utalom utalom utalom. minek nekem 4 par cipo? miert most szakad ki a megbizhato utazofarmerem ulepe? komolyan elfelejtettem utasbiztositast kotni? hajszarito! nem hiszem el, hogy negyedszerre viszem magammal a tronok harcat kinaba. fuck this shit, elmegyek froccsozni.

mindig is arról álmodtam, hogy legyen egy titkos életem, amiről senki sem tud. úgy éreztem, hogy az olyan sejtelmes és izgalmas lenne.

aztán tegnap rájöttem, hogy valójában nekem kína a titkos életem. a sejtelmesről nem tudok nyilatkozni, de izgalmasnak tényleg izgalmas.

a lightos kaosz mintha javulna, kiderult, hogy a konyvelonel van egy uj bankkartyam, amit a bank elkuldott neki, o meg majd oda adja Wuxiban. mivel HK a latszat ellenere nem tartozik Kinahoz, megkertem, hogy aktivalja a kartyat indulas elott. sokat elarul az ottani kulturarol es a kettonk kapcsolatarol, hogy amikor ehhez elkerte a pinkodomat, gondolkodas nelkul megadtam neki.

miutan megittam egy vodor zoldteat, sikerult idoben elkeszitenem a vacsorat, osszeszedni a lakast es magamat. igaz, kicsit szedultem mar, mire ideertek a vendegek, de a kellemesen csajos beszelgetesek (ki volt mar tuzoltoval, milyen az optimalis mell, ki milyen kompromittalo targyakat rantott elo veletlenul a taskajabol/farzsebebol) teljesen felvillanyoztak minket, igy neki indultunk a budapesti ejszakaba, hogy megnezzuk a helyet, ami ma nyit, es ahol tegnap mar betegre gin tonicoztam magam.
mindenki, aki akarki ott volt, percenkent botlottunk ismerosbe, es kuldtuk az smst, hogy itt az exed. a lerobbant szazadfordulos hazat fusttel es fennyel festettek meg, a tarsasag feleben tultengett a szilikon es a rosszul elkoltott vagyon, jo vagasu oltonyok es arany stillettok villantak fel, ejfel elott ingyen pezsgot osztottak, ejfel utan percenkent tortek a poharak, a dj 80-as evekbeli slagereket remixelt modern izles szerint, a falon hd felbontasban vetitett nok dobaltak a hajukat, mi pedig hirtelen radobbentunk, hogy budapest ketseg kivul nagyon dekadens hely mostansag.

amikor ma reggel 10-kor csörgött a vekker, az első gondolatom az volt, hogy nem is ittam olyan sokat tegnap, csak pár gin tonicot, mitől érzem magam ilyen rémesen. aztán kimentem a konyhába, megittam három nagy pohár vizet, majd tükörbe néztem, és szembefigyelt a tegnapi sminkem, nekem meg bevillant, hogy az a pár gintonic valójában öt gin tonic volt, és mintha a végén már nem is lett volna hozzá tonic. kicsit tanakodtam azon, hogy most akkor tényleg elmegyek a piacra, de amikor rádöbbentem, hogy valójában még mintha két sört is ittam volna, feladtam a harcot.

délben újra megpróbálkoztam a dologgal, 1-re el is jutottam a tőlem egy méterre lévő lehel téri piacra, ahol bambán cukkinit kerestem, amikor felhívott a Színésznő, hogy fussunk össze ebédre. amikor megláttam napszemüvegben, tegnapi sminkben, és kiegyenesedett agyhullámokkal, tudtam, lángos kell nekünk.

hangulatunk rohamosan javult, amint tisztáztuk, hogy a látszat nem csal, tényleg mind a ketten rettentő másnaposak vagyunk, szóval magunkon röhögcsélve befaltunk egy lángost, amihez a piaci italkimérdében vettünk üveg poharas rémes kávét, majd a kínainál még egy twix-szet is, meg után a sarki boltban még egy kólát.

rég mulattam ennyit, miközben majdnem neki sétáltam egy villanypóznának, a Színésznő meg azt mesélte, hogy maga sem érti, hogy hogyan jutott el a jogaórájára, ahol a sok szuperfitt ember között rosszul érezte magát, miközben majd elájult a másnaposságtól.

én most itt ülök, 4 óra múlva 6 ember érkezik vacsorára hozzám, a lakás romokban, rólam nem is beszélve, és momentán csak a desszert van kész (amit tegnap megsütöttem). sokat fogunk ma nevetni.