persze nem véletlen, hogy pont most, elvégre a kocsmából hazafele menet is mindig a liftben tör rám, hogy bepisilek, nem az odáig vezető negyedórás séta alatt, de szóval ma reggel már úgy ébredtem, hogy tököm kivan, csodálatos ez a felfedező üzemmód és ez a szép új világ, de csókolom, nem lehetne már hazamenni?

szerencsére éppenséggel pont lehet, ma éjfélkor indulok, addig még be kell pakolni, ki kell csekkolni, felderíteni a reptéri buszt, várost nézni, visszajönni a bőröndért, buszra fel, reptérre ki, ott megpróbálni behajtani a cipőm árát (ez egy szép keretes történet…), bambán nézni a kivetítőt, míg elindul a gép, majd dohában 8 órán keresztül nézni a falat bambán, míg újra felszállhatok, hogy eljussak frankfurtba, ahol sikítozva átrohanhatok a reptéren, hogy elérjem a csatlakozást és nagy végre megérkezzek csütörtök késő este pestre, és beesek az ajtón a macska és showtzo karjaiba és üveges tekintettel megigyak végre egy fröccsöt (showtzo, kérlek vegyél hozzá szódát).

fáradtsági szintemet jól mutatja egyébként, hogy tegnap vettem 10 darab (ugyanolyan) szuvenírt 10 darab szuvenír áráért, arábia lánya, alkuszok királya, hát szevasz.

akar csak ket eve hong kongban, elindultam muzeumba kulturalodni. akkor vegul egy pixar kiallitason kotottem ki. most a james bond kiallitasrol jovok epp.

ma a metroban a teven epp oktatofilmet neztem arrol, hogy mi mindennel lehet kinyitni egy sort, amikor valamit bemondtak (amit nem szoktak), es a teven megjelent hirtelen eloben a kinai allamfo, amint az urhajosokkal telefonal, akik szimpatikusan integettek, majd hallgattak a (feltetelezem) hazafias beszedet. utana mind a harman beszeltek (a no kifejezetten aranyos), majd tisztelegtek es eltuntek, en pedig megnezhettem egy rajzfilmet arrol, hogy miert ne gyujtsak ra a metron.

az elmúlt hetekben, ha azt mondtam, hogy I’m from Hungary, a legtöbb ember, legyen az amerikai, hongkongi vagy kínai többnyire felsikított, hogy “Budapest!”, “gulyás!”, “kövér pingpong játékos”, “vizilabda!”, “pápai légibázis!”, “kis ország Ausztria mellett!”.

nos, a svájci újságírónő (!!) a szombati buliban első körben érdeklődött, hogy ó, Magyarország? és milyen Kijev? majd amikor furán néztem rá, azt motyogta, hogy ja persze, Bukarest, igen igen.

ma delutan 5 korul bementem a park hotelbe, hogy megcsodaljam honfitarsunk remek art deco muvet. mivel a vegtelensegig tudom csodalni a modernista disziteseket (pedig tobbnyire geometrikus formakbol allnak), kulonosebben nem lepett meg, amikor elhagytam a hotelt es az utcan vaksotet fogadott. az mar kicsit furabb volt, hogy valamiert nem kapcsoltak fel a kozvilagitast. egyre gyanusabb lett a helyzet, amikor korulottem esernyoarusok kezdtek gyulekezni. az oramra neztem, 17:20. errefele 19:00 orakor sotetedik. ekkor mar en is elkezdtem rohanni a legkozelebbi kapualjhoz, ahol szerencsemre meg ulohelyet is kaptam. percekent belul oriasi mennydorges, villamlas, leirhatatlanul szakado eso.
ide ert hat a tajfun hongkongbol, szerdaig marad. ha megint egyutt kell vele repulnom, hisztis leszek.

ez a két néni volt a kedvencem: (fapofa, riszarisza, napszemüveg)

de ők is nagyon jók voltak, a zöld trikós szemlátomást nagyon élvezi:

miutan ma 14 oran keresztul jartam a varost gyalogszerrel es leamortizaltan beestem a szallasra, a hazigazdam sorrel kinalt, majd megkerdezte, hogy csatlakozom-e hozza egy barati osszejovetelre, amit elso korben visszautasitottam, majd egyszer csak egy atalakitott hangarban talaltam magam egy Dzsingisz nevu torok (de holland allampogarsagu) pasas maganbulijan, egy dizajner butorbolt kozepen, kezemben egy pohar sangriaval, amint a boeing egyik repulogepmernoke magyarazza nekem a feketedoboz rejtelmeit.
sok mindent meselhetnek az esterol, a dadogos oleg nevu orosztol kezdve a nemet svajci ujsagironon at, aki ragaszkodott hozza, hogy franciaul beszeljunk, mert hianyzik neki a nyelv, de ezt a beszelgetest emelnem ki mindenek felett:

en: hi, I’m Suzanna, what’s your name?
pasas: I’m Nicky, nice to meet you
en: where are you from?
pasas: from Hungary, and you?
en: sorry, what?
pasas: Hungary
en: magyar vagy?
pasas: te is?
en: igen
pasas: ez durva
en: nagyon durva

30 masodperc dobbent csend

pasas: es akkor hogy hivnak?
en: Zsuzsa, es teged?
pasas: Miklos

amikor Hong Kongban eloszor lattam az emeletes villamost, konnyek szoktek a szemembe, annyira tetszett. azon nyomban felultem ra, minden korabbi tervemet elfeledve es masfel oran keresztul akkora elvezettel villamosoztam, hogy a mellettem ulo neni kedvesen megkerdezte, hogy turista vagyok-e es most ulok-e eloszor villamoson.

az elmult egy orat egy parkban toltottem es fulig ero vigyorral (es kicsit konnyes szemmel) neztem, ahogy 60 folotti kinaiak fiatalsaguk mandopop slagereire tancolnak parban, talpig sminkben es frizuraban (szombat reggel 10-kor), majd a szunetekben kempingszekjeiken ulve legyezik magukat es vihorasznak, mig valaki ujra fel nem keri oket.

igen, videoztam. majd feltoltom, ha hazaertem. addig id egy foto az egyik tancosnorol.

tegnap egeszen fura erzes tort ram, honvagyam lett, de nem budapest hianyzott, hanem Hong Kong. ahogy az utcakon bolyongtam, idonkent az jutott eszembe, hogy mit keres itt ez a sok mainland chinese, mikor jonnek mar a jol felismerheto hongkongiak. ahogy pedig a parti kilatast neztem, azt gondoltam, jo, jo, de hova tunt a Peak? bizonyara az kavart be, hogy Shanghai is kicsit olyan, de valojaban egyaltalan nem. tudatositanom kell magamban percenkent, hogy itt meg nem jartam, itt nem ismerek minden sarkot, es ami fontosabb: ennek a varosnak nem ismerem meg a mukodeset. ennek fuggvenyeben elvarasok nelkul kellene setalgatnom, es nem osszehasonlitani percenkent HK-val. talan az sem lenne rossz, ha hordanek magamnal terkepet es megjegyeznem a metromegallok nevet, ahol at kell szallni, felteve, ha nem masfel oras kerulokkel akarom megkozeliteni a latnivalokat.

persze hova sietunk? van meg ot teljes napom varost nezni, es ha jobban belegondolok, HK-t is valahogy igy fogadtam be, hogy folyamatosan elvesztem benne, csak nem annak eltem meg, mert akinel nincs terkep, az nem tud elveszni. mindenesetre igyekszem elvonatkoztatni es el is indulok a mai adag varosnezesre.

(egyebkent meg hogy lehetne osszehasonlitani a ket varost, ha egyszer az egyik tengerparti setanyan Bruce Lee szobra all, a masiknak a folyomenti setanyan chairman Mao, hona alatt kabattal udvozli nepet).