (az őrült), aki cukor nélkül kéri a citromlét.

azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, most már csak arra kell koncentrálnom, hogy ne dolgozzak annyit, de ez egy hosszabb folyamat lesz, az apró lépéseket is értékelni kell.

sajnos tul sok jo hirrel nem szolgalhatok. csutortokon lejart a tuntetok ultimatuma, a kormanyzo azonban lemondas helyett targyalast ajanlott nekik. ezt a tuntetok ugyan vonakodva, de elfogadtak.

penteken azonban egyre tobb tamadas erte oket, napkozben foleg felduhodott helyi lakosoktol, akik megelegeltek, hogy nem tudnak bemenni dolgozni, visszaesett a boltjuk fogalma, stb. korabban is voltak kisebb osszetuzesek, de tegnap ugy tunt, hirtelen minden lakos fellazadt ellenuk.

ezzel egyidoben a rendorseggel is megromlott a viszoynuk, miutan csutortok este a rendorseg egy mentoautoban csempeszett be ujabb konnygazgranatokat a kormanyzati epuletbe es ezt olyan szerencsetlenul tettek, hogy gyorsan leleplezodott a csel. az egyetemistak innentol kezdve semmilyen szallitmanyt nem engednek be hozzajuk, beleertve a rendorok etelet es italat, mert ugyan felajanlottak, hogy beviszik nekik ok szemelyesen, ha a csomagolas atlatszo, a rendorseg ezt megtagadta. tobben a veluk szembe allo rendoroknek narancsokat, bananokat es vizet akartak adni, de azt sem fogadtak el.

estere a helyzet addig fajult, hogy budan es pesten is (igen, itt a hazam mellett) fekete ruhas, maszkos, jol szervezett ferfiak rontottak ra a tuntetokre es tamadtak meg oket, a rendorseg szinte teljes passzivitasa mellett. a tamadasok vegeredmenyekent tobb tuntetot korhazba szallitottak, ahol kesobb verekedesert letartoztattak oket.

eleg gyorsan egyertelmuve valt, hogy ezek az emberek nem felboszult lakosok, hanem a triadok, vagyis a helyi mafia emberei, akiket jo esellyel valaki felberelt nemi provokaciora. a rendorseg passzivitasa, illetve a teny, hogy a legtobb provokatort csak kikisertek a tomegbol, majd taxiba raktak okez, eleg sok spekulacionak ad helyet, egyes hiresztelesek szerint maga a rendorseg kuldte be oket nemi zavarkeltesre, hogy utana legyen kello kifogas az egesz tuntetes felszamolasara.

akarcsak a konnygaz bevetesekor, az akcio forditott hatast valtott ki az emberekbol, a verekedesek hirere soha nem latott meretu tomeg sietett a tuntetok segitsegere itt, mongkokban (vasarnap ota mar egesz jol meg tudom itelni a tomeg meretet, annak fuggvenyeben, hogy hanyan acsorognak az epuletem bejarata elott).

a provokatorok vegul eltuntek, parat letartoztattak, az ejszaka alatt pedig a diakok ujjaepitettek a lebontot satraikat es barikadokat. a provokacionak nem ultek fel, nem tamadtak a rendorokre, sem a maszkosokra, nem vertek szet semmit, nem gyujtottak fel semmit.

sajnos a hangulat tovabbra sem jo, most delelott 10 mult, kezdenek megint visszaszovarogni az ellentuntetok, a bekes enekles es beszedek helyett tegnap este ota leginkabb uvoltozest es szirenazast hallok, ami nagyon rossz erzessel tolt el.

a tuntetest most mar en is elkerulom (ezt konnyen meg tudom tenni), ket mellekutcaval beljebb az elet pontosan olyan, mint szokott, gozvasalokat, taiwan legjobb bubble tea-jet es stinky tofut arulnak, az emberek nyarsra huzot polipokat esznek, sorban allnak a minibuszokhoz es alkudoznak a szelfibotokra. megis, mintha kicsit feszultebb, faradtabb lenne mindenki.

nem csodalom, hogy neha beszarnak itt a dolgok.

(egyebkent masnapra tenyleg megszereltek mindent es azota mar hasznaltam a szaritogepet)

…a koztisztviselo sirva fakad, amiert nem tud bemenni dolgozni a tuntetesek miatt.

tegnap olyat csinaltam, amilyet mar nagyon regen. a fel napot at almodoztam a tengerben lebegve es a felhoket bamulva.

es bar kicsit giccsesnek tunhet, de ahogy ott lebegtem a vizben, minden kommunikacios csatornatol elzarva, ra kellett jonnom, hogy milyen boldog vagyok itt valojaban. semmi kitoro, faraszto euforia, csak tok bekes, elegedett boldogsag.

…az ember a komphoz igyekedve konnyen elronthatja, melyik gyalogos hidon kell atmennie, es mire feleszmel, mar a mandarin oriental hotel reggelizotermeben talalja magat, strandpapucsban, hona alatt muanyagpalackokbol szott rikito zold gyekennyel.

(vegul mintha ez lenne a vilag legtermeszetesebb dolga, oda libbentem a recepcioshoz es kedvesen erdeklodtem, hogy megis merre van a kijarat).

ma kezdodott el a tuntetesek otodik napja. cimszavakban par erdekesseg:
– egyertelmuen fontos nap lesz a mai, mivel egyreszt ma jar le az ultimatum, amit a diakok adtak a kormanynak, masreszt ma van a Kinai Nepkoztarsasag megalakulasanak evforduloja, vagyis ket napos nemzeti unnep van, igy sokkal tobben raernek csatlakozni a tuntetesekhez
– ugyanezert tobb allami unnepseget is szerveznek ma, kevesebb mint egy ora mulva tartjak a hivatalos zaszlofelvonast, a tuntetok mar ejszaka elkezdtek gyulekezni a helyszinen.
– a zaszlofelvonas fontos lehet, mivel a diakok ket csoportra szakadtak, a tobbseg bekesen szeretne demonstralni a rendezveny alatt, egy kisebb csoport viszont meg szeretne zavarni az allami unnepseget. oket jelenleg a bekes tobbseg korbevette es elszigetelte, hogy ne tudjanak ilyennel probalkozni.
– ma hajnalban fobe lotte magat az egyik keruleti rendorkapitany az irodajaban. tovabbi informaciokat igertek, de elkepzelheto, hogy osszefuggesben all a vasarnapi tulkapasokkal. a tuntetok es a rendorok mar otodik napja vannak folyamatosan az utcan, tikkaszto melegben, illetve ma ejszaka 4 oraig tarto heves viharban. mindenki egyertelmuen nagyon kimerult, bar a viszony a ket oldal kozott sokat javult, amiota hetfo reggelre visszavontak a rohamrendoroket az utcakrol.
– a tuntetok ujabb “frontot” nyitottak a pesti oldalon Tsim Sha Tsuinal (TST), lezarva a Canton roadot, ahol az osszes luxus marka boltja talalhato. ez azert fontos, mert az anyaorszagbol erkezo turistak itt szoktak vasarolni, marpedig a nemzeti unnep miatt a varos tele van veluk. Kina ugyan cenzurazhatja a Weibot (a Twitter kinai megfelelojet), blokkolhatja az Instagrammot es leadhatja a hiradoban a tuntetesrol keszult kepeket mondvan, hogy a tomeg a nemzeti unnep miatt gyult ossze (true story), a sajat polgarai emlekezetet azert nehezen fogja kitorolni.
– a varos tovabbra is tisza es rendezett, a tuntetok osszeszedik maguk utan a szemetet es nem hasznaljak kozvecenek az utcat.
– tobb helyi hiresseg csatlakozott a tuntetokhoz es ingyen koncertekkel szorakoztatja oket.

ha nagyon röviden és tömören akarnám összefoglalni a lelkiállapotomat a második hét után, csak ezt az egy sztorit mesélném el: ma a környéket fedeztem fel és egy aranyos kis piaccal találkoztam (itt nem árultak varangyokat, mint a pár nappal korábban talált helyen). épp valami misztikus zöld leveleket tanulmányoztam, amikor körbe néztem és elégedetten sóhajtottam. mintegy rutinszerűen belém nyilalt, hogy “itt azért úgy tudnék élni”, mint a korábbi 9 alkalommal, amikor a városban jártam.

pár másodperc múlva vigyorogva döbbentem rá, hogy de hisz épp itt élek.

kicsit bővebben és árnyaltabban azért hozzátenném, hogy két napig beteg voltam, semmi nagyon komoly, de pont eléggé voltam ahhoz szarul, hogy elkezdjem sajnálni magamat és nyöszörögjek. egyedül élni és betegnek lenni sehol sem jó, egy 6 négyzetméteres szobában egy olyan városban, amit az ember csak hellyel közzel ismer, még kevésbé fun. szerencsére erőt bírtam venni magamon, hogy elkússzak különböző levesezők irányába, majd vissza az ágyba, ahol többnyire kiütve feküdtem.

nagyon élvezem, hogy minden nap máshol eszem, lassan kezdek belejönni, bátran térképezem fel a környék éttermeit. korábban kicsit aggódtam a büdzsém miatt, de direkt azért jöttem konyha nélküli szállásba, hogy ne jusson eszembe főzőcskézéssel elszarni az időt, itt az éttermek olyan olcsók és jó minőségűek, hogy sokkal jobb megoldás ez így.

a munkaritmust még nehezen veszem fel, de az mindenesetre nagyon jó, hogy minden nap elmegyek otthonról. az utcán mindig látok valamit és amikor nem egy teljes forradalomról van szó, akkor már azon is jót tudok vidulni, hogy az egyik fagylaltozó vattacukorral borított gombócokat kínál, a népek meg lelkendezve állnak érte sorba.

összességében sokkal szabadabbnak érzem magam, amit talán nehéz értelmezni, de így van, egyáltalán semmire sem érzem azt, hogy muszáj, vagy kell.

amit még gyakorolnom kell az az, hogy egyszerre csak egy helyen legyek, ez a szokásosnál is nehezebb, mivel szeretteimmel nem vagyok egy kontinensen és igyekszem velük tartani a kapcsolatot, ez a kommunikáció azonban gyakran eltereli a figyelememet arról, amit épp csinálok. törekedni fogok több egyensúlyra ilyen téren és igyekszem a telefonomat gyakrabban itthon hagyni, vagy kiiktatni.

ime egy video, amit tegnap csinaltam a tomegben, elnezest, ha kicsit hanyingert indukalo. a tomeg merete attol meg azt hiszem, eleg jol latszik.