ez a tema kimerithetetlen. ez most epp az iroda terasza.

ezzel a keppel zarom a mai szofosastkompulziv blogolast, ebbol azert latszik, hogy megtanultam szakszeruen teregetni itt az elmult evekben (mindent vallfara es mindig huzatba), sot, a furdoszoba felszaritasahoz reflexszeruen felkapcsoltam a legkondit (az is mukodik, bar hulyesegnek tunik).
meglepoen sok meleg viz van (nem sikerult a vegere ernem) szoval komforterzetem egesz csecse, holnaptol jon az orulet, de valojaban nem is zavar, a kollegaim szemmel lathatoan orultek nekem es megdicsertek, hogy mennyit fogytam, es hogy mindig egyre szebb vagyok (ez 35+ora folyamatos ebrenlet es 12 000 km utazas utan igazan kedves), sot az egyikuk meg azt is mondta, hogy remekul lehet itt futni, biztosan elvezni fogom.
szoval eddig minden jo, legalabb nem tartott sokaig kipakolni 🙂

(es annak is orulok, hogy megy a wp, de szerintem csak telefon alol, holnap majd letesztelem)

probaltam beszelgetni az elem kikuldott soforrel (akit egyebkent “driver sü”-nek kell szolitani, es azert kuldtek, hogy nekem segitsen vonatjegyet venni).

en: how much is the ticket?
o: yes.
majd elment.

(kicsit kesobb visszajott es kozolte, hogy don’t know blanket price. blanket, ticket, nem mindegy?)

szoval megerkeztem shanghaiba, epp az immigrationnel allok sorba. kicsit izgalmasra sikeredet az ut, mert a dohaba meno gep 2 orat kesett, mig nekem 2h20 percem volt atszallni. szerencsere vagyok mar eleg rutinos ahhoz, hogy eleg pofatlan legyek es agressziv, szoval percek alatt atrohantam a biztonsagi vizsgalaton, raadasul a premium savon, mert ott epp nem volt senki, csak egy harom kisgyermekkel utazo no. a kapunal majdnem lebasztak, h en meg honnan jovok, de amikor mondtam, h munchen, megenyhultek es mondtak, h ha hajlando vagyok hatrahagyni a borondomet, meg elerem a
gepet (azt nem tudjak ennyi ido alatt atpakolni). gyorsan dontottem, inkabb par nap ruha nelkul kinaban, mint fel nap a smoking room from hellben, szoval belementem.
valahol a himalaja folott gyanut fogtam, h meg erkezesem utan is rengeteget vartunk felszallas elott, szoval erdeklodtem a sarmos flight attendant muholdas telefonon nyomozott es azzal a jo hirrel tert vissza, h rajta ulok a borondon. mindjart kiderul, igaz e.

upadte:sajnos tul szep lett volna, szoval megeskudtek, hogy kedden reggel kihozzak az itteni irodahoz, addig itt dekkolok a (szakadt) farmeromban, egy trikoban, egy kapucnis puloverben. mindegy, legfeljebb magamra aggatok nehany meter elektromos kabelt, mert abbol pl. van jo sok.

ezt most lathatok?

na, eddig mar eljutottam. pozitivuma a repternek, hogy tobb csodalatos smoking lounge from heaven is van, illetve lehet berelni alvofulket orankent 15 euroert (minimum ket orara kell). pofas szoba, hong kongban egy negy fos csalad lakik ekkoraban, van benne egy egyszemelyes agy, egy asztalka es nemi internetkabel.

negativum, h nincs wifi, csak ilyen kirakott gepek 20 perc ingyen nettel (viszont azt nem nezik, hogy hanyszor 20 percet dekkolsz itt) es remek nemet billentyuzettel.

ennel meg aztan meg sokkal aggasztobb, h a dohai gepem kesik egy orat, szoval ki tudja, elerem-e a shanghai csatlakozast. a lufthansas brunhilda szivelyesen kozolte velem, hogy “we will try to get you on the plane to shanghai, but so many things can happen until then”. mindegy, ezek az utak nem a control freaksegrol szolnak.