a mai nap mar jelentosen jobb, mint a tegnapi, az ejszakai szunyograzziat leszamitva.
kezdjuk azzal, hogy megtalaltam a ket hete ablakon kirepult zoknimat…az ablak kulso parkanyan. egy vallfa segitsegevel sikeresen kihalasztam. mind you, a 11. emeleten van a szobam.
ezt kovetoen ertesultem, hogy kaptam egy egesz filmet feliratozasra, ami ugyan ujabb almatlan ejszakakat helyez kilatasba, ugyanakkor rengeteg penzt is.
delutan a kolleganoim gyanus telefonalgatasba kezdtek, majd egyszer csak az egyikuk berontott az irodamba, hogy jo e nekem, ha a repter 520 maot fizet a cipomert. surun bologattam es nemi tokoles utan (ami alatt a kolleganoimmel facepalm szmajlikat kuldozgettunk egymasnak az erre a celra nyitott skype chatben), kuldtek is valami nyomtatvanyt, amit toltsek ki, irjak ala, kuldjek vissza.
mindekozben sikerult megfejtenem a nemmukodo bankkartyam rejtelyet, igy realis eselye van annak, hogy vegre hozza tudok ferni a fizetesemhez (de ezt ne kiabaljuk el).
hab a tortan, hogy vacsorara pok choi volt, amit kifejezetten szeretek.
viszont egyertelmuen tul reg ota vagyok itt, mert a vacsoramat a teraszon allva fogyasztottam el, mikozben a kolleganom epp a frissen mosott ruhait teregette mellettem, en meg mar csak annyit sem mondtam, hogy haha.
hazafele a boltban vettem valami csodaszunyogirtot, ami remelhetoleg nem csak engem gazosit el, hanem ezeket a mutans dogoket is, illetve megfogadtam a kollegam tanacsat, miszerint csukjam be az ablakot. hogy ez eddig nem jutott eszembe.

a mai nap mar jelentosen jobb, mint a tegnapi, az ejszakai szunyograzziat leszamitva.
kezdjuk azzal, hogy megtalaltam a ket hete ablakon kirepult zoknimat…az ablak kulso parkanyan. egy vallfa segitsegevel sikeresen kihalasztam. mind you, a 11. emeleten van a szobam.
ezt kovetoen ertesultem, hogy kaptam egy egesz filmet feliratozasra, ami ugyan ujabb almatlan ejszakakat helyez kilatasba, ugyanakkor rengeteg penzt is.
delutan a kolleganoim gyanus telefonalgatasba kezdtek, majd egyszer csak az egyikuk berontott az irodamba, hogy jo e nekem, ha a repter 520 maot fizet a cipomert. surun bologattam es nemi tokoles utan (ami alatt a kolleganoimmel facepalm szmajlikat kuldozgettunk egymasnak az erre a celra nyitott skype chatben), kuldtek is valami nyomtatvanyt, amit toltsek ki, irjak ala, kuldjek vissza.
mindekozben sikerult megfejtenem a nemmukodo bankkartyam rejtelyet, igy realis eselye van annak, hogy vegre hozza tudok ferni a fizetesemhez (de ezt ne kiabaljuk el).
hab a tortan, hogy vacsorara pok choi volt, amit kifejezetten szeretek.
viszont egyertelmuen tul reg ota vagyok itt, mert a vacsoramat a teraszon allva fogyasztottam el, mikozben a kolleganom epp a frissen mosott ruhait teregette mellettem, en meg mar csak annyit sem mondtam, hogy haha.
hazafele a boltban vettem valami csodaszunyogirtot, ami remelhetoleg nem csak engem gazosit el, hanem ezeket a mutans dogoket is, illetve megfogadtam a kollegam tanacsat, miszerint csukjam be az ablakot. hogy ez eddig nem jutott eszembe.

amikor megkerdeztem az 54 eves hongkongi kollegamat, hogy miben valtozott HK, amiota nem angol, azt felelte, hogy “pontosan ugyanolyan, mint regen, csak tobb a kinai“

azt hiszem, valamiféle mélyponton vagyok. nem is arról van szó, hogy utálok itt lenni, mert nincs ezzel semmi baj, azzal sincs baj, hogy dolgozni kell, mert például most épp nem kell feliratozni, az önkiszolgáló menzának hála éhen sem halol, egyszerűen csak mostanra lett elegem abból, hogy az iroda és a szobám között élek és nagyságrendileg egy pohár víz elfogyasztásához is kisebb expedíciót kell szerveznem. ezek a kínai utak leszoktatnak a control freakségről, amiért hálás vagyok, ugyanakkor a spontaneitást sem segítik, aminek már kevésbé örülök.

mindegy, legalább a limonádézóban felismert már a pasi és adta szó nélkül a szokásos löttyömet, juhú.

amiota elment a fonok tegnap (vasarnap) reggel, olyan hihetetlen dolgok tortennek, mint peldaul szabadido (amit olvasassal, alvassal es aramszunettel toltotten), illetve az, hogy ma, hetfon, 18:00kor beleptem a szobam ajtajan

de talán nem annak az árán, hogy a számat csípessem szét szúnyogokkal az éjszaka közepén.

szombat este kiszabadultam végre a gyárból (erről hosszabban másik posztban) és az utcán ebbe botlottam. a végén beledöfött egy pálcikát és nyalóka gyanánt meg lehetett venni. nem csak kakas volt, a kínai zodiákus jegyeit mind meg tudta csinálni, de nem akartam feltartani a kollégákat túl hosszan, ezért csak ennyit tudtam videózni. szerintem így is elég látványos.

az idojaras applikaciom szerint 33 fok van, feels like 40. tanusitom, nekem is annyinak tunt.

kezdem magam úgy érezni, mint a godot-ra várvában, délután 1 óta ülök az irodámban és várok. nem tudom mit, vagy kit, azt mondták, várjak.

idöközben már 19:15 van, szombat, és még mindig valami azt súgja, nem mehetek haza.

miután már majdnem este 7 van és még mindig nem történt semmi a délelőtt 11kor beharangozott kurva fontos meetingemmel (ellenben több éves bejeweled blitz rekordokat döntöttem meg a telefonomon az irodámban ülve), kimerészkedtem a teraszra cigizni, ahol belebotlottam a főnökbe, akivel vihorászva a következő beszélgetést folytattuk:

f: are you waiting for me or am I waiting for you?

én: what do you mean?

f: the meeting is finished, we had it without you (kacagás).

én: oh.

f: you didn’t attend, because we didn’t tell you about it.

én: (illedelmes mosoly)

f: and why didn’t we tell you? I don’t know (vihorászás).

magyarul már megvolt a meeting, csak nem szóltak, nem tudja miért. utána kedvesen beszámolt arról, hogy mit beszéltek meg, és megkért, hogy legközelebb legyek erőszakos, ha jelenésem van, nem kell félni, ilyen a csapatmunka. mert ha nem vagyok erőszakos, akkor ő vár rám, és akkor ő felel (report) nekem, és nem én neki, ami hahaha (vihorászás), Suzanna, hahaha, érted, vicces. na ne már. majd vigyorogva visszament az irodájába.

(engem meg tényleg eláraszthatott valami zen, mert szempillám sem rebbent, és egy cigarettával később én is vihorászva visszamentem az irodámba.)